Az 1900-as évek elején a nők, megelégelve az erősebb nem egyeduralmát, mozgalmat indítottak a választójogukért, s olyan reformokért, mint a nők egyenlő oktatása, munkavállalási jogaik kiterjesztése. A harcos szüfrazsettek elítélték a nők családon belüli alárendeltségét, és célul tűzték ki a nők nagyobb szerepvállalását a közéletben. Az események csúcspontja 1913-ra és 1914-re tehető.
Ma 2019-et írunk, s a harcias szüfrazsettek megfáradt utódaiként megállapíthatjuk, hogy száz év sem volt elég a teljes női emancipáció eléréséhez, még a legfejlettebb társadalmakban sem. Még mindig ott tartunk, hogy szembeszökően gyenge a nők társadalmi érvényesülése, megbecsültsége, európai viszonylatban átlagosan 16 százalékkal keresnek kevesebbet, mint a férfiak, s ez minden ágazatra érvényes. A szlovákiai nők még rosszabb helyzetben vannak, 21 százalékkal kevesebb pénzért dolgoznak, mint a férfiak.
Ezzel együtt érvényes, hogy honi nőtársaink előnytelenebb helyzetben vannak a munkaerőpiac, a fizetések, a családról való gondoskodás és a saját vállalkozás beindítása terén, mint általában európai nőtársaik. A nők és a férfiak kereseténél mutatkozó eltérés több tényezőnek tudható be. A legfontosabb, hogy a nők életük során anyai szerepük ellátása miatt átlagosan a férfiak által ledolgozott idő egyharmadával kevesebbet töltenek a munkahelyükön, s a hosszabb kiesések miatt karrier tekintetében lassabban haladnak előre a munkahelyi ranglétrán.
Az Európai Bizottság megállapítása szerint a nők ugyancsak gyakran találkoznak azzal a jelenséggel is, hogy az informatikai és műszaki ágazatokban nehezebben érvényesülnek, a képzettségüktől függetlenül. Az európai országokban a nők általában képzettebbek, mint a férfiak, a 30 és 34 éves kor közötti nők 44 százaléka, míg a férfiak 34 százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel.
Szlovákiában mindössze az emberek fele, beleértve a nőket is, kész egyezkedni a munkáltatóval a fizetés meghatározásának tekintetében. Ezzel szemben például Svédországban az alkalmazottak 80 százaléka teszi ezt meg, így a nők is. Az uniós országokban a nők hetente átlagosan 6 órával többet dolgoznak, mint a férfiak (fizetett és fizetetlen túlórában).
Az alacsonyabb kvalifikációs pozíciókat tekintve a nők az uniós országokban a leggyakrabban elárusítóként vagy takarítóként dolgoznak. A magasabb képzettséget igénylő pozíciókban a nők zömmel jogászok, óvodapedagógusok, pedagógusok, titkárnők, illetve orvosok. A legkevesebb nő az informatika és a kommunikációs technológia területén dolgozik, holott ha több embert, köztük nőt sikerülne az informatikai szektorba csábítani, az gazdasági növekedést eredményezne az unióban. Ezáltal 2050-ig 1,2 millió munkahellyel több létesülhetne, s a bruttó hazai termék 820 milliárd euróval emelkedhetne.
A nők és férfiak közötti különbségeket a munkaerőpiacon, a képzettség, a kereset, az egészségi állapot, a közéletben való szerepvállalás és a családdal töltött idő tekintetében úgynevezett egyenlőségi index-szel mérik. Az Eurostat ilyen vonatkozásban 100-ból 52,4 pontot adott Szlovákiának (miközben 1 pont a teljes egyenlőtlenséget, a 100 pont pedig a teljes mértékű egyenlőséget jelenti). Nem éppen hízelgő Szlovákiára, hogy az uniós tagállamok közül egyedüliként nálunk mélyült a szakadék nők és férfiak között. A nemek közötti egyenlőség tekintetében a 26. helyen állunk, s az egyenlőtlenség növekvő tendenciát mutat, az utóbbi években hét helyet estünk vissza. Az uniós átlag 66,2 pont.
Uniós viszonylatban kevés nő dolgozik a cégek vezető pozícióiban, tíz cég közül mindössze egyben tölt be vezető pozíciót nő. Annak ellenére, hogy a nők fokozatosan kerülnek irányító funkciókba, 2017-ben a cégek menedzsmentjének 7,1 százaléka, s az összes vállalatvezető 5,5 százaléka volt nő. Szlovákiában a számuk 2010 óta folyamatosan csökken, közel 6,5 százalékkal.
Erre csak nálunk és Romániában van példa. A legjobb helyzet ezen a téren Franciaországban van, ahol hét év alatt egyharmaddal nőtt a vezető pozícióban lévő nők aránya. Épp a franciáknál vannak leginkább eltűnőben a nemi sztereotípiák, itt kapnak a nők a legtöbb lehetőséget cégvezetésre, illetve menedzsmenti pozíció betöltésére. Pedig a tapasztalatok azt mutatják, hogy a diverzitás pozitív hatással van a cégek fejlődésére, új piacokat nyit meg és javítja a cégek teljesítményét, versenyképességét, s a különböző nemű, vallású, fajú munkavállalói közösségek a tapasztalatok alapján sokkal jobban képesek megfelelni a piaci követelményeknek.
Az OECD arra figyelmeztet, hogy az utóbbi tíz évben a legnagyobb különbség a nők és a férfiak között az egészségi állapotuk tekintetében van. A nők átlagosan hét évvel tovább élnek, mint a férfiak, annak ellenére, hogy a férfiak 40 százaléka sportol és részesíti előnyben a zöldség- és gyümölcsfogyasztást a nők 33 százalékával szemben. A túlzott alkoholfogyasztásra és dohányzásra viszont inkább a férfiak 47 százaléka hajlamos, a nőknek mindössze 24 százaléka.
Az Eurostat adatai szerint az uniós tagországokban a nőknek átlagosan 64,2 éves korukig, a férfiaknak pedig 63,5 éves korukig sikerül viszonylag megőrizniük az egészségüket. Ezzel szemben nálunk a nők átlagosan 57 éves korukig maradnak egészségesek, a férfiak 56,4 pedig éves korukig. Mindkét tekintetben Svédország vezet, itt az emberek 73 éves korukig maradnak egészségesek. A legrosszabb a helyzet Litvániában, ahol a nőknek átlagosan 54,9 éves korukig, a férfiaknak 52,3 éves korukig sikerül csak megőrizniük az egészségüket.
Nem jó azonban a nők helyzete az elszenvedett szexuális zaklatás és erőszak tekintetében sem. Az Európai Bizottság ide vonatkozó adatai szerint az uniós tagországokban háromból egy 15 évesnél idősebb nőnek már volt része lelki terrorban vagy szexuális erőszakban. A top menedzsmentben dolgozó nők 75 százaléka találkozott már munkahelyi szexuális zaklatással. A szolgáltatási ágazatban foglalkoztatott nők 61 százalékának volt ilyen tapasztalata. Az európai nők több mint felét érte már valamilyen szexuális zaklatás, s a 18 és 29 év közötti nők közel 20 százalékának volt része kiberzaklatásban. A „fehér hússal“ folytatott kereskedelem áldozatainak 80 százaléka nő.
Mindennek ismeretében egyértelművé válik, hogy a női egyenjogúság tekintetében bizony máig akad pótolnivaló.
