Rimaszombattól tizenhét kilométerre található Harmac. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint 418 lakosából 241 volt magyar, 103 cigány, 56 pedig szlovák.
Reformátusnak 144-en vallották magukat. A választók névjegyzékében pedig kilencven név szerepel. A szép nagy, több száz férőhelyes templom 1802-ben épült, a korábbi gótikus templom kibővítésével. 1998-tól szolgál Harmacon Szőkéné Orémus Zsuzsanna lelkipásztor, akit 2010-ben iktattak be a hivatalába.
A faluban hetente egy alkalommal tartanak istentiszteletet. A vasárnapi alkalmon 15-20-an vannak a templomban, holott az elődök még nagyra tervezték az Isten házát, hogy mindenki kényelmesen elférjen benne; ám a faluban akkor még jóval többen éltek. A második világháború idején például még hétszáz lakosa volt Harmacnak, és többségük reformátusnak vallotta magát. A templomlátogatók számának a csökkenését a lelkipásztor abban is látja, hogy az elmúlt évtizedekben csak az idősebb generáció járt templomba, a fiatalok és a középkorúak közül sokan elfordultak az egyháztól. Az ő gyerekeik és unokáik már ilyen szellemben nevelkedtek, s nem részesültek hitoktatásban. Elmaradtak a templomból – hiányoznak a padsorokból.
Az idősebbek viszont rendszeresen ellátogatnak az istentiszteletre, mert ők fontosnak tartják és szükségét érzik, hogy hallják Isten igéjét. De felbukkannak fiatalok és gyermekek is, akik anyák napján és karácsonykor szoktak énekelni és verset mondani. Szeptembertől sajnos már nincs a parókián hittanóra, mert minden gyermek ott jár hittanra (Rimaszécsen, Tornalján), ahol tanul.
A téli időszakban hetente egyszer bibliaórát is tartanak. Ide sajnos még kevesebben járnak, mint a templomba, mindössze öten-hatan; de ennek ellenére áldásosak ezek az alkalmak is – mondja Szőkéné Orémus Zsuzsanna.
A leírtak alapján talán egyértelmű, hogy a lelkipásztor számára a legnagyobb gondot az jelenti, miképp lehetne visszacsalogatni azokat, akik elmaradtak a templomból (főleg úgy, hogy elutasítóak az igével szemben). Egyelőre még csak keresik a presbitériummal a lehetőségeket. A gyülekezeti alkalmak változatosságával próbálkoznak. Már kétszer adott otthont Harmac az egyházmegyei kórustalálkozónak (a gyülekezetnek ugyanis van egy kilenctagú énekkara is, amelynek tagjai hetente összejárnak gyakorolni). És volt már nyugdíjasnap, évfordulók megünneplése, testvérgyülekezeti látogatások. Abban reménykedik a lelkésznő, hogy talán ezek a közösségi alkalmak vonzóak lesznek a gyülekezettől távol lévők számára is, és meghallják Isten igéjének hívó szavát. A családlátogatásokat is egy áldott eszköznek látja a lelkésznő, ugyanis beszélgetésre nyílik lehetőség.
A gyülekezet tagjainak lélekszáma tehát sajnos csökken. Kevés gyermek születik, évente általában csak egyszer van keresztelőre lehetőség; esküvőre pedig még ritkábban kerül sor. Konfirmáció az elmúlt tizenöt évben csak kétszer volt. Örömre ad viszont okot, hogy ebben az évben konfirmálni fog egy fiatal. Tény, hogy sokan elköltöztek a faluból, nincs utánpótlás, és sajnos évente három-négy gyülekezeti tagtól is búcsúzniuk kell.
Harmacra is az a jellemző, ami az egész gömöri régiót jellemzi: az idősek meghalnak, és nagyon kevés gyermek születik. Nagyon fontos lenne, hogy a fiatalokban tudatosuljon az egyházhoz tartozás fontossága, a reformátusság megtartó ereje. Ha ez megtörténne, akkor (de csak akkor!) megmarad a gyülekezet, és betölti a küldetését – véli a lelkipásztor, aki elmondja, hogy a Harmacon eltöltött tizenöt éve alatt nagyon sok felújítást elvégeztek a templomon és a parókián is: kimeszelték a templombelsőt, a torony is megújult, a harangokat pedig villamosították. A lelkészlakot először belülről tették rendbe, majd a homlokzat kapott új színt, és megtörtént a tetőzet cseréje is. Új nyílászárók kerültek a templomra és a parókiára.
A munkálatokat apránként végzik, annak megfelelően, ahogyan futja a bevételekből. A kisebb újításokat önerőből végzik: kétkezi munkájukat felajánlják a presbiterek és a gyülekezeti tagok is. A nagyobb jellegű beruházásokra kihasználják a pályázati lehetőségeket. Ily módon fordultak már az Egyetemes Egyház Közalapjához, a helyi önkormányzattól is kértek már segítséget, és külföldről is kaptak támogatást.
Kálvinista Szemle 5/2013 nyomán, Reformata, Felvidék.ma
