29182

A Magyar Koalíció Pártja júniusi közlönyében, a Hírvivőben a kormány leső évét értékeli. Az elnökség tagjai közül Berényi József az elfogadott kisebbségi nyelvtörvényt, Csáky Pál, Farkas Iván Miklós László, Németh Gabriella, Szigeti László pedig egy-egy szakterületet véleményezett.

Berényi József, az MKP elnöke: Jobb törvényt érdemelnek a kisebbségek

Miként értékelték a kisebbségi nyelvhasználati törvény-módosítást az MKP szervei, és hogyan fogadták az államfő lépését?
– A kisebbségi nyelvhasználati törvény módosítását a ki nem használt lehetőségek közé kell sorolni véleményünk szerint. A választási kampányban megfogalmazott ígértek és a kormányprogram alapján a kisebbségek joggal vártak el ennél sokkal jobb, hatékonyabb kisebbségi nyelvvédelmi törvényt a szlovák kormánykoalíciótól. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ami történt a parlamentben, az a legkisebb rossz, ami érhette a szlovákiai kisebbségeket. Ennél sokkal jobb törvényt érdemelnek. Ez a törvény alig változtat az eddigi helyzeten. Igaz, némi előrelépést jelent a kétnyelvű dokumentumok igényelhetősége, de sem a nyelvhasználati küszöböt nem sikerült módosítani, de még csak olyan kérdésben sincs előrelépés, ami a kisebbségi televíziózást segítené azáltal, hogy az adásokat ne kelljen feliratozni. A nyelvvédelem filozófiája Nyugat-Európában nem arra épül, hogy a kisebbség lehetőséget kap anyanyelve használatára, amiért aztán hivatalból hivatalba járva, nap-nap után külön meg kell küzdeni, hanem arra, hogy a törvény szigora kényszeríti az intézményeket a kisebbségi nyelvhasználatra, az állam pedig konkrét, adott esetben anyagi támogatást nyújt a kétnyelvűség megvalósításához. Ez a törvény nem ezt a filozófiát követi, ezért aztán meglepő, hogy az államfő még ezt is sokallja. Meglepő, mondom, de érhető is, ha figyelembe vesszük a köztársasági elnök politikai elkötelezettségét, azt, hogy mely pártoknak „kell” köszönetet mondania ilyen formában is azért, hogy újra ő lehet az államfő.
A nyelvtörvény módosítása kapcsán azonban több elemző is arra a megállapításra jutott, hogy az MKP sem tudott volna mást és másként cselekedni, mint amit a Most-Híd tett, ezért indokolatlan az Önök bírálata.

– Nem tudok ezzel az értékeléssel egyetérteni. Nemcsak azért, mert spekulatív jellegű, hanem azért sem, mert mi a parlamenti előterjesztés előtt jeleztük, okosabb lenne megvárni a népszámlálás eredményeit, amelyek a szociológusok felmérései alapján igazolni fogják, hogy szó sincs Dél-Szlovákia elmagyarosításáról, ellenkezőleg, sajnos egyre fogy a számunk, és egyre inkább kiszorul nyelvünk a közéletből. Csak hát a Most-Híd több ígéretéből semmi nem lett – nem módosult az állampolgársági törvény, hogy az ország ne büntesse a kettős állampolgárságot; az államnyelvtörvényben csak kozmetikai változások történtek, a büntetések maradtak –, a pártnak mindenképpen szüksége volt valamilyen sikerre, ezért siettették a törvényt. Ugyanakkor, ha mi lettünk volna a jogszabály előterjesztői, biztosan bevontuk volna az illetékes nemzetközi szervezeteket, például az Európa Tanácsot vagy az EBESZ kisebbségi főbiztosát, hiszen mindkét intézmény erőteljesen szorgalmazta az elmúlt hónapokban a kisebbségi nyelvhasználat lehetőségének bővítését és védelmének erősítését, minimum az államnyelvhez hasonló módon. Valószínű, hogy a Most-Hídnak nincsenek olyan nemzetközi kapcsolatai, hogy az ilyen segítséget kihasználhatnának. Végezetül: biztosan nem üzentük volna meg előterjesztőként partnereinknek, hogy bármi történjék is javaslatunkkal, a koalícióból nem lépünk ki, amit a Most-Híd több politikusa is megtett. Ezzel gyakorlatilag felemelt kézzel ültek a tárgyalóasztalhoz…
A szlovák parlament a magyar alaptörvényről tárgyalt. Ha figyelembe vesszük, hogy az Európai Bizottság többször is megerősítette, az alkotmány minden országnak belügye. A szlovák parlament határozata ugyan mérsékelten bíráló hangvételű, de azért a kisebbségek kollektív jogait elutasította, a beterjesztést pedig a magyar képviselők is támogatták. Hogyan értelmezi a történteket?

– Nehéz értelmezni a határozatot, hiszen például a magyar alkotmány exterritoriális hatása ellen tiltakozik, miközben megnyugtatja a szlovákiai állampolgárokat, hogy nálunk csak a szlovák alkotmány és törvények érvényesek, ami annak a beismerése, hogy a magyar alaptörvénynek nincs területen kívüli hatása. Mégis: a magyar képviselők szavazata elszomorító, mert húszéves gyakorlattal szakít. Sem az MKP, sem elődpártjai soha nem támogattak olyan határozatot, amely a magyar parlament döntéseire, törvényeire vagy alkotmányára reagált volna, most megszakadt ez a hagyomány. Sajnálom, hogy magyar képviselők is hozzájárultak ahhoz, hogy szembe állítsák a szlovákiai magyarságot Magyarországgal, ez – szerintem – egy nagyon rossz új politikai irány, amely biztosan nem szolgálja megmaradásunkat. És sajnálatos azért is, mert az utóbbi időben egyre több olyan nemzetközi értékelés, állásfoglalás lát napvilágot, amely szerint a kisebbségek kollektív jogainak elismerése erősíti az országok területi integritását, miközben növeli a kisebbségek otthon- és komfortérzését is.  

Farkas Iván gazdasági és régiófejlesztési alelnök: Elhanyagolt déli régiók

A koalíciót alkotó pártok választási ígéreteiben és a kormányprogramban első helyen szerepelt a takarékosság, az államháztartás hiányának jelentős csökkentése. Eddig a feladattal a kormány nem tudott megbirkózni. Igaz ugyan, hogy csökkentette az állami kiadásokat, ez azonban az adósságszolgálat terheit nem ellensúlyozza. Pedig lehetőség volna sokkal erőteljesebb takarékosságra, hiszen a kormány az állami kiadásokat idén 16,9 milliárd euróban határozta meg, vagyis az öt évvel korábbi költségvetésnél 6 milliárd euróval magasabb összegben! Annak ellenére, hogy 3 éve gazdasági válsággal küzdünk, annak hatása pedig érezhető lesz a jövőben is.
A kormány gazdaság- és régiófejlesztési politikáját leginkább a következő eseményláncolat szemlélteti: a gazdasági minisztérium nem támogatta Királyhelmec és Hetény pályázatát ipari park létrehozására, pedig nagy munkanélküliséggel sújtott járásokról van szó. Az Eperjesen letelepedő külföldi beruházónak viszont egy munkahely létrehozására 46 ezer euró – mintegy másfél millió korona – állami támogatást adott, holott az Eperjesi járás munkanélküliségi rátája alacsonyabb az országos átlagnál. A kormány új, a munkahelyteremtő beruházások állami ösztönzéséről szóló törvényében célterületként továbbra is megmarad Trencsén és Zsolna megye, holott járásaik többségében a munkanélküliség aránya mélyen az országos átlag alatt van, és iparral telített térségekről van szó. Ugyanakkor szűkíti a vasúttársaságnak szánt állami támogatást, amelynek következtében a személyforgalomban járatcsökkentésre került sor, jelentős mértékben a déli határ menti térségben található vasúti szárnyvonalakon és fő gerincvonalakon. Ez a politika nem a hátrányos helyzetű, leszakadó, köztük a dél- és kelet-szlovákiai régiók felkarolásáról szól, hanem azok végleges ellehetetlenítéséről
A kormány elfogadta a választási időszak egyik legfontosabb reformja, a járulék- és adóreform alapelveit. Ez ugyan hoz egy enyhe, alig érezhető javulást a munkavállalóknak, de súlyos következményekkel jár majd az iparosokra, a kis- és közepes vállalkozókra, a szerződéses dolgozókra nézve. Ráadásul abból a téves feltevésből indul ki, hogy a kényszervállalkozók önmaguk döntöttek megváltozott státusuk mellett, pedig őket a munkáltatójuk kényszerített erre

Szigeti László, az MKP oktatási és kulturális alelnöke: Látszatmegoldások

A kormányprogram elfogadása után az egyik legnagyobb csalódást az okozta, hogy a jelképekről szóló törvény módosítása lekerült a napirendről. Pedig micsoda ígéretek hangzottak el a választási kampányokban! Igaz, módosult a közoktatási törvény, sajnos azonban nem a lényeges, változtatásra szoruló területeket kezelte, hanem inkább marginális témákkal foglalkozott. Egyedüli komoly hozadéka a – szakmát és a laikusokat is megosztó – kötelező angol nyelvoktatás bevezetése. Nem sikerült megoldani a tankönyvpiac problémáit, a továbbra is késnek és hiányoznak a reform tartalmi megvalósításához szükséges kiadványok. A digitalizált tananyag esetleges bevezetése nem old meg mindent, s csorbul az esélyegyenlőség elve. Bár a kormányprogram az oktatásra szánt anyagi források emelését ígérte, a valóság ezzel ellentétes, erre utal a pedagógus szakszervezetek sztrájkkészültsége és szeptemberre kilátásba helyezett munkabeszüntetése is.
Beigazolódtak azok a kételyek is, melyek a nemzetiségi oktatásügy megosztott irányításával kapcsolatban merültek fel. Sem az oktatásügyi tárca, sem a kormány kisebbségekért felelős alelnöke nem tekinti magáénak ezt a területet. Igaz, az ún. nemzetiségi oktatásügyet támogató háttérintézmények elindítása terén tapasztalható némi előrelépés, ugyanakkor a kormánykoalíciót nem zavarja, hogy az oktatási minisztérium nemzetiségi osztályát még mindig az a Ján Jaraba irányítja, aki korábban Ján Mikolaj nemzeti párti minisztert szolgálta.
A felsőoktatás terén semmi érdemleges dolog nem történt. Készül ugyan a felsőoktatási törvény módosítása, egyelőre azonban csak az ötletelésnél tart.

Miklós László, mezőgazdasági és környezetvédelmi alelnök: Iránytévesztés a mezőgazdaságban és a környezetvédelemben

A mezőgazdasági kormányprogramot már megszületése idején sem tartottuk elég konkrétnak, így most értékelni is nehéz. Az általános célokkal – a mezőgazdaság versenyképességének és a vidékfejlesztésének a javításával – egyetérthettünk, de e téren egyelőre nem történt semmi.
A mezőgazdászok az állattenyésztés további zuhanását tartják a legdrámaibb fejleménynek. Ebben az ágazatban minden fontosabb mutató drasztikusan csökken. A sertéshús és a tej felvásárlási árának zuhanása teljesen ellehetetlenítette az ágazatot, miközben Szlovákiát elárasztotta a külföldről behozott áru.
A mezőgazdaság bajainak eredetét a szakma a rossz támogatási rendszernek tulajdonítja, amely nem az intenzív termelőket támogatja. A rendszer megváltoztatására egyelőre konkrét lépések nem történtek. Az eddig meghozott pénzügyi intézkedések – pl. a mezőgazdaságra szánt nemzeti önrész csökkenése, a 6-százalékos áfa eltörlése, a piros gázolaj adókedvezményének eltörlése – a termelők számára súlyos terheket jelentenek.
Az ágazat szakmai szervezetei többször élesen bírálták, hogy a tárca vezetése csekély hajlandóságot mutat a velük való párbeszédre: nincs konzultáció a törvényi változások előkészítése során, a tárca gyakran gyorsított eljárásban módosít jogszabályokat, így szakmai vitákra sem kerülhet sor. A legutóbb az állategészségügyi, valamint a nemesítésről és fajtatenyésztésről szóló törvényekben megfogalmazott intézményi változások kaptak éles bírálatot.
A környezetvédelmi kormányprogramot eleve rendszertelennek, kaotikusnak tartottuk, előre jeleztük, hogy a környezetvédelem további meggyengüléséhez vezet majd. Nem csoda hát, hogy a miniszter munkájának legjellemzőbb vonása a gyakori személycserék és a posztok betöltésének furcsaságai voltak. Fontos posztokra néhány olyan személy is visszakerült, aki annak idején szakmai hiányosságok miatt vagy összeférhetetlenségi okokból lett a tárcától eltanácsolva (még az 1998-2006 időszak alatt). Néhány poszton rekordgyorsasággal cserélődtek a személyek, pl. a Szlovák Hidrometeorológiai Intézet élén egy éven belül már a hetedik igazgató áll; a Szlovák Vízgazdálkodási Vállalat élén egy hét alatt hárman váltották egymást. Szakmai téren a mostani vezetés alatt még nem történt lényeges lépés.
A tárca pénzügyi feltételei romlottak. A legnagyobb zuhanást a Környezetvédelmi Alap mutatja. A pénzhiányon kívül az elosztással is problémák vannak, mert június közepéig nem történt meg az éves támogatások megítélése, ami problémákat fog okozni a községeknek. Külön téma az árvízvédelem. Jelenleg kettős tervezés folyik: megalakult az ezzel foglalkozó kormánybiztosi hivatal a kormányfő asszony vezetése alatt. A kormánybiztos jelentős összeghez jutott, amit egy – a szakmai körök által élesen bírált – programra fordított, mely a táj vízmegtartó kapacitásának növelésére irányul. A szakmai elemzésünk alapján ezt ugyan nem ellenezzük, azt viszont kifogásoljuk, hogy ez elvonta a folyamok alsó szakaszain feltétlenül szükséges hagyományos árvízvédelemre fordítandó pénzt is. A helyzet tehát az, hogy a kormánybiztosnál van a pénz, a Szlovák Vízgazdálkodási Vállalatnál pedig a felelősség.

Németh Gabriella, szociális, családpolitikai és egészségügyi alelnök: Munka, család, egészség

A kormányprogram prioritásként az új munkahelyek létrehozását, a foglalkoztatás növelését határozta meg. Járulékcsökkentést, munkaerő-piaci rugalmasságot ígért.
Egy év elteltével a kormány jóváhagyta a munkatörvénykönyv módosítását. Ez a munkáltatókról vesz le terheket; megszűnik a felmondási idő és a végkielégítés párhuzama, rugalmassá válik a próbaidő, megszűnnek a minimális tarifabérek. A munkaviszony megszűnését követő egyéves elhelyezkedési tilalom a konkurenciánál, vagy egy új vállalkozás beindítására sérti a szabad munkaerő-áramlást, gátolja az új munkahelyek létrehozását. A járulékok nem csökkentek, sőt, a megegyezéses munkaviszonyt is terhelni fogják.
A családpolitika területén a kormányprogram kiemelt támogatást ígért a családoknak, a családi és munkahelyi kötelezettségek összehangolásának.
A munkatörvénykönyv módosító javaslatai közé bekerült ugyan néhány családbarát javaslat, de családtámogató foglalkoztatáspolitikáról nem beszélhetünk. Nem vette át a kormány a munkaidő rugalmasságát elősegítő uniós intézkedéseket. Nem került be a munkatörvénykönyv módosításai közé a rövidített munkahét, amely lehetővé tenné az apák nagyobb szerepvállalását a családban, és nem javul a nők esélyegyenlősége sem, mert nem változtak lényegesen a rugalmas munkavállalás feltételei sem. A kormány szociális érzéketlenségének iskolapéldája, hogy a gyermekgondozási segélyt és a gyermekágyi segélyt igazolt munkaviszonyhoz akarja kötni akkor, amikor a munkanélküliség az ország egyes részein meghaladja a 30 %-ot. Ez tovább csökkentheti majd a gyermekvállalást.
Az egészségügyi ellátás színvonalának emelése, elérhetősége és az esélyegyenlőség megteremtése a kormány prioritása.
Ennek ellenére tovább nőtt a kórházak adóssága, reális a veszélye annak, hogy szakképzett orvosaink, okleveles ápolóink elhagyják az intézményeket. A pályaválasztó fiatalok érdeklődése az ápolói szakma iránt folyamatosan csökken, ami az elkövetkezendő években munkaerőhiányhoz vezet majd. Az egészségbiztosítók anyagi problémáinak elsősorban a lakosság látja kárát. A kórházak és kórházi ágyak megszűnése, ill. összevonása az orvosi ellátást távolabb viszi a polgároktól, megnöveli utazási költségeiket, hosszabbodnak a várólisták. Ez egyértelműen az egészségügyi ellátás színvonalának csökkentését eredményezi. Mivel az egészségügy forráshiánnyal küzd, az alapellátáson felüli szolgáltatást az állam fizetőssé kívánja tenni. Ez elfogadhatatlan, mivel a szociálisan rászorultak számára bizonyos szolgáltatások elérhetetlenné válnak, amivel csorbul esélyegyenlőségük.

Csáky Pál, az MKP Országos Elnökségének tagja: Külpolitika, európai politika

A kormány tevékenységében a külpolitika és az európai politika az elmúlt évben nem kapott különösebb hangsúlyt. Iveta Radičovát nem fogadták külön az USA vezetői, Merkel kancellárral megvalósult találkozója féloldalasra sikerült, Putyin inkább csak leült vele egy kávéra. Más fontos személyiséggel – az EU-vezetést leszámítva, de azok multilaterális rutintalálkozók voltak -, Radičová nem találkozott.
A nemzetközi politika bilaterális szinten a súlyánál fogva kezelte Szlovákiát, vagyis a nem fajsúlyos országok szintjén. Az Európai Unióban a szlovák kormány megnyilvánulásai inkább kételyeket és némi diszharmóniát keltettek. Ez főleg a görög válság kezelése során tanúsított álláspont és taktika miatt volt így, amelynek megvolt a következménye is: a szlovák jelölt nem kapta meg a támogatást az Európai Fejlesztési Bank alelnöki posztjára.
A NATO viszonylatában egyre nagyobb gondokat okoz a védelemre, illetve a nemzetközi kötelezettségek teljesítésére szánt nem kellő mennyiségű anyagi forrás.
Külön figyelmet érdemel a magyar-szlovák viszony alakulása, illetve az ehhez való viszonyulás. Méltányolandó a visszafogottabb hangnem, ugyanakkor a szándékok vonatkozásában lényegében semmi nem változott a Fico-kormány hozzáállásával összehasonlítva. Nem oldották meg a kettős állampolgárság megadása során kialakult problémákat – sőt, a belügyminiszter fenyegető kijelentései egyenesen a Fico-korszakot idézték vissza. A kisebbségi nyelvhasználat terén nem történt érdemi előrelépés, a kisebbségi kérdés kezelése terén a kormány ráadásul csökkentette a kisebbségi kormánytanács státusát. Figyelemre méltó az is, hogy a Most-Híd politikusait távoltartják ettől a kérdéstől. Érezhető némi különbség Radičová és Dzurinda hozzáállása között: míg a miniszterelnök őszintébb módon próbál kommunikálni, Dzurinda nem őszinte szándékait alaposan visszatükrözi az a szerződéstervezet, amelyet a kettős állampolgárság kezelésére küldött meg Budapestnek, s amelyről minden szakértőnek tudnia kellett, hogy elfogadhatatlan a magyar kormány számára. A magyar-szlovák politikai összeütközés őszszel várható, a szavazati jogról szóló magyar törvény elfogadása után – holott ilyen joggal a határon túl élő szlovák állampolgárok is rendelkeznek.

(MKP-Hírvivő, 2011. június)