Noha nem pont ezekkel a szavakkal, de lényegében erre utalt a Pravda c. napilap online cikkében, amikor politológusok véleményét összegezve megállapítja, hogy az MKP és a Most-Híd közötti összecsapások folytatódni, sőt fokozódni fognak.
A közvélemény-kutatási eredmények azt mutatják, hogy a két párt között kezdenek kiegyenlítődni a preferenciák, mivel a Bugár Béla vezette pártból kiábrándult szavazókat az MKP gyűjti be. Ha most tartanák a parlamenti választásokat, valószínűleg mindkét párt átlépné a küszöböt. A Most-Híd térvesztésével tehát az MKP “helyzetben van”, s erre a magyar párt – legalábbis a politológusok (Tomás Koziak és Ján Baránek elemzők voltak a megkérdezettek) véleménye szerint – ráérzett: “szeretné kihasználni a lehetőséget, hogy megszerezze magának az elégedetlen Most-Híd-szavazókat”. Koziak a két párt “harcát” a nemzetiek évekkel ezelőtti összecsapásaihoz hasonlította – akkor Slota Valódi Szlovák Nemzeti Pártja és a Belousovová SNS-e vívott egymással ádáz küzdelmet.
A Pravda cikke a Most-Híd körül felcsapó hullámok körében felidézi a Somorjáért Polgári Társulásnak, illetve a Kalligramnak juttatott támogatásokat, melyeket Berényi József, az MKP elnöke a Pravdának “szembetűnő összeférhetetlenségként” jellemzett.
Bugár válasza sem váratott sokáig magára, ő az MKP állítólagos magyarországi támogatásait kezdte el feszegetni (mindezekről korábban beszámoltunk hírportálunkon).
Mindazonáltal a két párt közötti csatározások kimenetelét illetően senki sem mer jóslásokba bocsátkozni, arra vonatkozóan legalábbis semmiképpen sem, hogy melyikük kerül ki belőle győztesen.
Noha a politológusok a kiegyezést vetítik előre – ahogy annak idején a nemzeti pártok esetében történt – ez azonban számomra elképzelhetetlennek tűnik, legalábbis meghasonulás, gerincroppanás nélkül. A Mosttal, mint értékek nélküli, minimális moralitással bíró, üzleti érdekképviseleti csoportosulással való bárminemű “összeborulás” az MKP számára az azonnali agyhalált jelentené, onnantól kezdve semmiféle hitele nem lehetne a mellette a parlamenten kívüli időkben is kitartó szimpatizánsai előtt. A felhozott párhuzam tehát az évekkel ezelőtti két SNS-el nem helytálló. Az ő esetükben legalább volt egy minimális közös elvi alap – ha más nem, akkor a magyargyűlölet – amely viszont nem áll fenn az MKP és a Most között.
Az MKP tehát, Berényi Józseffel az élén helyes úton jár akkor, ha – mint a Pravda cikke is kiemeli – ráérezve a helyzet adta lehetőségekre, nyomás alatt tartja a janicsárokat. És ez távolról sem azt jelenti, hogy rágalomhadjáratba kéne bonyolódnia – a Most ugyanis önmaga, a léténél fogva szolgáltatja a támadási felületeket, ahogy szép lassan kipukkadnak azok az ígéret-lufik, melyekkel a legutóbbi választások alkalmával szédítették a nagyérdeműt…
Szűcs Dániel, Felvidék Ma