Malina Hedvig ügye tökéletesen szemlélteti mindazt, ami Szlovákiában történt az utóbbi fél évtizedben.
2006. augusztus 25-én két fiatal a nyílt utcán megver egy magyar diáklányt, amiért az anyanyelvén beszél. A sérüléseket orvosi látlelet igazolja. A szlovák rendőrség nyomozást indít, két hét múlva azonban hirtelen leállítja az akciót, s azt állítja, a feljelentő kitalálta saját megverését. Lakossági feljelentés érkezik, és máris Malina Hedvig ellen indul eljárás a hatóság megtévesztésének gyanújával. A gyomorforgató történet egy szakaszában a lány barátját – ma már férje, két gyerekének édesapja -, a szlovák nemzetiségű Peter Žákot is gyanúba keverik. Malina Hedvig egyik feljelentője öngyilkos lesz, a másikról kiderül, hogy korábban a titkosszolgálatnak dolgozott. A főügyész jelenleg is hamis tanúzás miatt folytat vizsgálatot. A sértett még 2007-ben az Európai Emberi Jogi Bírósághoz fordult, a beadványt iktatták Strasbourgban, a pozsonyi kormány tegnapig kellett, hogy válaszoljon a bíróságnak. A Robert Fico és Ján Slota kormányát időközben leváltó Radičováék a határidő előtt egy ügyes huszárvágással előzték meg a Szlovákiát komoly presztízsveszteséggel fenyegető strasbourgi döntést: bocsánatot kértek Malina Hedvigtől, amiért „sérültek emberi és állampolgári jogai”. Mindez csak sajtóértesülés, nyilvános, hivatalos kiállás nincs.
Némi optimizmussal lehetne ezt szerencsés végkifejletnek is nevezni, ám még az sem biztos, hogy a szlovák vádhatóság felmenti a felvidéki magyar asszonyt, a meghurcolás levezénylőinek felelősségre vonásáról pedig szó sem esik. Fél szívvel hozott döntés ez. Olyan, mint a nyíltan és gátlástalanul magyarellenes Ficóékat leváltó jobboldali szlovák kabinet általános viszonyulása a magyar kisebbséghez. Tudják ugyan, jóval többet kellene tenni az előző koalíció sovinizmusának felszámolása érdekében, mégsem hagyja őket cselekedni az egész politikai életet mérgező magyarfóbia. De van egy másik tanulságos epizódja is a történetnek. A világ sajtóját és diplomáciáját izgalomba hozó WikiLeaks nyilvánossá tett dokumentumai szerint a pozsonyi nagykövetségen dolgozó amerikai diplomaták Washingtonnak címzett távirataikban megkérdőjelezték a szlovák ügyészség függetlenségét Malina Hedvig ügyében. A nyilvánosságra hozott táviratok szerint a nagykövet személyesen kereste meg Robert Kaliňák akkori belügyminisztert és a megvert magyar lány ügyvédjét, Roman Kvasnicát. Egy 2009-es távirat részletesen foglalkozik az igazságügyi orvos szakértő által kiadott szakvéleménnyel, mely szerint Malina Hedvig maga okozta sérüléseit. A feljegyzés megvetéssel ír az orvosról és arról, hogy tizenkét olyan kollégájának a nevét is a jelentésre írta, akik nem voltak hajlandók aláírni azt. Egy másik közzétett követségi anyag idézi a Szlovák Nemzeti Párt által delegált akkori oktatási minisztert, aki szerint az lenne kívánatos, ha a magyarok nem beszélnének nyilvános helyen magyarul. Erre jegyezték meg a diplomaták a jelentésekben, Slotáék és a szlovák kormány álláspontja között nincs különbség. Ilyen éleslátás és ennyi remek észrevétel ismeretében óhatatlanul felmerül a kérdés: miért nem tette szóvá hivatalosan a Malina Hedvig ügyével, s általában a kabinet kisebbségellenességével kapcsolatos kifogásait Robert Ficonál az emberi jogok élharcosaként tetszelgő amerikai vezetés?
Ha most tartanának parlamenti választásokat Szlovákiában, Fico pártja simán győzne. Kalinák jó eséllyel újra megkapná a belügyi tárcát. Az amerikai nagykövetségről pedig ismét izgatottan táviratoznának.
Pataky István, MNO/Felvidék.ma
