Jozef Mihál munka-, szociális és családügyi miniszter azt akarja, hogy a munkavállalóknak januártól minden, jövedelemadó alá eső bevételből kötelezően kelljen szociális biztosítási járulékot fizetni. Mihál szerint a szolidaritás útja az, hogy a kivételek megszűnjenek. Sok munkavállaló így a jelenleginél több társadalombiztosítási járulékot fog fizetni.
Radovan Ďurana, az INESS elemzője szerint: amennyiben a kivételek eltörlése nem jár a járulékteher százalékának csökkenésével, a munkavállalók járulékfizetési terheinek egyszerű megemeléséről van szó. A szociális biztosítási törvény járulékmentessé tesz egyes jövedelmeket, például a végkielégítést, a nyugdíjba vonuláskor kiadható jutalmat, az útiköltség-térítéseket, a készenléti szolgálatot, a részvényekből kapott osztalékot vagy az értékpapírok hozamát. Mihál elképzelései szent januártól már járulékköteles lenne a kiegészítő nyugdíjbiztosításra, a hosszú lejáratú életbiztosításra vagy az életjáradékra befizetett teljes összeg is (ebből évi 12 000 korona érték, cca 400 euró jelenleg adómentes, járulékot pedig az összeg után fizetni nem kell). Járulékköteles lenne a jelentős életjubileumok alkalmából, a munkáltató szociális alapjából folyósított jubileumi jutalom is. Hogy ez mennyi bevételt hozna a Szociális Biztosító mega-deficites kasszájának, Mihál megbecsülni sem tudja. Radovan Ďurana szerint csak egy keveset, mellyel a hiány nem csökkenthető, ahhoz a nyugdíjkassza kifizetéseit kellene a tényleges lehetőségekhez idomítani, párhuzamos foglalkoztatásnöveléssel. 700 millió euró, az összes tervezett bevétel 10 százaléka a hiány, amely a jelenlegi törvény értelmében be sem folyik a kasszába, s ezt – a nyugdíjreform következményeként, átmenetileg – az államkasszának kellene pótolnia.
Köztudomású, hogy a kormányprogram elfogadta a Szabadság és Szolidaritás párt elképzelését az ún. járadékbónuszról, s ezt az ország gazdasági-pénzügyi helyzete függvényében kívánja bevezetni. Ennek lényege, hogy minden állampolgár alanyi jogon jogosult lenne a létminimum összegére. Azoknak, akik más jövedelemmel is rendelkeznek, a jövedelmük egyharmadával csökkentett járadékbónusz járna. A nyugdíjbiztosítás első pilléréből is kizárólag ezt az összeget folyósítanák nyugdíjként. Megszűnne a munkanélküli-segély és a táppénz, de a gyermekgondozási segély, a családi pótlék és minden más szociális segély is. Egységesítené a szociális biztosítási járulékfizetést is a kormány. A munkáltatónak nem kellene járulékot fizetnie, csupán az eddig fizetett összeggel meg kellene emelnie a munkavállaló bérét. Az így kapott összegből azután a munkavállaló lenne köteles havi 38 százalékot befizetni szociális biztosításra, illetve 14 százalékot egészségbiztosításra.
A munkavállalókhoz hasonlóan az önfoglalkoztatók, az egyszemélyes vállalkozók és iparosok, de a szellemi szabadfoglalkozásúak is biztosítási járulékterheik növekedésére számíthatnak. Járulékkötelesek lesznek a szerzői jogdíjak, a minimális járulékalapot törvényben felemelik, a költségátalányt – amely ma 40 százalékos, ha az önfoglalkoztató nem kíván könyveltetni – drasztikusan lecsökkentik, esetleg megszüntetik.
Egyelőre arról sem a kormányprogram, sem a Szabadság és Szolidaritás pártjának politikusai nem beszélnek, hogy a kivételek eltörlése a kiugró jövedelmeket is érintené-e. Jozef Mihál nem beszél arról, hogy a szociális biztosításban az országos átlagjövedelem háromszorosában megszabott felső kivetési határt is megszünteti-e, és mondjuk a havi 5000-6000 eurót kereső vállalkozó (civilben ez az ő esete) is ebből a teljes összegből lesz-e köteles befizetni a 38 százalékos biztosítási járulékot, vagy ők az orwelli egyenlőbbek kasztjaként kiesnek az egységesítés alól. Nem szól a miniszter arról sem, hogy az adómenets költségtérítések járulékkötelessé válnak-e, mert ez pl. érintené az Igor Matovič által többször süregetett képviselői átalányt is. De nem csak ezt. A gazdasági társaságok elöljáróinak ezer lehetőségük van arra, hogy olyan belső szabályzatban jutalmazzák önmagukat és a cégek közép- és felső vezetőit, hogy azok jövedelmük nagy részét adómentes költségtérítésben, más fajta, egyelőre adó alá nem eső juttatásban kapják meg.
Persze, ez nem meglepő. Beleillik a kormány azon rétorikájába, mely a várható nyugdíjvalorizáció kapcsán „csoporton belüli szolidaritást“ kezdett emlegetni, s elmondta elképzelését: a nagyon alacsony nyugdíjat kapók járadékát egyszeri konkrét összeggel emelnék a százalékos valorizáció mellett, a magasabb nyugdíjakat pedig csak kisebb mértékben emelnék, hogy legyen pénz erre az úgymond egyszeri nagyobb kiadásra. És azt is egyre többször hallani, hogy hiszen az első nyugdíjpillért szolidáris pillérnek hívják, tehát a szolidaritás elve alapján kell a benne lévő forrásokkal gazdálkodni… A kevésbé szegény adjon a nagyon szegénynek.
Ha most filmet írnék, a címe az lenne: Gazdagok ideje…
Felvidék Ma, gyr
