A karcsúság egyenlő az egészséggel? Mennyire fontos a testkép egy egészséges ember önértékelésében? Hol kezdődik az egyén felelőssége? Vannak-e jó és rossz ételek? Ki teremti a testideálokat, amit olyannyira szeretnénk elérni, hogy akár felesleges dolgokat is vásárolunk a cél érdekében? Tényleg a férfiak nyomasztják a nőket azzal, hogyan kell kinézni? Hol húzódik a dietetikusok kompetenciája az evészavarok kezelésében?
Kohlné Dr. Papp Ildikó pszichológus és dietetikus, így egyszerre több oldalról is meg tudja közelíteni a fenti, nagyon komplex kérdéseket. Olyan szakember, akinek hatalmas gyakorlati tapasztalata és alázatos szakmai felfogása érték lehet bárkinek, aki szeretne tanulni, vagy jobban megérteni saját magát, az evéshez fűződő viszonyát!
Az elhízás közel minden második embert érint Magyarországon, vagyis nincs olyan, aki közvetve vagy közvetlenül ne találkozott volna a problémával. Egyszerre népegészségügyi, társadalmi és egyéni kérdés, egy olyan komplex téma, amely nagyon komoly szakmai felkészültséget kíván!
– A karcsúságot nagyon gyakran összekeverik az egészséggel
– kezdi Kohlné Dr. Papp Ildikó. – Tehát ha vékony vagy, akkor biztos egészséges vagy, de ez nem mindig van így! A másik pedig, hogy az nagyon gyakran árt, ha beszélünk jó ételekről, amiket fogyasztani kell, és rossz ételekről, amiket viszont semmilyen mennyiségben nem kellene fogyasztani.
Fontos lenne, hogy a prevenciós programok is finomabban valósuljanak meg, ahol a normális testsúlynak egy szélesebb spektrumát képviseljük, és
az egészséges táplálkozással kapcsolatban is ne csoportokban gondolkodjunk, hogy vannak a jó és a rossz ételek! Hanem vannak olyan ételek, melyeket érdemes többször fogyasztani, másokat inkább ritkábban, de minden étel beilleszthető.
Dietetikai alaptétel, hogy nincsenek tiltott ételek, csak kerülendő mennyiségek!
Az sem tesz jót ugyanakkor, ha mindenáron az éppen aktuális testideált szeretnénk elérni, ebben a történetben ugyanis több csavar is van! A legfontosabb kérdés mindjárt az, ki teremti a testideálokat?
– Tényleg változnak a testideálok, de mindig szélsőségbe – mondja Kohlné Dr. Papp Ildikó, aki szerint a testideál nem csak egy tengelyen értelmezhető. – Van ugye a spektrum egyik végén az elhízott ember, ez abszolút nem ideál, a másik vége pedig a nagyon sovány ideál. De van a spektrumnak egy másik iránya, ez a nagyon kisportolt crossfitező, tehát nem a fitt, tónusos, csinos, vonzó nő, hanem aki már tényleg nagyon kigyúrt, izmos. És ennek pedig a másik véglete az a szépségideál, aki már túltolva nagyon nőies: póthaj, műszempilla, szilikonmell, szilikonfenék… És nem gondolom, hogy ezt a gonosz férfiak találták ki!
A média termeli ki ezeket az ideálokat, meg a szükségletteremtés, hogy el lehessen adni a termékeket.
Akkor lehet terméket eladni, ha elhitetik azt, hogy aki hetente háromszor jár aerobikórára, annak is kell fehérjeport meg shake-eket inni, miközben szerintem nem kell!
S míg az elhízás gyakran kezelhető a dietetika módszereivel, addig az anorexia esetén már pszichológusra és komolyabb intervencióra is szükség van!
– Az anorexia nagyon gyakran a felnőtté válással, a nőiséggel kapcsolatos nehézséget is jelenti
– meséli tapasztalatairól Kohlné Dr. Papp Ildikó. – Hogy egy picit hadd maradjak még gyerek! És ha úgy néz ki a testem, mint egy lánygyereknek, akkor hadd maradjak még egy picit gyerek! Hisz nehézségem van, hogy mit kezdjek azzal, hogy nőies vagyok és egy férfi udvarol. Még erre nem vagyok kész! Tehát nem feltétlenül a gyerekvállalás, hanem az egész női kép számít, hogy mit tudok kezdeni azzal, hogy nőies vagyok?
Serdülőkorban normális, hogy fontos a külső, de mikor beszélhetünk túlzott fontosságról?
– Van a serdülő énképe és ennek nagyon nagy részét tölti ki a testkép – magyarázza Kohlné Dr. Papp Ildikó. – Míg ideális esetben én egy serdülő vagyok, de emellett nagyon jó vagyok matematikából, jó sportoló vagyok, a külsőmmel nagyjából elégedett vagyok, persze nem mindennel, nagyon jó testvér vagyok. Vagyis minél több szerepből áll össze az énképem, annál inkább, ha mondjuk a testemmel nem vagyok elégedett, azért még nagyon sok pozitív visszajelzést kapok az énképem többi szerepére. De ha az én önértékelésem horgonypontja a testkép, akkor, ha nem úgy nézek ki, ahogy szeretnék, az az egész önértékelésemre rányomja a bélyegét.
– Serdülőkorban teljesen normális, hogy nagyon fontos a külső – folytatja a szakember. – Hiszen nagyon intenzíven változik a test, az identitás kialakul, nagyon fontos az, hogy tetszem-e a kortársaimnak. Ha valaki versenysportoló, vagy mondjuk balettozik, ott is nagyon hangsúlyos a test. Értelemszerűen az ő énképükben sokkal nagyobb szerepet kap a test, és éppen ezért sokkal érzékenyebbek is például az evészavar kialakulására. Önmagában a serdülőkor is egy nagyon rizikós életkor ebből a szempontból.
A teljes beszélgetés megtekinthető itt:
