Mint ismert, a szlovák parlament elfogadta a „Lex DAC”-ként is emlegetett, Szlovák Köztársaság szimbólumairól és azok használatáról szóló törvénymódosítást, melynek értelmében 7 000 euróig terjedő bírság szabható ki más ország himnuszának lejátszásáért és elénekléséért Szlovákiában olyan közösségi eseményeken, amelyeken nincs jelen az adott ország delegációja. A módosítást a Most-Híd hat magyar képviselője (Balódi László, Bastrnák Tibor, Jakab Elemér, Sárközy Irén, Vavrek István, Vörös Péter), valamint Grendel Gábor (OĽANO) is megszavazta (a Híd többi képviselője nem volt jelen, vagy tartózkodott, így a Híd frakció egyetlen tagja sem szavazott a javaslat ellen).
A történtek óriási felháborodást váltottak ki, rég nem látott egységbe kovácsolva a felvidéki magyarságot. A Híd többször bukott, de eddig mindig túlélő és átalakuló képviselői azóta elkezdték magyarázni a történteket: hiba történt, nem vették észre(!), nem voltak az ülésteremben(!!), nem olvasták el a javaslatot, amiről szavaztak(!!!).
A Híd tehát azt mondta: nem árulók, csak teljesen inkompetensek, nem veszik komolyan parlamenti munkájukat és nem érdekli őket a felvidéki magyarok érdekképviselete.
Még ha el is hisszük, hogy pusztán hanyagságból, és nem rosszindulatból fakad a Híd állásfoglalása, a politikai értelemben vett nemzetárulásuk alól – különös tekintettel az eset súlyára – hanyagságuk sem mentesíti őket. Ugyanez igaz a magukat jobboldali-liberálisnak hazudó, de a nap végén mindig nacionalista és kiszámíthatatlan szlovák ellenzéki pártokra is – azzal a különbséggel, hogy ők „csak” a szabad és demokratikus ország eszméjét köpték le, nem pedig saját himnuszukat tiltották be.
A jogalkotó szándéka a magyar himnusz éneklésének betiltására egyértelmű. A törvényjavaslat vitája során Dušan Tittel (SNS), a törvény egyik beterjesztője arra hivatkozott, hogy a DAC meccsei előtt a szurkolók eléneklik a magyar himnuszt, később pedig kifejtette, provokációnak tartja azt a MOL Arénában. Bár a törvény – a „zászlótörvény” logikájához hasonlóan – nem nevesíti, hogy a magyar himnusz kriminalizálására irányul, a parlamenti vita – és úgy egyébként a realitás és az életszerűség – alapján mégis
egyértelmű, hogy ellenünk, magyarok ellen irányul a törvénymódosítás.
A Himnusz betiltásával ugyanakkor nem kizárólag egy másik ország himnuszának éneklését tiltják be, hanem tudatos támadást indítanak a felvidéki magyarság ellen. A nagyvilágban – így a Felvidéken is – a magyarok nemzeti identitása kifejezésének egyik legfontosabb eszköze a Himnusz éneklése, mely nemcsak egy állam, hanem egy nemzet himnusza, a felvidéki magyarok himnusza is. Ezzel a módosítással a szlovák parlament azt tiltja be, hogy polgárai – akik egy kisebbségben élő őshonos nemzeti közösség tagjai – nemzeti identitásuk kifejezéseként elénekeljék nemzeti imádságukat.
A cél a felvidéki magyar közösség megfélemlítése és megalázása, nyílt támadás nemzeti identitásunk, magyarságunk megélése ellen.
Egy nemzeti közösség himnuszának betiltása nem pusztán az elvont európaiság idealisztikus mércéje szerint elfogadhatatlan, nemcsak a jó erkölcs, az emberség és alapvetően a normalitás ellenében áll, hanem sérti a legalapvetőbb európai uniós értékeket is.
Az Európai Unióról szóló szerződés szerint a kisebbséghez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartása ugyanolyan érték, mint mondjuk a jogállamiság. Azzal talán még a módosítást megszavazó hidasok sem vitatkoznak, hogy egy kisebbségben élő nemzeti közösségnek megtiltani, hogy énekelje himnuszát, a lehető legdurvább megsértése ezeknek a jogoknak.
Amíg azonban az unió egyes értékekre különösen nagy figyelmet fordít, addig az őshonos nemzeti közösségek védelmében elmulasztja a fellépést.
Ezért is fontos, hogy legyen egy uniós kisebbségvédelmi törvény, amely megakadályozza a kisebbségben élő nemzeti közösségek ilyen megalázását, legalapvetőbb jogainak megtagadását. Az MKP eddig is ezért küzdött az Európai Parlamentben, és a következő ciklusra is ennek érdekében kéri a magyar választók felhatalmazását.
(A szerző az MKP EP-képviselőjelöltje)
