Slattery Kriszta harmadik generációs amerikai magyar, Clevelandból érkezett az Itthon vagy! műsorba. Nagyszülei 1956-ban vándoroltak ki. Bár édesapja amerikai, családjának és a clevelandi magyar közösségnek köszönhetően anyanyelvi szinten beszél magyarul. Férje kassai.
Férjével, a kassai Csajka Tamással Argentinában ismerkedtek meg egy magyar cserkésztáborban. Két kislányukkal jelenleg Columbusban élnek.
Kriszta most érkezett Kassára, s utazott Budapestre, hogy a hétvégén részt vegyen az MTVA „Itthon vagy! Magyarország szeretlek!” műsorában.
Szeptember 27-én 9.30-kor ad tv interjút, majd Székesfehérvárra utazik. Másnap, szeptember 28-án, vasárnap Győr, Salgótarján, Ópusztaszer az útvonalon kísérhetjük el az M1 segítségével.
Krisztát a magyarsághoz való kapcsolódásáról kérdeztük.
Kriszta, a Felvidék.ma olvasóinak hogyan magyaráznád, hogy te clevelandi magyar vagy?
A két identitásom elválaszthatatlan számomra. Én 100%-ban amerikai vagyok és 100%-ban magyar. Clevelandban nőttem fel, ahol létszámban sok a magyar, de a magyarság megőrzése ott is áldozatvállalással jár.
Egy átlagos clevelandi magyar gyerek élete úgy néz ki, hogy az iskola és mindennapos teendők mellett hétfő esténként beautóznak a városba a kétórás magyar iskola osztályra, pénteken esténként pedig a cserkészetre. Ehhez jön a középiskolás korosztálynak a kedd esti regős-gyűlés, ahol a népi kultúrát tanuljuk, különös hangsúllyal a néptáncra. Sokaknak még belefér ebbe a vasárnapi magyar templom látogatás is. Mindezt összeadva rengeteg külön idő és áldozat, hogy a gyerekeknek magyar közeget, úgynevezett „magyar inkubátort” kialakítsunk.
Van családi kötődésed a Felvidékhez?
Az én családom oldaláról nincs. Nagymamám Tállyáról származik, Nagyapám pedig sátoraljaújhelyi. Pesten érte őket az 1956-os forradalom, amikor a novemberi hidegben fél éves gyermekükkel nekivágtak a nyugati határnak.
Férjem, Csajka Tamás viszont kassai. Rajta keresztül sok felvidéki barátom van, nemcsak Kassán. Ezenkívül rengeteg helyre elmentünk, és eljárunk most is, amikor hazajövünk. Itt ugyanúgy otthon érzem magam, mint Magyarországon, mégha nem is beszélek szlovákul.
Elmesélnéd, hogyan találkoztatok a férjeddel?
A clevelandihoz hasonlóan rengeteg magyar közösség működik szerte a Világban, ahova magyarok tömegesen emigráltak a huszadik században. Például Buenos Airesben. Tamással 2006-ban az argentin magyar cserkészek jubileumi táborában találkoztunk. Én, mint clevelandi, ő mint kassai magyar cserkész vett ott részt. Ezután másfél éven keresztül látogattuk egymást kéthavonta, majd összeházasodtunk.
Ezek szerint a cserkészet fontos szerepet játszik az életedben?
Nagyon fontosat. Egyrészt azért, mert nemcsak nagy élmény, hanem közösség is. Ez úgy látom itt is úgy van. Nagyon sok embert ismerek itt, akik a barátaikat, sőt házastársukat is a cserkész mozgalomban találták meg.
Másrészt pedig azért fontos nekünk, mert a nyugati szórványban a cserkészet szinte az egyetlen mozgalom, amely képes továbbadni az anyanyelvet a következő generációnak. Nagyon sok külföldi magyar szervezetet fenyeget az elöregedés, elfogyás vagy el-angolosodás. Úgy látjuk, a cserkészmozgalom képes kitermelni a következő magyarul beszélő generációt.
Ez miért van így?
Két fő okból: a program az ifjúságra összpontosít, és kizárólagosan magyarul kell beszélniük a gyerekeknek.
Vannak meghatározó emlékeid, mint cserkész?
Rengeteg. Talán a clevelandi Regős Csoportot emelném ki, ahol tinédzser fejjel megismertük és megszerettük a népi kultúrát, főként a néptáncot. 18 éves voltam, amikor Pigniczky Eszter, az akkori regős vezetőnk megszervezett egy palócföldi és erdélyi körutat. Tíz napig laktunk Kazáron (Salgótarján mellett) helyi családoknál, néniknél, éltük a mindennapi falusi életet, és tanultuk a palóc népi hagyományokat. Ezután autóbusszal beutaztuk Erdélyt. Ez több volt, mint egy „turisztikai” élmény. Azt, amit Clevelandban nagyszüleinktől vagy a magyar iskolában tanultunk, a valóságban éltük meg. Azóta, ha Magyarországra jövünk, mindig igyekszünk meglátogatni Kazáron azokat, akik otthonukba fogadtak. Kazár már a szívünkhöz nőtt. Példázza ezt az is, hogy a lakodalmamon eredeti kazári menyecske viseletbe öltöztem.
Később magam is vezetője voltam a Regős Csoportnak 6 éven keresztül, és sikerült megismételni a regős körutat a következő generációval, ezúttal 10 nap Kazár és 10 nap Kárpátalja és Felvidék volt programon. Ez Tamásnak is nagy élmény volt, hiszen megmutathatta a clevelandiaknak azokat a helyeket, ahova őt felvidéki magyar cserkészemlékek kötötték. Kassát, Munkácsot, Pozsonyt, Komáromot…
Mind a ketten aktív cserkészvezetők vagytok?
Igen, még most is besegítünk, ahol lehet, bár most kicsit alábbhagytunk. Másfél éve Columbusba költöztünk, ami két óra autózás Clevelandtól. Onnan már nem tudtam heti rendszerességgel vezetni a Regőst. Tamás is átadta a fiú cserkészcsapatot, amit 3 évig vezetett, míg Clevelandban laktunk. Mint felnőttek, visszaadjuk a mozgalomnak, amit kaptunk gyerekkorunkban. Így biztosítjuk, hogy majd gyerekeinknek is meglesz az az élménye és magyar, baráti közössége, ami nekünk volt.
Columbusban kevesebb magyar van, de itt is összehoztunk egy 15 fős magyar óvodát, kéthetenként találkozunk. Ezenkívül péntekenként, ha tudunk, felautózunk Clevelandba, mert a nagyobbik lányunk már elkezdte ott a cserkészetet.
Mesélj a gyerekekről.
Tesza kislányunk 4 és fél éves, most kezdte az óvodát. Rózsi 2 éves, most magammal hoztam Kassára, hogy töltsön egy hetet az itteni nagymamájával.
Gondolom, nem kérdés, hogy magyarul beszéltek velük.
Igen, illetve részben. Mi, szülők egymás között magyarul, én a gyerekekhez csak magyarul, Tamás csak szlovákul.
Szlovákul? – ez érdekes. Hogyan működik ez?
Erről inkább Tamás tudna mesélni. A szlovák nyelv az elején mindenkinek szokatlan volt (főként a kassai nagyszülőknek), de a többnyelvűség egy olyan érték, amiért a gyerekek később hálásak lesznek. Tamásnak a szlovák nyelv megtanítása több, mint egy „ingyen nyelv” a gyerekeknek. Neki fontos, hogy ne érezzék majd magukat „magyar turistáknak” Kassán vagy a Tátrában. Az az elve, hogy a Magyarországra házasodott felvidékieknek is meg kellene tanítaniuk szlovákul a gyerekeiket, hogy ne vágják el számukra a visszavezető utat. Ismerünk Clevelandban hasonlóan működő magyar-román és magyar-német nyelvtanítást a családon belül. Hihetetlen, a gyerekek agya mennyire rugalmas a nyelvek terén.
Már Budapestem vagy, hogy részt vegyél az Itthon vagy! Magyarország, szeretlek! műsoron. Mit vársz tőle?
Örülök, hogy a program keretében új helyekre fogok eljutni Magyarországon. Legjobban viszont mégis Salgótarjánnak és a Palócföldnek örülök. Újra találkozhatok a kazáriakkal, a Nógrád táncegyüttes vezetőivel, Szabó Janival és Ágival, Pethő Piroska népművészekkel. A regős körutakon kívül ők is többször voltak nálunk néptáncot, hagyományokat tanítani. A távolság ellenére is erős barátságok kötnek ide.
Mit üzensz a Felvidék.ma olvasóinak?
Talán a TV műsor címe lehet az zárógondolat. Itthon vagy, Magyarország szeretlek. Én otthon vagyok Clevelandban is, Kassán is, Budapesten is. Az otthonérzés nem azon múlik, milyen útlevelünk van…
Köszönöm a beszélgetést.
Both Hedvig, Felvidék.ma
Képaláírások: Keresztelőn Kassán; Clevelandi Cserkésznap, 4 éves koruktól nevelik a gyerekeket a népi hagyományokra; Cserkésztáborban Argentínában 2006-ban; A Clevelandi Regős Csoport a Smithsonian fesztiválon Washingtonban 2013-ban; Palóc-kazári lakodalom Clevelandban 2007-ben.
{iarelatednews articleid=”41772″}
