Nem mindennapi kiállítás nyílt a napokban a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeumban, amely az egykori gömöri fürdőéletet eleveníti fel. Az egykori dicsőségből mára nincs sok, mindössze a csízi fürdő maradt meg hírharangnak. A többiek az enyészeté lettek, van, ahol már épület, ivókút se maradt hírmondónak. Azt a bizonyos dicső gömöri fürdőmúltat idézi meg a Kerényi Éva által összeállított tárlat, aki két éve egy impozáns kötettel (Fürdőélet a 19. századi Gömörben) már visszacsalogatott bennünket az egykori gömöri fürdőmúltba.
Egykoron mintegy 40 savanyúvíz-forrás (ahogy tájainkon ma is nevezik, csevice) várta a felfrissülésre és gyógyulni vágyókat Gömörben, s nyolc helyen: Rozsnyón, Nagyrőcén, Jolsván, Dobsinán (ahol klimatikus nyaralóhely működött), Lévárton, Ajnácskőn, Várgedén és Csízben fürdő is működött. Mára már csak ez utóbbi maradt, amely valószínűleg brómos-jódos vizének köszönhette, hogy túlélte a többieket, s a gyorsvonat ma is megáll, hogy az ország más részeiből is érkezzenek a gyógyulni és felüdülni vágyók.
Pedig a gyorsvonat egykoron megállt Ajnácskőn és Várgedén is. Ez utóbbi fénykorát a két világháború között élte, de még a nyolcvanas években is sokan megfordultak itt, főleg a környező településekről. A csízivel ellentétben ezen fürdők többsége elsősorban a szegényebb, paraszti és munkásrétegek részére felelt meg, míg az itt élő gazdagabbak főleg külföldi fürdőkben pihenték ki fáradalmaikat. A kiállítás egyik fejezete a gömöriek külföldi útjait gyűjti csokorba, így képeslapon találkozhatunk a Sztojkovics család tagjaival, akik Abbáziában készíttettek családi fotót magukról.
Várgedeiek Abbáziában
A kiállítás bevezető fejezete a fürdők történetét vázolja fel, a rómaiaktól kezdve a törökökön át (elég, ha csak a budai Rudas-fürdőt említjük) egészen Balatonfüredig, ahonnan származtathatjuk a magyarországi fürdőzés reneszánszát. Az egykori Felső-Magyarországon számos híres fürdőhely működött, elég, ha csak Pöstyént, Vihnyét, Trencsénteplicet, Korytnicát, Ránk-Herlányt, Rajecfürdőt vagy Stószt említjük. A tárlat következő fejezete már a gömöri viszonyokkal foglalkozik, s egyéni paneleken tárgyalja a nyolc egykori gömöri fürdőhelyet, amelyek fénykorukban igen szép forgalmat bonyolítottak le. S az akkori fürdőéletet a panelek mellett fürdőzési monográfiák, egykori használati tárgyak (ivócsészék, prospektusok, fürdőújságok, képeslapok, ostyák, egyéb emléktárgyak) segítségével is megidézik.
A tárlat nem feledkezik meg a dicső múlt mellett a gyászos jelenről sem. Várgedén bár a rendszerváltás után az egykori fürdőtulajdonosok visszakapták az épületeket, azok lassan az enyészeté lesznek, ahogy a híres csevice után sem kapkodnak már. Ajnácskőben fiatalok az elmúlt hónapokban tisztították ki az egykori fürdő helyét.
A fürdőkultúra ma is él, de amíg egykoron az emberek fürdőbe jártak, addig ma már a wellness a divat. Egykoron a fürdőzés 6-8 hetes kikapcsolódást, felüdülést jelentett, ma viszont legfeljebb egy hosszú hétvégére, esetleg egy hétre jut idő.
A Gömör-Kishonti Múzeum kiállítása szeptember végéig látogatható. Érdemes elhozni a gyerekeket is, akiknek fürdőépítészeti kalauzzal kedveskednek. S ha már erre járnak, ajánlatos egy napra leugrani Csízfürdőbe is.
