30316

 Az infantilizmus határát súroló két hasonló embertípus, két hasonló emberi sors, két hasonló pártsors, két hasonló forgatókönyv a hatalmon maradás érdekében.

Ideológiai hasonlóság nincs, de a legtöbb elvtelen hatalomra törő pártot és pártvezért a legkevésbé érdekli az ideológia – az eredmény a fontos: a hatalom megszerzése, átmentése bármi áron. Bugár Bélának, mint az MKP akkori elnökének nem jutott kormányzási szerep 2006 után, Fico hatalomra jutását követően. Pártja ellenzéki párttá, ő pedig egyszerű ellenzéki parlamenti képviselővé degradálódott nyolc évnyi kormányzati szerepkör és parlamenti alelnökséget követően. Nem volt könnyű ezt elfogadni az ő habitusával! Presztízsveszteségét növelendő az MKP kongresszusán 2007-ben alulmaradt Csáky Pál ellenében az elnökválasztáson. Toporzékolhatott és toporzékolt is, szemtanúja voltam, és meg is írtam  (Felvidék ma- Amikor Bugár ideges, 2011. február 11.) Várható volt, hogy nem fog beletörődni a vereségbe, és mindent feláldozva – pártját és a felvidéki magyarság egységét is, megmutatja a szlovákiai kisvilágnak, hogy mire képes. Hiába jelentette ki, hogy kivonul a politikából, ezt senki se hitte el neki. Mert hiába indult be sikeresen a vállalkozása, az ő lételeme a hatalom, a politika és a népszerűség. Retteg az ismeretlenség homályától, az elfelejtettségtől.

Gyurcsány Ferencnek, az öszödi rémnek, a szociálisan érzékeny baloldali milliárdosnak már régen nem Orbán és a jobboldal az ellensége, már régen nem az MSZP a kedvenc pártja, hanem Bugárhoz hasonlóan a politikai mellőzöttség, az elfelejtettség, a bohóckodás szintű szereplési lehetőségtől való megfosztás (mint Bugár), a hatalomból való mellőzés elől menekül. Gyurcsány, a bukott kormányfő és pártvezér első lépésként az MSZP-n belül platformot alakított – a Demokratikus Koalíció Platformját, és nagyon keményen, mondhatni megalázó hangnemben bírálja a szocialista pártot. Legújabb fejleményként pedig indítványozta, hogy a listán parlamentbe jutott szocialista politikusok adják vissza mandátumukat, hogy a képviselői helyek megtartásáról vagy elvonásáról a párt tagjai dönthessenek. Tehát látja, hogy a szocialisták mostani parlamenti frakciójában nincs döntő szava, ezért megpróbálja lecseréltetni a jelenlegi képviselőket, ami a listáról nem bekerülő, mandátumhoz nem jutott jelöltek számár akár izgalmas is lehet. A nyári pártszavazási kísérlete nem járt sikerrel, érvénytelen lett, most a közelgő pártkongresszus előtt tehát mással próbálkozik. Saját képviselőtársain készül pofátlanul átgyalogolni saját önző céljai megvalósítása érdekében. Ezt már egyszer hasonló módon megtette Medgyessy Péter kormányával is.

Emlékezzünk csak vissza Bugárék forgatókönyvére: szintén platformot követeltek, majd az ezt megvitatni készülő OT ülést meg se várva bejelentették a pártalakítást. De ezt megelőzően fokozatosan léptették ki a parlamenti képviselőket, a megyei képviselőket, a helyi- és járási szervezeti elnököket, a polgármestereket az MKP-ból – Simon, Bastrnák, Gál stb. Ők még arra sem méltatták az MKP-tagokat, hogy véleményt mondjanak a távozókról – maradjanak- e tisztségükben, vagy távozzanak onnan.

Gyurcsány saját állítása szerint nem készül új pártot alapítani. Nem is lenne érdeke, ha a jelenlegit meg tudná kaparintani, hiszen ott vannak az infrastrukturális adottságok és a kiépített, bár roskadozó pártszervezettség is.

Gondolja valaki, hogy a Most-Híd ma létezne, ha annak idején Komáromban az MKP kongresszusának küldöttjei nem Csáky Pált, hanem Bugárt választják meg elnöknek? Senkinek se jutott volna az eszébe a pártalapítás… Gondolja valaki, hogy Magyarországon a Demokratikus Koalíció Platformja (esetleg valamilyen más néven) nem lesz egy új magyarországi baloldali párt, melynek élére Gyurcsány kerül? Kötve hiszem…

A különbség csupán annyi, hogy Mesterházy Attila, az MSZP elnöke kijelentette, hogy „Akinek nehézséget okoz a szocialista párt tagjának lenni, az elmehet”. Csáky Pál, az MKP akkori elnöke ezt nem jelentette ki 2009-ben, mert joggal féltette a több mint 500 ezres felvidéki magyarság egységét…és az utolsó pillanatig próbált egyezkedni azokkal, akik akkor már régen tudták, hogy hol a Híd…

De kit érdekel Felvidéken a magyarországi baloldal egysége vagy megosztottsága?

Száraz Dénes, Felvidék.ma