Tesztelésre általában a jobban felszerelt, erősebb, magyarán jobb benyomást keltő autókat szoktuk megkapni.
Néha azonban kivétel is akad, bár akkora azért soha, hogy elrettentés legyen a végeredmény. Nos, legutóbb mégis volt rá példa, a robotváltós Lancia Ypsilon „személyében”.
Alaktan
Tartsunk azonban sorrendet, és kezdjük ezúttal is a formavilággal. A húszas éveinek végét élő, negyedik generációs kis Lanciát e szempontból egy magyarországi kollégám jellemezte a legtalálóbban. Rámutatott ugyanis, hogy míg a részletek gyönyörűek („archaikus krómpajzs, ízléses, fekete betétes alufelnik, elegánsan ívelő hátsó lámpák, divatos tetoválásra emlékeztető nonfiguratív vonalrajz a C-oszlopon”), addig az összkép „egy buzgón zabáló krumplibogár”… Mi tagadás, tényleg túl magas az a szép, domború far, és hozzá képest tényleg mintha lekuporodni látszana a kocsi eleje. Amely ráadásul egyeseknek túlságosan múltidéző is lehet, hiszen vitathatatlan a hasonlóság a Chrysler PT Cruiserrel. Krumplibogár ide, múltidézés amoda, szerintem egészében véve mégis szép ez az autó, sőt az opcióként választható kettős fényezés még picit izgalmassá is teszi. Nőknek szánták, az is egyértelmű; ők pedig holtbiztos hogy nem krumplibogarat látnak benne…
Belvilág
Az enteriőr egyértelműen nagyautós benyomást akar kelteni, ami önmagában nem baj. A baj ott van, hogy egy monumentális, négy körműszeres panelt már nem szabad középre telepíteni. Még nagyobb autóban sem, ekkorában meg aztán végképp. Annak a vezető előtt a helye. Itt ráadásul kellemetlenül rátehénkedik a rádió és a légkondi szintén elég méretes kezelőpultjára, amely önmagában sokkal jobban mutatna. Még ébenfekete zongoralakkozás nélkül is, amely luxusautós ugyan, viszont könnyen karcolódik, vagy egykettőre csinos kis ujjlenyomat-gyűjteménnyé válik. Jó viszont, hogy magasra ültették a váltókart (hogy miért utáltam mégis, arról még lesz szó), hogy kényelmesek az ülések, és tisztességes a hátsó helykínálat. (Ott egyébként alapon ketten utazhatnak, de 75 eurós felárért ötszemélyes verzióban is megrendelhető az autó.) A koffer űrtartalma a kiasutók átlaga, viszont bővítésekor óriási lépcsőfok keletkezik, lásd a megfelelő ábrát. Belső pakolóhelyekből, kacattartókból sincs eleresztve az autó: elöl szűkösek, hátul semmilyenek az ajtózsebek, a középkonzol tárolókapacitása minimális. Ami pedig a szereltséget illeti a tesztelt középső GOLD szint értékesebb elemei a kézi légkondi és a volánról (kissé nehézkesen) távirányítható mp3-as rádió; a tempomat, a dupla tetőablak, a hátsó parkolósegéd és az automata parkolórendszer már feláras volt.
Az országúton
Na, végre jöhet a vészjósló bevezető és az előző fejezet egyik panaszos félmondatának magyarázata. A robotváltóról van szó, amelyről már rég kiderült, hogy az autóipar egyik nagy tévedése, és amely itt sem hazudtolja meg legendásan rossz hírét. Kezdhetnénk azzal, hogy már maga a kar is bizonytalanul, szinte pályák nélkül bolyong a kulisszájában, de amit a szerkezet menet közben művel, az egyenesen horrorisztikus. Minden váltásnál megtorpanunk, előrebukunk az ülésben, az autó tempót veszt, vezetési komfortról alig lehet beszélni. Maguk a váltások sokszor minden logikát nélkülöznek, a fogyasztás gyári értékeit pedig mélységesen el kell felejtenünk. Viszont – a világ legrosszabb váltóját a világ legjobb motorjával társították ebben az autóban. A mindössze 875 köbcentis (!), kéthengeres (!!), pneumatikus vezérlésű, vezérműtengely nélküli (!!!) Fiat-erőforrás ugyanis nemcsak a „zöld”, illetve az egy liter alatti kategóriában lett legutóbb az év motorja, hanem abszolút sorrendben is az első helyen végzett! Képességeit jól mutatja, hogy – picinyke köbtartalma ellenére – még az ostoba robotváltó szeszélyeivel is képes megbirkózni. Magyarán: korrektül felveszi a fordulatszámot minden elbaltázott, rosszul időzített, amellett ráérősen lassú váltásnál, vagyis menti a vezetési komfortból, ami menthető. Alaptartozéka egyébként a megbízhatóan és hatásosan működő Start-Stop rendszer is. Az egyéb kellemetességek közül a CITY üzemmódba kapcsolható kormányszervó érdemel említést, amikor műkörmös kisujjal is könnyen forgatható a volán; akinek még ez is komoly tehertétel, megrendelheti 610 euróért az aktív parkolósegédet, amely magától bekormányozza az autót egy megfelelő méretű résbe. Ugyancsak dicséretet – és nem is akármekkorát – érdemelnek az autó menettulajdonságai: a futómű komfortos hangolása ellenére egészen kiváló a kanyarstabilitás. Mintha a tervezéskor benézett volna hozzájuk az Alfa egyik mérnöke…
ADATLAP
Hengerűrtartalom: 875 cm3
Teljesítmény: 62 kW (85 LE)/5500min-1
Nyomaték: 145 Nm/1900min-1
Sebességváltó: ötfokozatú robotizált
Legnagyobb sebesség: 175 km/óra
Gyorsulás 0–100 km/óra: 11,9 s
A csomagtér űrtartalma: 245 l
Fogyasztás (városi/országúti/vegyes): 4,9/5,7/4,1 l/100 km
Ár: 12 990 euró
Az alapmodell ára: 9500 euró
Kép és szöveg: Vas Gyula
{phocagallery view=category|categoryid=539|limitstart=0|limitcount=0|displayname=0}
