Nékem kedves hölgyismerősömtől kaptam levelet – nem holmi elektronikus módon, postán keresztül, ahogy az dukál -, s szeretetteljes gesztusként mellékelt a sorokhoz néhány apróságot. Néhány pénzérmét, aprót, ám, szépet.
Nem, semmi egetverően értékes vagy ritka példány nem lapult a boríték mélyén, bár az érték nem mindig egyértelmű mértékegység. Kinek, mi, hol és mikor, ugyebár. Pár apró címletű szlovák fémpénzről beszélek itt – egy, öt, és tíz koronás érme, meg egy vörösréz feles éremdarab.
Meg kell hagyni, szépek. Szebbek, mint pannóniai megfelelői. Jobban képviselik a magyar pénzverés ősi hagyományait, jobban utalnak rá, az ezerszáz éves múltra, mint az itteniek. Ezek magyar pénzek. Az ember csak erre tud gondolni, ha kezébe veszi. Az egykoronás hátlapja a magyar állami címer, illetve az a része, ami az Árpádok pénzverésén már megfigyelhető – hármas halom, kettőskereszt -, ill. az előlapon Mária a gyermek Jézussal.
A Boldogasszony motívum jó hatszáz éves Hungarus hagyomány, Mátyás aranyforintján már szerepel, s a Patrona Hungariae felirattal övezett szimbólum végigvonul a teljes magyar pénzverésen, s ott virít minden dénár, tallér, krajcár és aranyforint hátlapján, egész a késő Habsburgokig.
Az ötkoronáson egy középkori lovag, lóháton, kezében kopja. Kicsi, és elnagyolt, mint egy magyar dénár a XIII. századból, még a hangulata is egyezik, s a tíz koronás a legszebb talán: kereszt, egyenetlen, mintha fából ácsolták volna, s benne a szentháromság motívum. Hátlapon persze címerpajzs, benne a kettőskereszt és hármas halom. A félkoronás előlapján pedig egy sziklaorom látszik, rajta várrom. Valamely ősi, rég kihalt magyar nemesi családé lehetett egykoron. Abáké? Csákoké? Vagy tán a Hunyadiaké? Szép példányok ezek. Egyszerűek, és tiszták. És sokat mesélnek az embernek. Ó, nagyon is sokat.
Én persze megértem őket. Nincs más hagyományuk, csak a miénk. Hát őrzik. Őrzik, védik, és követik – helyettünk is. Vajh, mi miért nem vigyázzuk értékeinket? Engem igazság szerint csak ez érdekel.
www.pozsonyiadam.gportal.hu
