A Selye János Gimnáziumba évente rengeteg előadó, neves személyiség látogat el, akikkel kerekasztal beszélgetés keretében ismerkedhetnek meg a diákok.
Ez év november 28-án Galán Angéla fiatal, első filmes filmrendező vetítette le Szlovákmagyarok c. filmjét a harmadik évfolyam tanulóinak, majd készségesen válaszolt felmerülő kérdéseinkre is.
Galán Angéla Galán Géza szlovákiai magyar színész lánya, aki Pozsonyban végezte el gimnáziumi tanulmányait, majd Budapesten diplomázott televíziós újságíró szakon. A Szlovákmagyarok c. filmben, amely egyúttal a diplomamunkája volt, a felvidéki magyarok szemszögéből keresi a válaszokat olyan kérdésekre, hogy mi a haza, identitás és tulajdonképpen mit is jelent a határon túli magyar lét. A műnek pozitív visszhangja volt, még a Magyar Televízióban is leadták, amellett, hogy rengeteg támadás érte többek közt már a cím miatt is.
Először tehát Andruskó Imre igazgató úr bemutatta nekünk Angélát, majd megtekintettük a filmet. A műben a készítő rokonait, barátait szólaltatta meg a Szlovákiában zajló 2010-es választások idején, akik között találkozhattunk Németországban élő testvérrel, gyermekeit Pozsonyban szlovákul nevelő testvérrel, Magyarországon, Szlovákiában élő felvidéki magyar barátokkal, és nem utolsó sorban szüleivel. Kiderül, hogy nem is olyan egyszerű beszélni erről a kissé különös „létformáról”, hiszen a magyarországiak két szélsőségben gondolkodnak rólunk: vagy sajnálnak és áldozatoknak tekintenek, vagy nem tudnak semmit, és számukra külföldiek, szlovákok vagyunk. Akárhányszor erről a témáról esik szó, képtelenek vagyunk túllépni a mindenki által hangoztatott közhelyeken. Egyesek számára nagyon fontos az identitás, és a magyarság megmaradása a Felvidéken, mások úgy látják, az a helyesebb, ha Magyarországra költöznek, megint mások úgy érzik, ők sehová se tartoznak. Magyarországon szlovákoznak, Szlovákiában magyarok vagyunk. Most akkor hogy is van ez? A film tehát alapvető kérdésekre keresi a választ, konkrét tanulsággal mégse szolgál, talán egyedül csak ez hagy ürességet bennünk. De úgy gondolom, éppen az objektív igazság kimondásának nélkülözése az, ami miatt annyi kérdés felvetődik még a nézőkben, s ami miatt nyomot tud hagyni ez a film az emberekben.
A gimnázium harmadikos tanulói közt is bőven akad kérdező, sőt, alig tudtunk ezek végére érni. Volt, aki komplett történelmi fejtegetéssel állt elő Trianont illetően, mások személyes tapasztalataikat hozták fel a magyarországiak tájékozatlansága kapcsán. Fény derült arra is, hogy évfolyamtársaim nagy része Magyarországon kívánja majd folytatni tanulmányait. Beszélgettünk tehát arról, hogy vajon árulás-e elmenni innen, miért fontos szavazni, és hogy vajon nekünk fontos-e a nemzetiségünk, mikor lassan nem is lesz szlovák vagy magyar nemzet, hanem csak „európai”. De természetesen rengeteg elgondolkodtató, lezáratlan kérdés is maradt, amikre talán lehetetlen is választ adni. Mindenesetre én azt vettem észre, hogy a fiatalok többsége tud véleményt formálni ezekben a kérdésekben, s bár ezek a nézetek majd még formálódnak, legalább így, lassan felnőtt fejjel nem vagyunk teljesen érdektelenek.
Végül pedig szeretném megköszönni Andruskó Imre igazgató úrnak, hogy ilyen remek vendéget hívott iskolánkba, és Galán Angélának a nagyszerű beszélgetést és a kérdéseket, meg talán a válaszokat is.
Paluska Zsuzsanna, a Selye János Gimnázium V.H osztályos tanulója
Felvidék.ma
