Az érettségiző diákok tudnak legkevesebbet az 1989. november 17-i eseményekről. Nagyon sokan keverik a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) politikai mozgalmat a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) pártjával. Lehet, hogy Vladimír Mečiar ellentmondásos személyisége zavarja őket ebben?
A bársonyos forradalom fontossága is vesztett rangjából. A gimnazisták szemében csupán a második helyen szerepel, mert az Európai Uniós tagság fontosabb a számukra. Még ettől is kiábrándítóbb, hogy többségüknek módosult, teljesen deformált elképzelése van a 22 évvel ezelőtti eseményekről.
A brünni Masaryk Egyetem szociológiai karának hallgatói tavaly ősszel felmérést végeztek több szlovákiai gimnáziumban az 1989 novemberének eseményeiről, és a bársonyos forradalomhoz kapcsolódó viszonyukról. A kérdőíven feltüntetett kérdéseikre a húszezer érettségizőből 530 diák adott választ. „Arra a kérdésre, hogy hogyan nevezték azt a forradalmi mozgalmat, amely közvetlen 1989. november 17-ke után alakult, a pozsonyi diákok csupán 28 százaléka tudta a pontos választ, 31 százalékuk a HZDS-t jelölte meg a VPN helyett”, mondta Martin Boroš a felmérést végző csoport egyik tagja. A többi diák a Polgári Fórumot (OF) és a kereszténydemokrata pártot (KDH) írta a kérdőívre. Gondot okozott számukra a forradalom jelképének, a V-alakba formált nemzetiszín (piros-fehér-kék) szalag meghatározása is. A nagygyűlések egyik jellegzetes „hangszeréről”, a kulcscsörgetésről sem tudtak sokan, mert arra a kérdésre, hogy mi köze a forradalom résztvevőinek a kulcscsomóhoz, a diákság bő harmada adott csak választ. Valós tényeket a megkérdezettek 36 százaléka tudott november 17-ről, ami elszomorító adat Szlovákia közelmúltjának történelmi eseményéről. Zuzana Mistríková, aki az akkori idők diákvezéreinek egyike volt, a történelmünk iránti tiszteletlenségnek nevezte a felmérés eredményét.
„A legsikeresebb kérdés, miért nevezték a forradalmat bársonyosnak, volt”, mondta Martin Boroš. A legsikertelenebb pedig, ki volt 1989-ben a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke? Gustáv Husák helyett sokan Alexander Dubček nevét írták válaszként. Az eseményekről legtöbbet azok a diákok tudtak, akik a családban, vagy a médiából szereztek értesüléseket az eseményekről. Gondolkodás nélkül három nevet tudtak a forradalommal összefüggésben leírni: Václav Havel, Milan Kňažko és Ján Budaj nevét. Azt, hogy a kulcscsörgéssel a gyűlések résztvevői a kommunisták idejének (uralmának) végét fejezték ki, a jelkép mondanivalóját csak azok értették meg, akik otthon szerezték az értesülésüket. Akik a tanítási órákon hallottak róla, azok számára a kulcscsörgetés értelmezhetetlen volt. Csak a diákok 8 százaléka tudta, hogy a pozsonyi Szlovák Nemzeti Felkelés terén zajló nagygyűléseket a diákok kéz a kézben tartott felvonulása előzte meg. Vagyis azt, hogy a diákok voltak a kommunista rezsim megdöntésének kezdeményezői, nagyon kevesen tudták.
„Naivitás volna azt hinni, hogy történelmünk más sorfordulójáról többet tudnak a diákok. Számukra 1989 novembere ugyanolyan történelmi tananyag, mint 1969 augusztusa, vagy 1948 februárja, mert akkor ők még nem éltek”, gondolja Zuzana Mistríková a volt diákvezér.
Viliam Kratochvíl a gimnáziumi történelemkönyvek egyik szerzője szerint hiba, hogy 1989 novemberéről ugyanolyan száraz tényekkel írnak és tanítanak, mint a régmúlt történelméről. „A mai nemzedéket már nem szórakoztatja, ha olvasni kell a politikáról”, nyilatkozta. Szlovákiában a diákok előtt még nem szokás a közelmúltról egyéni élmények, szakmai elemzések alapján beszélni vagy képes beszámolót tartani. „Hiba volt a témát ilyen formában tankönyve szerkeszteni, mert nagyon közelinek és érzelmileg ellentmondásosnak tartják az eseményeket”, mondta Kratochvíl. Juraj Smatana vágbesztercei történelemtanár szerint, őt nem az zavarja, hogy a diákok nem ismerik mi rejlik a VPN és a HZDS rövidítések alatt, hanem az, ami a történelemkönyvben jelenleg szerepel. Ahol csak fekete-fehéren vannak leírva az események, és csak a volt rezsim áldozatai és okozói vannak feltüntetve. „Egyetlen szó sincs arról, hogy a szüleik a szocializmusban hogyan élték mindennapjaikat és miért tűrték el az elnyomó rezsimet”, nyilatkozta. Szerinte, ez nagy hiba, mert a „normalizátorok módszereit” kritika nélkül viszik át a mindennapi életükbe és később alkalmazni fogják. Arra figyelmeztetett, hogy a bársonyos forradalom eseményei nincsenek tárgyilagos módon feldolgozva. „Otthon mást hallanak, (mint az iskolában), ezért saját véleményüket félnek hangosan kimondani”, mondta Smatana.
Az a kérdés, hogy a közelmúlt eseményei közül mire büszkék, alátámasztja a történészek aggodalmát. Az első helyen a szlovák jégkorong-válogatott világbajnoki címét említették, majd a Szlovák Nemzeti Felkelés és az Európai Uniós tagság emelte meg a mellüket. A bársonyos forradalom csak ötödik lett a rangsorban 10.1 százalékos eredménnyel, még az 1939-ben alakult Tiso-féle szlovák állam is megelőzte őt 10.5 százalékkal.
A történelemtanárok szerint a legnagyobb hiba a szlovák iskolarendszer tanagyag-tervében van. Az alapiskolák kötelező tantervében csak egy tanítási órán foglalkoznak az 1989 novemberében történt eseményekkel. Úgy lépnek a középiskolába, hogy a második világháború történésein kívül alapvető ismeretük sincs a huszadik század sorfordító eseményeiről, mert ezzel csak érintőlegesen foglalkoznak. Viliam Kratochvíl, aki tagja a szlovák Oktatási Minisztérium új oktatási rendszerét kidolgozó munkacsoportnak elmondta, hogy a készülő alapiskolai történelemkönyvekbe megerősítik a 20 század jelentős történelmi eseményeinek tananyagát. Ezek a tankönyvek azonban még hiányoznak az iskoláinkban.
Felvidek.ma, dg
