Mikor vált Ady Endre megkerülhetetlen költővé? Kié Ady? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre is választ kaphattunk Bóka László pozsonyi előadásában.
Ady halálának századik évfordulója alkalmából hétfő este a Pozsonyi Magyar Szakkollégium vendége volt Boka László nagyváradi származású József Attila-díjas irodalomtörténész.
Az Országos Széchenyi Könyvtár tudományos igazgatójának előadásában a fizikailag is úton lévő, folyton kiutat kereső, vívódó Adyról hallhattuk, a költőt ért 1908-1909-es kritikák, illetve a végső beérkezést jelentő sikerek tükrében. Az előadást Hostomský Fanni és Melecsky Kristóf szakkollégiumi diákok, színművészhallgatók Ady-szavalatai ékesítették.
Boka László Ady 1908-1909-es időszakának bemutatásával indított, amely a modern magyar irodalomra nézve is jelentős változásokat hozott. Ady egyik kiemelkedő korszaka Nagyváradon zajlott, itt a Holnap antológia kiadása után vált a közbeszéd fontos célpontjává. Magánélete és az őt övező botrányok révbe érésének csúcspontján hatnak igazán költészetére. „Ez a Mindenség keresésének időszaka” – fogalmazott az előadó.
1908-ban a Holnap antológia által válik országszerte ismert költővé. Az ott megjelenő Ady nyomban megosztotta a korabeli közvéleményt. Az egyik tábor lázadónak, dekadens alaknak titulálta, aki megrontja a fiatalokat, a másik a várva várt minőségi megújulást elhozó egyénként emlegette.
Ugyanígy a Holnapnak is ezzel a kettősséggel kellett szembenéznie: míg támogatóik a decentralizálódott irodalom bástyájaként, a fiatal tehetségek felkarolójaként és a megrekedt Magyarország bírájaként látták a formálódó lapban, addig a konzervatív irodalom képviselői veszélyforrásként tekintettek rá. A lényeg, hogy mindenki a Holnapról beszélt, vagy ellene, vagy mellette, megteremtve ezáltal a versenyhelyzetet.
1908 tele és 1909 tavasza vádaskodásokkal tarkított időszak volt, amelyet Ady is elég nehezen viselt. Ekkor sétált bele az ellenlábas Új Idők lap csapdájába, melyben Adyt tehetséges embernek nevezték, aki rossz társaságba keveredett. Ady a híres A duk-duk affér című cikkében válaszol, ebben az addig tekintélynek hadat üzenő költő maga is tekintéllyé válik. Az írás hozadéka egy óriási botrány lett, melyben a legtöbb érintett megsértődött. Ezután elindult egy országos polémia, új kötetének nem talált kiadót. A cikk miatt igyekszik bocsánatot kérni és magyarázkodni, a háttérben közben megfigyelhetők a benne lejátszódó megtorpanások és vívódások.
Ady karrierje itt nem állt meg, 1909-ben a Nyugat egy egész kiadást szentelt neki, mindenki őt ünnepelte, miközben a költő magányos volt, önmagával is hadakozott és nem találta helyét a világban.
Az előadó a Kocsiút az éjszakába című Ady versen érzékeltette a szerző lelkiállapotát, melyet a meg nem értettség és a beérkezettségtől való félelem jellemzett.
A közvélemény ezt az időszakot Ady sikereinek beteljesedéseként tartja számon, azonban a háttérben ezeket az eseményeket a költő nemcsak a dicsőség fényében élte meg. Ez a pár év hozott fordulópontot Ady életében, melynek hatása aztán a későbbi kötetein is érezhető.