A világméretű gazdasági hanyatlás miatt ugrásszerűen nőtt a munkanélküliség az Európai Unió mind a 27 tagállamában. Mára az is bebizonyosodott, hogy a munkanélküliség leginkább a fiatalokat sújtotta. Napjainkban a 25 év alattiak körében 5,5 millió az állástalan, ami 21,4 %-os munkanélküliségi rátának felel meg a 16-25 évesek korosztályában, ami pontosan a kétszerese az átlagos munkanélküliségi mutatónak. A fiatalok munkanélkülisége Európa egyik legégetőbb problémájává vált, hiszen kilátástalan helyzetük növekvő szegénységet, romló egészséget, szaporodó bűnözést és az öngyilkosságok számának emelkedését hozza magával. Ráadásul a munkához jutó fiatalokat is érik traumák. A munkahelyhiány következtében sokkal többen dolgoznak közülük végzettségüknél alacsonyabb beosztásban, végeznek rosszul fizetett munkát, bizonytalan körülmények között, átmenti-ideiglenes munkakörökben, nagyon alacsony szintű szociális biztonság mellett. A tagállamoknak közösségi feladata is nemzeti jellegzetességeket tükröző szakpolitikai prioritásokkal és stratégiákkal küzdeni a munkanélküliség ellen.
Az Európai Parlament asztalára került jelentésekből, melyeket a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, valamint a Kulturális és Oktatási Bizottság dolgozott ki, egyértelműen kiderült: a pályakezdő fiataloknak kevés a lehetőségük, hogy tartós és szabályos munkaviszonyt létesítsenek, mivel a munkáltatók a törvényileg szabályozott foglalkoztatás kiváltására alkalmazzák a gyakornoki és szakmai gyakorlati lehetőségeket. Egy jó szándékú törekvéssel így gyakran visszaélnek, kihasználva a fiatalok munkaerőpiacra való belépésének nehézségeit.
Az oktatási rendszerből a munkaerőpiacra való bejutás, valamint a különböző munkahelyek közötti átmenet az egész Európai Unióban strukturális kihívást jelent. A pályakezdő fiatalok esetében ez sokszor párosul hátrányos megkülönböztetéssel pusztán életkoruk alapján, miközben általánosan megfogalmazott uniós alapelveket is sért.
Az uniós munkaerőpiacok általánosan meghirdetett stratégiája a rugalmasság és a biztonság, amelynek lényege a rugalmas és megbízható szerződések rendszere, egész életen át tartó tanulás, az aktív munkaerő-piaci politika és a szociális biztonság. Sajnálatos módon ezt a stratégiát sok országban korlátozó módon értelmezik, ennek révén a rugalmasság szem elől téveszti a teljességet, s csupán a gazdasági érdeket nézi, feledve a foglalkoztatási és szociális biztonságot. A munkapiaci egyensúly megbillenni látszik, s ennek közép- és hosszú távon keserves következményei lehetnek. A szűklátókörűség és egyoldalú érdekérvényesítés következtében például a lisszaboni stratégiának a fiatalokra és a szakképzés korszerűsítésére vonatkozó referenciaértékei nem teljesültek, pedig a demográfiai változások következtében 2020-tól súlyos szakemberhiány várható az európai gazdasági térségben, amit csak megfelelő oktatással, képzéssel és továbbképzéssel lehetne hátráltatni.
Az Európai Parlament mindezek tudatában több és jobb munkahely megteremtésére, minél több ember munkaerő-piaci befogadására kéri fel a tagállamokat.
• Kéri, hogy hozzanak létre olyan hatékony ösztönzőket a fiatalok számára, mint például foglalkoztatási támogatás, vagy a társadalombiztosítási hozzájárulás, amelyek jó élet- és munkakörülményeket biztosítanak számukra, a köz- és a magánszektor munkaadóit arra bátorítja, hogy alkalmazzanak fiatalokat, ruházzanak be mind a fiatalok számára való munkahelyek megteremtésbe, mind pedig folyamatos képzésükbe, szakképzettségük munkavégzés melletti növelésébe, valamint a fiatalok vállalkozói törekvéseinek támogatásába.
• Felszólítja a tagállamokat, hogy a gazdasági növekedés megvalósítása és – különösen a fiatalok számára – új munkahelyek megteremtése érdekében vizsgálják meg a gazdaság élénkítésére irányuló olyan széleskörű intézkedések lehetőségét, mint pl. az adócsökkentés.
• Felszólítja a tagállamokat, hogy a képzési rendszerek kiigazítása során tervezzék be az iskolák és vállalkozások közötti korai együttműködést. Az EP úgy véli, hogy az oktatási programok kidolgozásába be kell vonni a helyi és körzeti hatóságokat, mivel ők tartanak fenn közvetlen kapcsolatot a munkáltatókkal és ismerik azok igényeit.
Oktatás és átmenet az oktatásból a foglalkoztatásba
Feltétlenül fontos, hogy a tagállamok javítsák oktatási rendszerüknek a munka világával való kapcsolódásait, és hozzanak létre a képzettségi és szakosodási igényeket előrejelző rendszereket, valamint védjék meg a fiatalokat azon munkáltatóktól, akik szakmai gyakorlaton, ipari tanulóként vagy gyakornokként alacsony költséggel vagy költségmentesen fedezhetik általuk a munkáltatók fontos és alapvető szükségleteit, kihasználva a fiatalok tanulási hajlandóságát, miközben esélyt sem adnak számukra, hogy a jövőben teljes jogú alkalmazottak lehessenek. Elérhetővé kell tenni a fiatalok számára a teljes foglalkoztatást.
Fontos, hogy a képzés és oktatás rendszerét a dinamikusan változó munkaerőpiachoz, illetve az új szakmák iránti kereslethez igazítsák. A nyelvtanulás is alapvető fontosságú a fiatalok munkaerő-piaci hozzáférésének megkönnyítéséhez, valamint mobilitásuk és az esélyegyenlőségük előmozdításához.
Hátrányok és diszkrimináció
Az Európai Parlament felszólítja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak megfelelő és jó színvonalú gyermekgondozási létesítményekről, ezáltal lehetővé téve a fiatal szülők – különösen az anyák – számára, hogy munkát vállaljanak.
Az EP sürgeti a különböző ipari ágazatokat, hogy a vállalkozásokon és szervezeteken belül hozzanak létre generációk közötti partnerséget az aktív tudáscsere megvalósítása érdekében, és hogy a különböző generációk tapasztalatai alkotó módon egyesüljenek.
Nem kockáztathatjuk, hogy pillanatnyi érdekektől vezérelve egy egész nemzedék kirekesztésre kerüljön a társadalomból, miközben az Európai Unió gazdasági és szociális jövőjével játszunk.
Mészáros Alajos EP-képviselő (MKP), Felvidék Ma
