Az elmúlt 50 évben a közös agrárpolitika (röviden KAP-nak szokták emlegetni) növelte a termelékenységet, elősegítette a tisztességes életszínvonal elérését a mezőgazdasági közösségekben, stabilizálta a piacokat, gondoskodott az ellátás elérhetőségéről, és megfizethető áron biztosított jó minőségű élelmiszert a fogyasztóknak.
Mindig is több volt egyszerű szakpolitikánál, stratégiai, népességmegtartó szerepe is volt, s mint ilyen, külön figyelmet és támogatást élvezett az európai közösségben, a folytonos változások közepette is.
A záruló 2007-2013-as költségvetési időszak végén új utak keresése kezdődött a közös agrárpolitikában is. A jövő új és sürgető kihívásokkal szembesíti az ágazatot, meg kell teremtenie azt a rendszert, amely a stabilitás, a kiszámíthatóság és a rugalmasság alapján keretet biztosít számára a válságok idején is.
A világgazdasági válság rendkívül hátrányosan érintette a mezőgazdaságot. A gazdaságok jövedelme a 2008 és 2009 között átlagosan 12, 2 százalékkal csökkent, s alig valamivel maradt el tőle a fogyasztás, amely 10,55 százalékkal szűkült, miközben egyes tagállamokban elérte, vagy meg is haladta a 20 százalékot. Az idei évben ráadásul a munkanélküliség is megnőtt a vidéki lakosság körében. A közös agrárpolitikának alkalmazkodnia kell a változó európai és globális kontextushoz. A mezőgazdaság számára továbbra is az élelmezésbiztonság jelenti a legfontosabb kihívást nemcsak uniós, hanem világviszonylatban is, különös tekintettel a fejlődő országokra, mivel az előrejelzések szerint a világ népessége 2050-ig 7 milliárd főről 9 milliárdra nő, és várhatóan megkétszereződik az élelmiszer iránti kereslet. Európának jelentősen hozzá kell majd járulnia ezen igények kielégítéséhez, amit megnehezít, hogy e közben – az éghajlatváltozás miatt – egyre fogyatkoznak a termőterületek, a vízkészletek, az energiaforrások, s ez komoly mértékben korlátozza majd az európai élelmiszer-termelés növelésének lehetőségeit. Az EU-nak erős közös agrárpolitikára van szüksége, hogy az életképes és dinamikus, az európai kulturális sokféleség középpontjában elhelyezkedő vidéki közösségeket megőrizze, és fejlődésüket elősegítse. E csoportok ugyanis nélkülözhetetlenek a fenntartható és kiegyensúlyozott gazdasági-társadalmi fejlődéshez kontinensünkön.
Ennek érdekében csökkenteni kell a vidéki és a városi közösségek közötti társadalmi- gazdasági különbségeket, meg kell állítani a művelésből kivont földterületek növekedését és a vidék elnéptelenedését. A vidéki népesség megtartása érdekében főleg a fiatal nemzedékek és a nők számára kell hosszú távú politikák segítségével vonzóvá kell tenni a vidéki életet, nekik kell új, alternatív gazdasági lehetőségeket kínálni, méghozzá minél gyorsabban. Európában a mezőgazdasági termelőknek csupán 7 százaléka fiatalabb 35 évesnél, négy és fél millió 65 évesnél idősebb termelő 2020-ra abbahagyja tevékenységét, így veszélybe kerülhet az ágazat.
Az életképes mezőgazdasági vállakozások azáltal, hogy helyi szinten munkahelyeket teremtenek és szolgáltatásokat nyújtanak, létfontosságúak a vidéki közösségek fenntartása és fejlődése szempontjából.
Az Európa 2020 stratégia céljainak is az erős és fenntartható közös európai agrárpolitika tesz eleget, melyben megjelenik valamennyi európai mezőgazdasági termelő érdeke, de szélesen értelmezett társadalmi érdek is, mely más eszközökkel nem biztosítható.
Szlovákia fő céljainak egyike szintén a vidékfejlesztés. Erdei erőforrások, természetes mezők, legelők bőségesen állnak rendelkezésre, kiváló alapot nyújtva sokféle vidéki termék és szolgáltatás fejlesztéséhez. Viszont a szerkezeti problémák, kedvezőtlen népesedési mutatók, a korlátozott foglalkoztatási lehetőségek és a kevéssé diverzifikált gazdaság együtt komoly kihívás a vidéki térségeknek az átmenet időszakában. Szlovákia vidékfejlesztési programja e problémákat szem előtt tartva kínál eszközöket (EU-s támogatások és nemzeti kiegészítő finanszírozás formájában) a vidék erőforrásainak kiaknázására. Fel kell fedezni ezt, és élni kell a lehetőségekkel.
Mészáros Alajos, EP-képviselő (EPP-MKP)
Felvidék Ma