Sűrű sorokban húznak el a kamionok Fülekpüspöki főutcáján, közöttük próbálnak átkelni az emlékezés helyszínére a kitartó nógrádi magyarok, a Losonci járás Trianon 100 emlékünnepségére, amelynek szervezője a Csemadok Nógrádi Területi Választmánya és Fülekpüspöki település. A helyi kultúrház előtti közpark sarkában, a szocializmusból megörökölt tujafák árnyékéban kellő türelemmel és méltósággal várja a hatalmas gránittömb, hogy leleplezzék.
Vagyunk vagy százhúszan, csupa ismerős arc, sokukkal tegnap is együtt voltunk zászlóshajó pártunk járási konferenciáján. Itt vannak az „ezeréves” Csemadok-tagok Losoncról, Fülekről, mindenkinek van a másikhoz egy jó szava.
A délelőtti beharangozó, toborzó cikkben megjósolt eső is megérkezik lassan, de megvárja a rendezvény végét, csak akkor kezd sírni.
Hajdók Hajnalka losonci pedagógus és kultúraszervező nyitó szavalata, valamint a helyi Pro Musica Női Kar műsora után a füleki Gulyás Imre következik szép, szomorú szavalatával. Teleki Béla, helybéli ős-csemadokos ünnepi beszédében feleleveníti a száz évvel ezelőtti tragikus eseményt, de szavai biztatóak, összetartásra, közös munkára ösztönzi az esőcseppeket tűrő jelenlévőket.
„Vetni, ültetni, nekünk kell!” – hangsúlyozza Sipos György helyi plébános, majd megáldja a Nóskó László polgármester által leleplezett gránittömböt.
Kellemes dallamokra koszorúk, virágok, mécsesek sokasodnak a kő körül. Sok helyről érkeztek, de még több helyről nem, ám ennek az elemzése nem az emlékünnepség pillanataiban kell, hogy megtörténjen, viszont meg kell, hogy történjen minél előbb, mert ha nem, akkor tényleg csak ez a kő marad. Mementónak.
Közösen mondjuk az esőben a Miatyánkot, majd a női kar énekli a régi magyar Himnuszt…Ne feledkezzél meg szegény magyarokról!”
A szervezők megköszönik az adományokat az adományozóknak, amelyekből az emlékmű elkészült, az ég örömkönnyeit rájuk is hullatja, csak a községből elszármazott Katona István faszobra (Stephanus Rex) emelkedik némán az emlékezők mögött és a koronáját védő fémesernyő alatt és göcsörtös faujjaival számolgatja az esernyők alatt megbúvó fejeket.
A Himnusz éneklése alatt még a morajló utcai közlekedés is halkabbnak tűnik, mintha akaratlanul is tisztelegni akarna a kitartó közönség előtt. Mindenki igyekszik az okostelefonjával pár felvételt készíteni a míves emléktábláról, miközben megbeszélik a regionális aktuálpolitikai történéseket, majd keserűen búcsúznak egymástól, holnaptól újra rendkívüli állapot. Nekem mondod?! – teszi fel egyik ismerősöm a kérdést a barátjának –, száz éve rendkívüli az állapotunk!
Nos bármilyen is az állapotunk, vetni, ültetni nekünk kell!
