Tata Város Önkormányzata – mint 2016 óta minden tavasszal – ismét közös emlékezésre, baráti találkozóra hívta testvértelepülése, Szőgyén község küldöttségét, hogy együtt emlékezzenek arra az időre, amikor szőgyéni családok kényszerültek elhagyni otthonukat, akik kemény akarással Tatán és környékén teremtettek maguknak új otthont.
A Mindszenty téren elhelyezett Szőgyéni keresztnél vette kezdetét az emlékezés, ahol Méri Szabolcs, Szőgyén polgármestere és Michl József, Tata első embere mondott ünnepi beszédet. Ft. Farkas Zsolt szőgyéni esperes-plébános emlékezett és imát mondott az áldozatokért, a családtagjaikért, és a leszármazottakért.
Az emlékezésen közreműködött a szőgyéni Csongrády Lajos Alapiskola Kiszenekara Alt István tanár vezetésével, Berényi Kornélia versmondó, Leboc Szabolcs katonai hagyományőrző, Soleczki Szilárd klarinétművész és Michl-Perczell Anita. Az emlékezésen jelen voltak a régi szőgyéniek és azok leszármazottai is.
Méri Szabolcs ünnepi beszédében elmondta:
„fontos, hogy megemlékezzünk a régi eseményekről, de az is fontos, hogy ne csak a múltra emlékezzünk vissza, hanem a jelenben is ismerjük fel az emberséget és az összetartozás erejét.
A mi felelősségünk, hogy mindig felhívjuk a figyelmet, s tegyük meg a tőlünk telhető legtöbbet annak érdekében, hogy ne érhessék nemzetünket hasonló történelmi megrázkódtatások. Emlékeztessünk mindenkit, legfőképp saját magunkat, hogy magyarnak megmaradni, kultúránkat-nyelvünket megőrizni és továbbadni feladatunk itt, a Kárpát-medence minden szegletében, hiszen határai csak az országnak vannak, a nemzetnek nincsenek.”
Michl József polgármester így emlékezett: „a mi nemzetünket sokan próbálták meg eltakarítani, például a tatár, a török vagy a ruszki és még sorolhatnánk, hányan és hányan próbálkoztak azzal, hogy tönkretegyenek, megsemmisítsenek, a föld színéről eltöröljenek bennünket. De úgy tűnik, hogy Isten népe vagyunk, tehetnek velünk bármit, mi akkor is maradunk, túlélünk, megerősödünk, újrakezdjük és nem adjuk fel. Ennek a hitünknek gyönyörű kifejeződése az itt, Tatán található emlékkereszt és annak szőgyéni párja is. Figyelmeztessenek minket mindig arra, hogy jöhetnek bármilyen idők, próbálhatnak bármilyen módszerrel minket megsemmisíteni, ha mi hajlandóak vagyunk továbbra is fölfelé figyelni, az onnan jövő üzenetet tudomásul venni és a magunkévá tenni, egymás kezét megfogni és egymásra vigyázni, történhet bármi, túl fogjuk élni. Ebben segítsen minket testvérbarátságunk, s ez erősítse gyermekeinket is!”
Végezetül a tatai és a szőgyéni intézmények, szervezetek képviselői elhelyezték az emlékezés virágait a keresztnél, melynek pontos mása a szőgyéni emlékparkban emelkedik a magasba, s melyet egyazon tölgyfából hasított Smidt Róbert szőgyéni fafaragó.
A kapcsolat 1948-ban vette kezdetét a szőgyéni családok elűzetésével és új otthonra találásával, mára virágzó testvériséggé alakult az elmúlt huszonhét év alatt, amióta hivatalosan rangra emelte a két település önkormányzata.
A megemlékezés az Est Moziban folytatódott, ahol a „Baska magyarul beszél” című dokumentumfilmet mutatták be az érdeklődőknek. A vetítés helyszínén jelen volt Baska Barbara filmrendező, akivel Rigó Balázs Tata alpolgármestere beszélgetett.
A filmben Baska Barbara, az édesapja, Baska József képzőművész emlékeinek felhasználásával mutatja be a Csehországba történő deportálás elől Magyarországra menekülő családja történetét.
Végezetül a vendéglátók a Güntner Aréna Városi Sportcsarnokba invitálták a szőgyéni vendégeket, ahol a Menner Bernát Zeneiskola Tavaszi hangversenyét csodálhatták meg.
(BK/Felvidék.ma)