Egy tanulmányterv, legyen az bármennyire érdekes, nem a legfontosabb hír a mindennapokban, pedig éppen az ilyen dokumentumokban rejlenek, vagy inkább kiemelkednek azok a meghatározó célok, amelyek később valósággá válnak és nagy mértékben befolyásolják egy adott közösség életét.
Mindezt azért volt fontos a bevezetőben leírni, mert a 2020. március 12-én Salgótarjánban Nógrád Megye Önkormányzata Skuczi Nándornak, a Közgyűlés elnökének javaslatára elfogadta Nógrád megye Területrendezési Tervének módosítását , amelyben olyan fontos kitételek szerepelnek, amelyek követik azt az elvet, miszerint a határtalan Nógrád számára rendkívül fontos az észak-déli gazdasági és egyben közlekedési összeköttetés, hangsúlyozottan az éppen száz éve elszakított térségek számára.
A terv egyik érdekességét Lőrincz Gyula, a Nógrád Megyei Önkormányzat Területfejlesztési és Területrendezési Osztályának vezetője, valamint Vass Attila megyei főépítész ecsetelték a számunkra.
Magában a rendeletben a területrendezési törvény térszerkezeti terve, valamint a rendelet szöveges része is nevesíti a Mátraverebély–Somoskőújfalu szakaszon a Salgótarjánt keleti irányból elkerülő útszakaszt, amely egészen a jelenlegi államhatárig húzódik majd. A szakemberek nyilatkozata szerint részletes tanulmányterv készül majd a nyomvonalváltozatokról és a műszaki kiépítettségről. Ez a tervezés a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. megbízása alapján folyik és jelenleg még a környezetvédelmi eljárások szakaszában áll a projekt. Az is elemzés kérdése még, hogy 2×2 sáv, vagy 2×1 sáv lesz a kiépítés, az emelkedőknél és kapaszkodókkal. Természetesen az alagutak, völgyhidak száma is a pontosított nyomvonaltól és a tervezési sebességtől függ. A tanulmánytervhez ütemezési javaslat is készül, 3 szakaszra lehetne osztani, elsősorban jelentős költsége miatt. Ez most még hosszabb ideig tervezési fázisban lesz.
A térkép a kijelölt útvonallal.
Több, mint két éve már foglalkoztunk ezzel a témával a döcögősen épülő R2-es gyorsforgalmi úttal kapcsolatosan, most viszont örömhír a jó palócok számára, hogy a vírustól meggyötört gazdaság helyreállításával párhuzamosan a közeljövőben megindul a konkrét tervezési folyamat és utána a kivitelezés is.
A rendkívüli terepviszonyok és a sűrűn lakott térség tehát megköveteli ezt a rendkívüli megoldást és évek múlva elmondhatjuk, hogy Nógrádból Nógrádba alagúton jut el egymáshoz a mindig is összetartozott nemzet.
Csúsz Péter, Besztercebánya megye önkormányzatának alelnöke is rajta tartja a szemét a szakmai folyamatokon:
Ján Lunter megyeelnök többször egyeztetett Skuczi Nándorral, a Nógrád Megyei Önkormányzat elnökével a 21-es út fejlesztéséről, illetve a határkeresztező vasúti kapcsolatok fejlesztéséről is. Rendszeresen kapjuk az információkat az elkerülő szakasz tanulmánytervéről, az elkészült nyomvonalváltozatokról és a műszaki kiépítettségről is.
Jelenleg még a környezetvédelmi eljárások szakaszában áll a projekt, az első ismertetésen Salgótarjánban a megye nevében magam is részt vettem a szakmai találkozón. Tudjuk azt is, hogy a magyar Országgyűlés 2018 decemberében elfogadta a Magyarország területrendezési tervéről szóló törvényt, a módosítást és a megye a területrendezési tervét, amelynek angol nyelvű kivonatát meg fogjuk kapni véleményezésre. Mi a véleményezést a lehető legrövidebb időn belül meg fogjuk tenni, hiszen közös a célunk: a majdani Salgótarján–Fülek–Losonc–R2 összekötést teljes mellszélességgel támogatni, hogy minden akadály elháruljon mindkét oldalon.
Zárszóként meg kell jegyeznünk, hogy az alagútnak és a völgyhídnak akkor lesz tehát igazán kézzelfogható gazdasági haszna, ha a gyorsforgalmi út nem áll majd meg a százéves határnál, hanem a mindenkori szlovák kormány lesz annyira értelmes, hogy a határtól a Losonchoz elérő R2-ig megépíti azt a 30 km-es szakaszt, amellyel értelmet nyer a Kárpát-medence természetes régióit összekötő tengely, ezzel is elősegítve a jó palócok és a tót atyafiak szebb jövőjét.
Persze nem lesz újdonság, hiszen így volt ez több évszázadon át, bár egy kicsit más, lassúbb, de legalább annyira érdekes világban, mint a mai, modernek tűnő életünkben.
Zárszóként mi mást kívánhatnánk hát önmagunknak: legyen úgy, mint régen volt!
