Ötszáz évvel ezelőtt Európa azért volt képes kolonizálni más földrészeket, mert fejlettebb volt, s jobban meg tudta szervezni magát. Mára ez a helyzet is megfordult: Európa sok tekintetben sereghajtóvá vált.
A globalizációnak nevezett modernizációs jelenség sok szempontból versenyképtelen helyzetbe sodorta. Hogy is lehetne másképp: az eddig a párialét szintjén vegetáló kínai vagy indiai polgár sokkal kisebb bérrel is beéri, főleg, ha mechanikus műveletek végtelen ismétléséről van szó. S persze e téren se lehetünk naivak: a fejlett technológiák ide exportálásából előbb-utóbb logikusan következik, hogy ez a folyamat lépésről lépésre helyi fejlődést is létrehoz. Így tehát nemcsak a Hi-Tech jelenik meg, mint importcikk, hanem ugyanez műszaki-tudományos bölcsőként is működni kezd. Lehet persze legyinteni arra a tényre, hogy Kína, Brazília és más ázsiai vagy latin-amerikai országok egyetemei mennyi egyetemistát tömnek a piacra, s lehet azon is meditálni, milyen azok átlagos szintje. De a japán egyetemek már most ott vannak a világ legjobbjai között, s egyre több a kínai, indiai származású elismert tudós is a világban. Az természetes, hogy egyelőre sokukat elvonza az Egyesült Államok által kínált lehetőség-halmaz, de nem volt ez így annak idején a magyar tudósokkal is? Ám a japánok, kínaiak, indiaiak ma már külön programokat működtetnek a legjobban képzett koponyák hazacsábítására is. Mindez egyre hatékonyabban működik: erőteljes dinamikával törnek fel a világ újabb tudományos, gazdasági – s következésképp pénzügyi és politikai központjai is, s egyértelmű, hogy a világ stabilitását garantálni hivatott, a második világháború után kiizadt globális szerkezeteket előbb-utóbb át kell majd alakítani, beleértve az ENSZ szerkezetét is. A változó világ itt is ki fogja erőszakolni a saját logikájának megfelelő új felállást, az új befolyásolási csatornákat.
Jogos a franciák, németek, olaszok kérdésfelvetése is: milyen lesz Európa új arca, milyenek viszonyai, s hol lesznek abban megtalálhatóak a jelenlegi nemzetek, nemzeti kultúrák, hagyományok, nyelvek? A világban jön fel a mandarin nyelv, a hindi, de még a spanyol is. A német, francia csúszik egyre lejjebb, de visszaszorulóban van az angol is. Európában a kérdés a nemzetek jövőjét, ma ismert formájukban való fennmaradásuk esélyeit, kulturális megmaradásukat célozza. S kell-e külön hangsúlyoznom, hogy ez a fejlődési irány a kisebbségi közösségek megmaradásának esélyeivel kapcsolatban is komoly kérdéseket vet fel?
Európa ma szellemi válságban is van, ez nyilvánvaló. Sok tekintetben keresztútra érkezett, előbb-utóbb válaszokat kell adnia azokra a kérdésekre, amelyeket a történelem kreált számára. Ezek a válaszok ki fognak hatni a szintén csak meghozandó nemzeti válaszokra is. Kérdés tehát, miként fognak viselkedni a kis nemzetek ebben a helyzetben, s esetleg a fő áramtól eltérő válaszaikat tolerálni fogja-e a történelem. Magyarán: van-e esélyük a finomstruktúrás válaszoknak, vagy az újabb modernizációs-globalizációs cunamik előbb-utóbb elsodornak minden különbözőséget.
Fel van adva a lecke nekünk, magyaroknak is. Jó lenne, ha a válaszok életképes formában, lehetőleg minél szélesebb nemzeti egyetértéssel fogalmazódnának meg. A külhoni magyar közösségek túlélése szempontjából pedig elengedhetetlen, hogy a magyar nemzeti válasz figyelembe vegye a külhoni magyarok szellemi képviselőinek véleményét is.
Számunkra, kelet-európai kisebbségi közösségek számára a bipoláris világ bukása utáni helyzet ugyanis számos kellemetlen meglepetéssel is szolgált. A szabadság fokának növekedésével párhuzamosan számos olyan jelenséggel is szembesülnünk kellett, amelyek megleptek bennünket, és több kárt okoztak, mint hasznot hajtottak.
Egyértelmű, hogy az eddigi túlélési filozófiánk komolyabb átgondolásra szorul. Létünk alapfilozófiájának megváltoztatására lenne szükség: az eddigi, jórészt bezárkózó, statikus, védekező magatartásból egy nyitottabb, dinamikus, tudatos magatartásforma lenne a kívánatos. A modernizációs hatások azonban éppen ezek hatékonyságát csökkentik: a helyváltoztatás szabadsága az elvándorlás szintjét is fokozza, az internet társadalmi atomizálódásunkat is elősegíti, a ránk zúduló mediális cunami agyakat is mos, erkölcsöket is darál, akaratokat csökkent, befolyásol, a multinacionális vállalatok hatása több esetben kételyeket is kelt, regionális társadalmi változásokat is okoz (albániai, romániai vendégmunkások pl. a galántai Samsungban, naponta több száz kilométert ingázó dél-szlovákiai magyar alkalmazottak Északnyugat-Magyarország üzemeiben – és egyáltalán: az európai fejvadász cégek számára az őshonos kisebbségek gondjaira való odafigyelés nem szempont).
Itt az eddig nem tapasztalt erejű új jelenség, az elvándorlás is Európa fejlettebb vidékeire. Mindannyi kihívás, amelyekre nem lehet az eddigi gondolkodási szinten válaszolni. S ott a szlovákiai magyar média sok esetbeni nem pozitív tudati hatása, ott a társadalmi-politikai-tudati önfeladás zászlóhordozóinak negatív hatása. Csoda, ha mindezek horizontján fogyunk, elbizonytalanodunk és néhanap meg is alkuszunk?
Gondolkodni és cselekedni kell. Az utaknak mindig is volt vállalhatóbb és elítélendőbb oldaluk.
Szerk. megj.: Részletet olvashattak Csáky Pál írásából, mely teljes egészében a blogoldalán olvasható – itt.
