Mintha minden Szent István ünnepéhez kapcsolódó hagyományos esemény: a Parlament előtti tisztavatástól az esti tűzijátékig a szokottnál színesebb, látványosabb, ünnepélyesebb, felfokozottabb hangulatú lett volna. A járvány utáni – remélhetően nemcsak időleges – szabadulás az ünnep valamennyi mozzanatának nagyobb hangsúlyt adott: megmaradtunk, az egyén is, az ország is, és újra együtt, közösségben ünnepelhetünk! Volt, aki ezt talán meg is fogalmazta, legtöbben inkább csak tudat alatt érezték, de mintha mindenki jobban át akart volna élni minden percet, ott lenni minden eseménynél, még ha ez lehetetlen is.
Aki Budapestet választotta, és bírt talpon maradni egész nap, az átélhette a tisztavatás felemelő ünnepélyességét reggel a Kossuth téren, utána gyönyörködhetett a katonai repülők légi parádéjában és megcsodálhatta az Országház közelében, az Alkotmány utca elején kiállított, rekonstruált történelmi ereklyét: a Szent Jobbot 1938-ban szállító Aranyvonatot. És még mindig a történelem jegyében, de mai keretek között: talán a debreceni virágkarnevál ihlette annak a látványos, az Andrássy úton végigvonuló menetnek az alkotóit, amelynek hatalmas kellékei a magyarság történelmének állomásait idézték, népszerű rocksztárok közreműködésével. Feltehetően ezzel az ünnepnek egy új hagyománya született.
Budán az augusztus 20-án megnyílt Szent István terem természetesen nemcsak egy napig várja a látogatókat, de ingyenesen csak a hónap végéig lehet megtekinteni a magyar ipar- és képzőművészet remekét a királyi palotában.
Kígyózott is a belépésre várók sora ugyanúgy – bocsánat a hasonlatért! – mint a Várkert-bazárnál az idei Ország tortájáért, no meg a többi enni és innivalóért. Mert kenyérrel is él az ember, azért a Magyar Ízek utcájának kulináris élményei ugyanúgy hozzátartoznak augusztus 20. hagyományaihoz, mint a Mesterségek Ünnepe, amely idén új helyszínre, a Várhegy északi részére került. Innen indult az arató menet is a Szent István napi kenyeret megáldatni, s még időben odaérhettek a Bazilikához, hogy részt vegyenek a hagyományos szentmisén és az ünnep eredeti értelmét jelentő Szent Jobb körmeneten.
Aki mindezt végigjárta, nézte, hallgatta, annak már csak arra maradt ereje, hogy egy talpalatnyi jó helyet találjon a Duna-parton még a tűzijátékra várva. A minden eddiginél nagyobbnak és látványosabbnak ígért tűzijáték valamennyi korábbinál több nézőt vonzott, akik nem csalódtak. A drónokból rajzolt Csodaszarvastól napjainkig ívelő történelmünket idéző, szavakkal nehezen leírható szikrázó fényeső látványa, a kísérő szöveg, zene és fényfestés egy ezüstzuhatag fortissimójával látszott hatásos véget érni, de mégsem. Az igazi befejezést a drónokból rajzolt Szentkorona jelentette, amelyből fokozatosan eltűnt a korona, de megmaradt a világító kereszt, amely alatt a hangszórókból kiszűrődő Himnuszt a tömeg együtt énekelte.
S utána a többezres budai tömeg minden lökdösődés, vita nélkül indult a Batthyány-téri metró, a Margit-hídi villamos, vagy a ki tudja hol hagyott kocsija felé. Hátha átvihető ebből valami a hétköznapokba is…
Cservenka Judit/Felvidék.ma
A szerző felvételei: