Július elsejétől új, Kotlár Ildikó személyében megbízott igazgatója van a füleki Mocsáry Lajos Alapiskolának. A tavasszal megejtett igazgatói pályázat nem hozott eredményt, a két jelölt ugyanannyi szavazatot kapott, így Agócs Attila polgármester a volt igazgató, Simko István addigi helyettesét, a roma származású Kotlár Ildikót bízta meg az igazgatói feladatokkal.
Amikor belépek az iskola épületébe, idézetekkel, jótanácsokkal díszített lépcső fogad (ahogy pár hónapja Szepsiben), a tanárok már javában készülnek a 2019/2020-as tanévre, az udvaron vágják a füvet, díszítik a tantermeket, míg mások a még hiányzó tanszereket igyekeznek megvásárolni. Van, aki igazoltan a meghosszabbított szabadságát tölti, s van, aki ottlétemkor telefonál, a héten még betegállományban van, de hétfőre, a tanévnyitóra igyekszik munkaképes állapotba kerülni.
Kotlár Ildikó a város első roma származású iskolaigazgatója, aki az 1987-ben megszerzett érettségije után elvégzett egy egyéves gyorstalpalót a losonci Pedagógiai Szakközépiskolában, majd a füleki speciális alapiskolában helyezkedett el.
16 évet töltött el, s ahogy mondja, nagyon-nagyon szerette azt az iskolát. „Itt tanultam meg mindent, amit a szakmáról tudni érdemes, elsősorban alsó tagozaton tanítottam, de idővel jutott feladat a felső tagozaton is. A gyerekek többsége tényleg mentálisan sérült volt, de sok gyerek szociális helyzete miatt került oda” – mondja Ildikó, akit roma származása miatt is jobban elfogadtak, mint a tanártársai többségét.
Ildikó egyébként oláh cigány származású, s anyanyelvi szinten beszéli a lovári nyelvet, van, amikor lováriul is álmodik. Később, amikor a törvény feltételül szabta a főiskolai végzettséget, a nyitrai egyetem losonci kihelyezett tagozatára jelentkezett. Közben iskolát váltott, s Bolla Károly akkori igazgató felkérésére átkerült a Mocsáry Lajos Alapiskolába, ahol a 15. tanévét kezdi. Immár igazgatóként.
Két év asszisztensi, s két év nulladik osztály után folytatta az alsó tagozaton.
Amikor idekerült, sok-sok gond várta, a diákok és a szülők egy része nem respektálta a tanárokat, s Bolla Károly abban bízott, hogy a roma tanerő jobban szót ért a diákokkal és a szülőkkel is.
„Ma már, ha a szülő mérgesen és elégedetlenül jön is be az irodámba, többnyire mosolyogva és elégedetten távozik, s kell ennél nagyobb sikerélmény?” – teszi fel a válaszra nem váró költői kérdést.
Még csak játékbabával (Fotó: Mocsáry Lajos Alapiskola)
A diákjaik döntő többsége, mintegy 95 százaléka roma, szeptember másodikán nagyjából 310 diákkal indítanak, akik közül ötvenet mindössze papíron vezetnek, ugyanis a szüleikkel együtt külföldön vannak. Egyébként a városnak négy alapiskolája van, két magyar, két szlovák tannyelvű, ők egy épületen osztoznak a kisebbik szlovák iskolával, ahová mintegy 120-an járnak.
„A tornaterem a miénk, az ebédlő az övék, de teljes a békesség” – vázolja a helyzetet, szomorúan jegyzi meg ugyanakkor, hogy a szlovák alapiskolák diákjainak többsége magyar anyanyelvű, a magyar szülők azt hiszik, a csemetéjük jobban érvényesül, ha nem vegyülve a roma gyerekekkel, szlovák iskolába jár.
Ennek ellenére Fülek azon kevés város közé tartozik, ahol még nincs táptalaja a szegregációnak, a városban együtt élnek romák és nem romák, s még a gettónak nevezett Botto utcán is sok a nem roma.
Az igazgatónő nem ért egyet a szegregált oktatással, s a roma gyerekek kizárásával/bezárásával, mert az iskola befejezése után is együtt kell tudni élni romáknak és nem romáknak egyaránt.
„Elmondhatom, hogy a város törődik az iskoláival, bármire is van szükségük, igyekszik kiszolgálni őket.” Az igazgatónő külön kiemeli, hogy Agócs Attila vezetése alatt soha nem látott fejlődésnek indult a város, a polgármester kiemelt feladatának tekinti a helyi oktatásügyet is.
Fülek tízeres lakosságának mintegy 35 százalékát teszik ki a romák, akik szinte kivétel nélkül magyar vagy szlovák anyanyelvűek. Ez megkönnyíti az oktatást, hisz például a Szepsi Alapiskolában a gyerekek egy része, amikor bekerül az iskolába, szinte egy szót sem tud magyarul. Ahogy szlovákul sem. Füleken, a Mocsáry Lajos Alapiskolában legalább ilyen jellegű gondok nincsenek, sok gyerek viszont, mivel nem látogatja az óvodát, eleve hátrányból indul.
A lányok is kipróbálták (Fotó: Mocsáry Lajos Alapiskola)
Kotlár Ildikó annak örül ugyan, hogy kötelezővé teszik az óvodalátogatást, annak viszont kevésbé, hogy megszüntetik a nulladik osztályokat: „Évek óta van nulladik osztályunk, ahová azok a gyerkőcök járnak, akiket a pszichológiai teszt elvégzése után a pszichológus nem javasol még első osztályba, s természetesen a szülő is beleegyezését adja. Becsülöm és tisztelem az óvónők munkáját, de mégis másképp készítik fel a gyerekeket, mint mi a nulladik évfolyamokban, ahol megtanulják az alapvető viselkedési szabályokat, higiénét, a toll helyes tartását például, de nagyjából 13-15 betű írását-olvasását is elsajátítják.”
Fantasztikus pedagógusok veszik körül
„Nem igaz az, hogy ezekkel a gyerekekkel nem lehet eredményeket elérni” – nyomatékosítja az igazgatónő. 30 százalékban eltérhetnek a megszabott tantervtől, s ezt próbálják arra felhasználni, hogy a gyerekek speciális képességeit fejlesszék.
„Nagyon sok versenyen részt veszünk, legyen az mesemondó-, szavaló-, képzőművészeti-, vagy népdalverseny, de évek óta ott vagyunk a Regionális Pedagógiai Központ által szervezett projektnapokon is” – fogalmaz. Igaz, ehhez fanatikus pedagógusok és remek összhangban működő tanári kar áll az igazgatónő rendelkezésére.
19 osztályuk van és 3 napközis csoportjuk. Benko Tünde, Varga Lia, Mihályi Valéria, Nosko Tünde, Mács Erika, Soós Erika – de a sort lehetne folytatni, azt viszont hozzáteszi, hiányzik a férfi tanerő, a szakma ugyanis nagyon elnőiesedett. Az utóbbi években pár tehetséges és ambiciózus férfi kollégával is gyarapodtak, így az egyetem elvégzése után hozzájuk szerződött Molnár József, az új tanévben pedig Szvorák Dávid.
Babafürdetés (Fotó: Mocsáry Lajos Alapiskola)
Sajnos, speciális pedagógusok alkalmazására nincs anyagi lehetőségük, de pozitív példaként említi Balog Zsolt nevét, akit annak idején asszisztensként vettek fel, és a konzervatórium elvégzése után főleg a zenei nevelésben segített. Nagyon szeretik ők a gyerekek, s a fiatalember ma már egyetemi tanulmányokat is folytat.
Elindult az inkluzív oktatás is
Júniusban, a tanév végén a Losonci járás fejlesztési akciótervének köszönhetően mintegy százezer euróból elindult az ún. inkluzív oktatás is. Négy tantermet újítottak fel, segédeszközöket és az inkluzív oktatáshoz szükséges szerszámokat szereztek be, de ebből fizetik annak a négy pedagógusnak a jutalmát, akik foglalkoznak a gyerekekkel. S hogy mit is jelent az inkluzív oktatás?
A felnőtt élet elkezdéséhez szükséges gyakorlati tudnivalók elsajátítását. Valamikor nagyon jól működtek ezek a műhelyek, amelyeket aztán váratlanul megszüntettek. A fiúk fúrnak, faragnak, barkácsolnak, a lányok főznek, sütnek, vasalnak, de elsajátítják a babanevelés alapjait is.
Hosszú évekig nem volt olyan év, hogy ne került volna ki idő előtt diáklányuk terhesség miatt, az elmúlt három esztendőben viszont ilyen nem fordult elő, de a gyakorlati nevelés felkészíti a diákjaikat arra, hogyan kezdjék el az önálló családi életet. Diákjaik egyre nagyobb része az alapiskola elvégzése után tovább folytatja a tanulmányait. Vannak, akik a szomszédos szakiskolában tanulnak tovább, de nem ritka, hogy a helyi gimnáziumba, vagy más losonci középiskolába iratkoznak be. „Közülük nem egy a gimnázium színjátszó körének is oszlopos tagja” – dicsekszik az igazgatónő, aki legnagyobb személyes sikerének mégis azt tartja, hogy több olyan diákja is simán elvégezte az alapiskolát, majd a középiskolát, akinek a szüleit még a kisegítőben tanította.
„Azt hiszem, akik itt tanítunk, romák és főleg nem romák, mindannyian alaposan ismerjük a roma gyerekek kultúráját, szokásait és hagyományait, amely nagyban hozzájárul ahhoz, hogy megértsük őket. Ha bejön ide valaki, nem veszi észre, hogy ez roma iskola, s erre vagyunk a legbüszkébbek” – zárja beszélgetésünket Kotlár Ildikó megbízott igazgatónő.
