Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke nyilatkozatban reagált Duray Miklós szeptember 25-én megjelent írására, melyben a SZAKC tiszteletbeli elnöke a romániai helyhatósági választások kapcsán fogalmazta meg véleményét. Az alábbiakban e nyilatkozatot, valamint a Duray Miklós által arra adott választ közöljük változtatás nélkül.
Tőkés László nyilatkozata:
Székelyudvarhely „anyaváros” nem alkuszik
Azt szokás mondani, hogy a nagy embereknek a tévedéseik is nagyok lehetnek. Ilyen fatális nagy tévedés a jeles felvidéki közéleti személyiségé, Duray Miklósé, amikor is Gálfi Árpád székelyudvarhelyi polgármestert már-már alpári módon minősíti, kijelentvén, hogy csak a neve magyar, a gondolkodása sehonnai emberre vall (Duray Miklós: Neve magyar, gondolkodása sehonnai, Felvidék.ma, 2020.09.25.).
Duray Miklós nagyot téved, amikor az erdélyi Szabad Emberek Pártjának (POL) és a felvidéki Most–Híd szlovák–magyar vegyespártnak az esetét egymással azonosítja. A látszat csal: Gálfi Árpád és Székelyudvarhely éppenséggel a POL-nak köszönhetik, hogy szabadulni tudtak a néhai Verestóy Attilához köthető RMDSZ, valamint Szász Jenő megtévedésének visszahúzó örökségétől.
Kár, hogy Gálfi Árpádot még saját párttársai is megtagadták. Sajnálatos módon ennek az újraegyesülő erdélyi nemzeti oldal látta kárát.
Székelyudvarhely választópolgárainak többsége azonban nem hagyta magát megtéveszteni. Nem ült fel a hamis propagandának, mivel jól tudta, hogy a pártegység nem azonos a nemzeti egységgel. Nem alkudott, hanem élni tudott és akart a választás demokratikus szabadságjogával – amelynek egyébként valamikor maga Szász Jenő is egyik legfőbb szószólója volt.
Abban is téved Duray Miklós, hogy a „hidasodással” hozza összefüggésbe Gálfi Árpádot. A többségi politikumhoz fűződő opportunista viszonyában maga az RMDSZ az, amely – képletesen szólva – egyre inkább „elhidasodik”, amely pártos kizárólagosságával kirekeszti vagy a román politikai pártok karjaiba kergeti az erdélyi magyarok egy jelentős részét.
Bizton kijelenthetjük, hogy az RMDSZ és a – régi – Magyar Polgári Párt felelős azért, hogy Gálfi Árpád és székely anyavárosbeli csapata a POL szövetségében volt kénytelen keresni a politikai kibontakozás útját. A POL-nak inkább köszönettel, semmint visszautasítással tartozunk. Az egyeduralomra törekvő RMDSZ is példát vehetne tőle, és tanulhatna a székelyudvarhelyi esetből.
Illesse elismerés Székelyudvarhely szabadságszerető és meg nem alkuvó választópolgárait!
Illene pedig, hogy a kiváló Duray Miklós megkövesse azokat, akiknek (újra)választott polgármesterét „sehonnainak” titulálta.
Nagyvárad, 2020. szeptember 30.
Tőkés László
az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács
elnöke
Duray Miklós válasza:
Kedves László,
megérkezett hozzám egy állásfoglalásod a Felvidék.ma szerkesztőségének közvetítésével, amit nem tudok értelmezni. Ám veled kapcsolatban én sohasem adtam ki állásfoglalást, még akkor sem, amikor az 1990-es évek legelején Pozsonyban voltál és nem voltál hajlandó velem találkozni.
Persze, téged akkor az úgynevezett rendszerváltoztatók hordoztak a hátukon, magyar részről az FMK-sok, akiknek nagy része ma már a semmibe veszett, azonban egy-két maradványuk és leszármazottjuk még itt sündörög és mérgezik a felvidéki magyar közösség légterét.
Írtam a napokban egy eszmefuttatást a romániai helyhatósági választással kapcsolatban, amiben arra mutattam rá, hogy ami Székelyudvarhelyen történik, az prototípusa a szlovákiai magyar szétrohadásnak. Nagyon sajnálom, hogy ti ezt félreértettétek. De az is bánt, hogy felejtitek a magyar nyelvet. A sehonnainak van egyértelműsíthető jelentése: aki senkihez sem tartozik. Ez azonosságtudati kérdés. Érdemes belelapozni a Czuczor-Fogarasi-féle szótárba.
Üdvözlettel:
Duray Miklós
