Az önkormányzatok számtalan programját átírta és meghiúsította a koronavírus. Szőgyénben a nyugdíjasok hosszú évtizedekre visszanyúló, hagyományos, köszöntése ugyan fizikálisan meghiúsult, de virtuálisan létrejött a szépkorúak köszöntője, melyet egy csokorba foglalt a helyi televízió.
A településen húsz éve működő televízió készítette az ünnepi összeállítást, melyet a térségben működő Konfer TV csatornán a Szőgyéni Magazin sugárzott október utolsó vasárnapján.
A szőgyéni televízió szerkesztő műsorvezetője, riportere, operatőre és vágója egy személyben Melecsky Beáta, aki az elmúlt két évtized alatt lelkesen tudósít, hivatásának tekintve a televíziózást. Szerencsés embernek mondja magát, mert vallja, hogy a szakmája a hobbija. Beáta az alkalom kapcsán felkereste a községben működő kulturális csoportokat, a tanintézményeket és a falu első embereit, hogy elkészíthesse a nyugdíjasok iránti tiszteletadást.
Méri Szabolcs polgármester mondott ünnepi köszöntőt, majd Farkas Zsolt esperesplébános imádkozott a szépkorúakért a Nagyboldogasszony-templomban. A Csongrády Lajos Alapiskola tanulói szintén köszöntéssel készültek, melyhez a szlovák tannyelvű iskola tanulói is csatlakoztak. Az óvodások is elmondták köszöntőiket a kamera előtt, és a községben működő népdalcsoportok is felöltötték a szerepléshez használt fellépőruháikat. A Szőlővirág Asszonykórus és a Szépkorúak Klubja mellett működő férfi Dalkör nótacsokorral kapcsolódott az ünnep alkalmából.
A Csongrády Lajos Alapiskola alsó tagozatos tanulói verssel köszöntik a nyugdíjasokat (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Méri Szabolcs polgármester így kezdte köszöntőjét: „Szeretetünk és nagyrabecsülésünk jeléül minden év októberében megemlékezünk korábban született lakosainkról. Így terveztük ezt ebben az évben is. Önök az idén is megtöltötték volna színháztermünket, részesei lehettek volna egy nagyszerű táncos-zenés előadásnak. Ezt követte volna egy finom vacsora, kellemes baráti beszélgetések, dalolás, táncolás a bálteremben. A községi emlékkönyvből ebben az évben hiányozni fog a kétszázötven aláírás, ennyien szoktak eljönni a hatszáz nyugdíjasból a rendezvényre.”
Majd így folytatta: „Terveinket meghiúsította egy aprócska, a porszemnél százszor kisebb valami, amit még mikroszkóp alatt sem látni. Erre hivatkozva félelmet keltenek bennünk, lelkiismeretünkre hatnak, fokozatosan megszüntetik emberi kapcsolatainkat.
Nem látjuk egymás arcát, nem üdvözöljük egymást kézfogással, öleléssel, sokszor már ott tartunk, hogy a legjobb, ha ki sem megyünk a házunkból. Természetesen nem alaptalanok az óvintézkedések, jogosak a korlátozások, de azért ne hagyjuk, hogy az emberi kapcsolataink elvesszenek. Sétáljunk sokat a faluban, akár kint a határban is. Az ősz a legszínesebb évszak, gyönyörködjünk benne. Mozgassuk át izmainkat, szívjuk be a friss levegőt. Ha találunk társat is a sétákhoz, túrákhoz, a jó társaságban észre sem vesszük az idő múlását.”
Zenei köszöntő a Csongrády Lajos Alapiskolában (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Majd kitért az idők változására. „Van, ami jobb lett az idő múlásával, de sok dologban lehet, hogy rossz felé fejlődünk. Önök még emlékeznek arra, amikor a lakodalomból is haza kellett menni megetetni az állatokat, a tojásért az ólba mentek, nem a boltba, volt lehetőség kimenni a kertbe, kihúzni egy répát és jóízűen beleharapni. Az sem volt baj, ha egy kis föld ragadt rá. Egres volt a kertben, málnabokrok és almafák. Manapság nem sok családi háznál vannak udvarok. Kertek vannak, dísznövényekkel, tujákkal és zöld pázsittal. Falusi disznótorért ma már nagyon sokan fizetnek, hogy átélhessék. Ezek olyan dolgok, amiket át kell élni, az élményeket nehéz meséléssel átadni.”
Végezetül jókívánságok kíséretében további aktivitásra, értékteremtésre biztatott.
„Kívánom, hogy az önök előtt álló éveket szeretetben éljék át, kívánom, hogy megkapják azt a tiszteletet, ami önöket megilleti. Övezze mindennapjaikat béke, boldogság, öröm. Tanítsanak még nekünk sok életbölcsességet, adják át tapasztalataikat!”
Zsolt atya imát mond a nyugdíjasokért a Nagyboldogasszony-templomban (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Farkas Zsolt esperesplébános a templomban mondta el köszöntőjét. A templom védőszentjét, Nagyboldogasszonyt kérte az idősek védelmezésére, majd személyes jókívánságait követően az idősek imáját tolmácsolta a Teremtőhöz:
„Uram, köszönöm Neked az ajándékba kapott éveket és évtizedeket. Köszönöm életem minden eredményét, amivel megörvendeztettél és minden kudarcát, amivel korlátaimra figyelmeztettél. Köszönöm családtagjaimat, akik elviselnek, akik mellettem állnak és szeretnek.
Uram, kérlek, bocsásd meg, amit rosszul tettem, és amit elmulasztottam. Köszönöm, hogy Te nem mégy nyugdíjba, hanem ma is mindent megteszel üdvösségemre.
Uram, adj nekem hálás szívet, hogy mindig észrevegyem: több okom van a hálára, mint a panaszra. Ments meg az irigységtől, elégedetlenségtől, nyugtalanságtól, a mindent tudás látszatától és a mindent jobban tudás hazugságától, a gyanútól, hogy valaki mindig bántani akar. Ments meg a közönytől, a házsártos, barátságtalan viselkedéstől, az örökös zsörtölődéstől, a rút önzéstől, a mindent elborító keserűségtől és a hiábavalóság nyomasztó érzésétől.
Uram, adj erőt, hogy békésen hordjam az öregkor terheit, humorral fogadjam feledékenységem jeleit, erőtlenségemet, érzékszerveim tompulását, testi-szellemi erőm hanyatlását.
Uram adj erőt, hogy bízni tudjak, ha megbántanak, ne zokogjak. Add Uram, hogy eltűrjenek, hogy hibáimmal is szeressenek. Ha keresztem botladozva hordozom, erőtlenségemben Te légy a támaszom. Te őrizd meg gyengülő szívem, hogy életem nagy teher ne legyen. Önts lelkükbe szeretetet, kiknek én adtam életet. Legyen szívükben jóság, irgalom, öregségemet értő szánalom. Áldd és őrizd őket, édes Jézusom, hogy találkozhassunk Nálad egykoron.
Uram, adj bölcs szívet, hogy meg ne feledkezzem a végről itt, és a kezdetről odaát. Kérlek, adj kedvet a munkához, amit még elvégezhetek. Tégy hasznossá, hogy ne érezzem csak tehernek magam és adj alázatot, hogy belássam, egyre inkább másokra szorulok. Legyek mindig kész a szolgálatra, de a mellőzést is el tudjam fogadni. Adj kedvet az imádsághoz, a Veled való beszélgetéshez. Adj világosságot, hogy jól lássam magam, és jól lássak másokat is. Adj jó kedvet és nyitottságot, hogy még mindig tudjak befogadni és adj szeretetet, hogy ne csak panaszkodjak mások hidegsége miatt, hanem árasszam szereteted melegét. Uram! Vigyázz reám, hogy öreg koromban is szerethető legyek. Taníts meg arra, hogy okos legyek, de nem okoskodó. Ajándékozzál meg azzal a csodálatos bölcsességgel, amely beláttatja velem, hogy én is tévedhetek. Taníts meg arra, hogy az előítéletektől és irigységtől mentesen fel tudjam fedezni az utánam következő nemzedékek igazát és ajándékozd nekem azt a derűs szabadságot, hogy sok jót tudjak mondani a fiatalokról. Tölts be úgy a te szereteteddel, hogy vénségemben is szívesen szóba álljanak velem az emberek.
Uram, maradj az, aki mindig voltál: megbocsátó Édesatyám. Ez indítson arra, hogy én is tudjak megbocsátani. Ne engedd, hogy valaha is fáradt legyek a köszönetmondáshoz. Ne engedd, hogy valaha is abbahagyjam dicséretedet. Tartsd meg és növeld hitemet. Szólj Uram, még hallja a Te szolgád! Ámen”
(Melecsky Beáta még a szentmisék megtartása idején megörökítette a templom oltárait díszítő nyugdíjas asszonyokat is, akik hétről hétre friss virággal ékesítették fel a templom hat oltárát, és a felvételt beleillesztette a műsorba. )
Bizonyára örömet sugárzott az adás a koronavírus idején elszigetelt idősebb korosztály részére. A kijárási korlátozás az egyéni élethelyzettől függő mértékben beszűkíti az idősebbek kapcsolatait, és ez esetenként olyan mértékű szociális elszigeteltséghez vezethet, amelynek súlyos egészségügyi következményei lehetnek.
Nem tarthatnak szentmiséket, melyeken hétköznapokon is szép számban vettek részt az idősebb korosztály képviselői, ahová megnyugvásért, közös imáért, reménykeltő szavakért mentek. Elnéptelenedett a Szépkorúak Klubja, megszűntek a heti énekpróbák, a Mária Légió találkozói és a tájházban tervezett hagyományőrző rendezvények.
Zaklatott világunk mindennapi tennivalói mellett sajnos hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy törődéssel tartozunk az időseknek. A figyelem kijár nekik minden nap, a közösségekben, családi szinten és nem csak októberben, az idősek hónapjában. És különösen kijár a figyelem koronavírus-járvány idején.
