Együtt készült az ünnepekre a hétvégén a rimaszombati 4. számú Hatvani István Cserkészcsapat.
Karácsony hava, december ismét eljött, elhozva az ünnepeket, s az azt megelőző szeretetteljes készülődést. A várakozás heteiből idén egy teljes napot tölthettünk együtt, a cserkészek otthonuk meleg falai között, melyet belengett a mézeskalács, a fenyő és a méhviasz édes illata, így teremtve igazi karácsonyi hangulatot.
Sajnos az idei évben hó nélkül, esőben telt a nap, de ez nem szegte kedvüket. A napot játékokkal indították, majd megindult az igazi sürgés-forgás; lapok, tollak kerültek elő, lázas keresgélés kezdődött: a gyerekek, s az őrsvezetők bejárták az otthon minden zeg-zugát, itt egy mente villant fel, ott egy kard. De mire is volt ez a nagy kutatás, keresgélés?
Régi idők karácsonyi történeteit kapták meg az őrsök, melyeket leporolva új köntösbe kellett öltöztetniük.
Az új mesék kitalálására, a jelmezek készítésére, a jelenetek megírására a délelőtt állt rendelkezésükre, délután a szülőknek, s a kedves vendégeknek már mint ajándékot adták át az összeállított színdarabokat.
A készülődésben kis kikapcsolódást jelentett a Muskátli mesebusz érkezése, ahol a gyermekek megismerkedhettek Pósa Lajos bácsival és munkásságával, akinek a nevéhez fűződik a 130 éve megalapított Az Én Ujságom, mely a mesék világába kalauzolta kis olvasóit.
A mesék világából visszatértünk saját mesénk továbbszövéséhez, s folytattuk is őrsömmel a Mókusokkal a megkezdett történetünket, mely egy picinyke cinke jótetteit mesélte el a karácsony közeledtével. A hosszú, lázas munka megérdemelt jutalmaként érkezett az ebéd, melynek elköltése után cserkészjátékok következtek.
Az alkalmat megragadva rendeztem be a kézműves-foglalkozás színhelyét, melyben kedves segítő kezek álltak rendelkezésemre, s így hála a szülőknek, cserkésztestvéreknek, az ajándékműhely is hamar megnyithatta kapuit az alkotni vágyók előtt. Alkotásból pedig az idén sem volt hiány, a mézeskalácsok díszes ruhát öltöttek, méhviaszgyertyák készültek, sógyurma fenyődíszek ékíthették a közös karácsonyfát, üdvözlőlapok, karácsonyfadíszek, mindenki megtalálta a számára kedves elkészítendő ajándékot.
A délután folyamán meglepetésként tértek be hozzánk öregcserkészeink, akiknek jelenléte tovább emelte a nap meghittségét, majd megérkeztek a szülők, s kezdetét vette a közös ünneplés.
Az őrsök sorra mutatták be darabjaikat, melyek rendkívül jól sikerültek, osztatlan sikert aratva a megjelentek körében. A műsorokat követően Mihály Dávid csapatparancsnok elárulta a gyermekeknek, hogy a Mikulás kereste őket az otthonban, de bizony senkit sem talált ott a december 6-ára virradó éjszaka, viszont tudja, hogy jó gyermekek voltak mindannyian, így ajándékot hagyott a számukra, azzal a kéréssel, hogy a nevében adjuk át a cserkészeknek.
Az ajándékozást követően közös játékokkal zártuk a napot, ami hamar tovaszállt, s minden gyermek élményekkel, emlékekkel, térhetett haza, melyeket felidézhetnek majd az általuk készített gyertya fényénél családjuk körében.
(A szerző a Rimaszombatba kihelyezett Petőfi Sándor-program ösztöndíjasa)