Hetven évvel ezelőtt, 1941. január 15-én született Ipolyságon Bajnok István, komáromi gyermekpszichiáter, aki nem „csak” orvosként vívott ki magának közmegbecsülést, hanem a közéletben is jelentős szerepet vállalt, korábban – még Csehszlovákia idején – parlamenti képviselő is volt.
Bajnok István alapiskolai és középiskolai tanulmányait Ipolyságon végezte, orvosi diplomáját 1965-ban szerezte a Prága-i Károly Egyetem Orvostudományi Karán. Már diákkorában élénken érdeklődött a közélet iránt, ezt mutatja az is, hogy elnöke volt a prágai Ady Endre Diákkörnek. Orvosi hivatását Rimaszombatban kezdte gyakorolni. Itt Mács Józseffel és Szőke Istvánnal megalapították a Tompa Mihály Művelődési Klubot. A Bajnok-család – két gyermekkel – 1976-ban Komáromba költözött. Itt is folytatta közéleti tevékenységét, melynek legemlékezetesebb szakasza az volt, amikor ő volt a Csemadok országos alelnöke.
A rendszerváltozás után az Együttélés politikai mozgalomban tevékenykedett, a prágai parlament, a Szövetségi Gyűlés képviselőjeként is. Pszichiáterként mindig az anyanyelvi oktatás mellett szállt síkra. Számos kutatást folytatott a a kétnyelvűség hatásairól. A Magyar Egészségügyi Társaság felvidéki tagozatának elnöke volt, egészen nyugdíjba vonulásáig. Tavaly a a Csemadok Országos Választmánya több évtizedes eredményes közművelődés szervezői munkájáért a Életmű-díjjal tüntette ki, Komárom városa a Pro Urbe díjjal fejezte ki a városért kifejtett tevékenységét.
Most, a kerek évforduló és az iskolai beiratkozások egybeesésének idején ismét aktuális az anyanyelvi oktatásról vallott nézeteinek felidézése. „Számos előadásomban rámutattam, hogy ún. neurotikus tünetek jelentkeztek olyan gyerekeknél, akiket a kényszerű kétnyelvűség szerencsétlen helyzetébe kényszerítettek a szülei. Ennek későbbi eredménye olyan formában is jelentkeztek a gyermeknél, mint például az éjszakai bevizelés, a dadogás, a pislogás, és további viselkedési zavarok. Ezek már önmagukban súlyos gondok, viszont ezekkel még a személyiségzavar is párosul. Olyan alapvető kérdésekre sem tud majd egyértelmű választ adni, hogy ki vagyok?, honnan indultam?, hová tartozom?. Van, hogy sem az iskolatársai, sem pedig a vele azonos, de saját anyanyelvű oktatási intézménybe járók társai között nem érzi otthon magát. A vegyes házasságok esetén azt tartom követendő példának, ha a szülők anyanyelve különböző, akkor mindkettő saját anyanyelvén beszéljen gyermekével. Az ilyen gyermekek játszva elsajátítják mindkét nyelvet. Intellektuálisan fejlett családban ez nem lehet probléma. Tévedés ne essen, az ember nem az ellen ágál, hogy valaki tanuljon több nyelven. De az anyanyelvi oktatás fontosságának hangsúlyozását nem szabad összetéveszteni az az idegen nyelvek tanulása ellenpólusaként. Élettanilag legfontosabb, hogy a gyerek az anyanyelvén tanuljon, akkor ezekre lehet építeni” – mondta e sorok írójának egy interjú során nyugdíjba vonulás idején Bajnok István. És neki az orvosi rendelőjének a falán is ki volt írva: Anyanyelvünkön is beszélünk. „Volt, aki megütközött rajta, még a magyarok között is!” – emlékezett vissza a neves pszichiáter, akinek kerek életjubileuma alkalmából hamarosan ismét megjelenik a Diagnózisok című könyve.
„Egy nagy sikerű könyv újabb, kibővített megjelenéséről van szó. Többek között olyan levelekkel, hozzászólásokkal is, melyeket különböző helyekről közéleti tevékenysége okán kapott. A könyvben a szerző saját versein kívül a vele készült interjúk is megtalálhatóak. valamint számos – főleg az anyanyelvi oktatás fontosságát érintő – írása” – mondta portálunknak Batta György komáromi újságíró, aki a Diagnózisok első kiadását szerkesztette., aki szerint „Bajnok István szenvedélyesen szereti a szülőföldjét és az unokáit; nagy szakértelemmel és lelkesedéssel segíti feleséget a főzés egyes fázisaiban: szikrázó tehetséggel megáldott közösségszervező: az anyanyelvi oktatás védelmezője a társadalmi berendezésektől függetlenül…”
Bajnok Istvánt 70. születésnapja alkalmából a Felvidék Ma is köszönti. Kívánunk neki erőt, egészséget, derűt. Példaértékű magatartására szüksége van a felvidéki magyarságnak. Isten éltesse!
Felvidék Ma, Oriskó Norbert
{iarelatednews articleid=”25190″}
