A megyei választások első fordulójában a Besztercebányai megyében az esélyes Vladimír Maňkának csak 0,53 % hiányzott ahhoz, hogy folytathassa a tevékenységét és szombaton ne kelljen újból urnához járulni a választóknak. Már aki majd elmegy, mert elnézve a választási kedvet nem vagyok biztos abban, hogy a választási kedv eléri az első fordulóban megközelített 25 %-ot.
A választások nem is annyira titkos befutójának tartott Ľudovít Kaník negatív kampányával bőségesen tett azért, hogy messze ne kapjon annyi szavazatot, amennyivel számolt. Ez intő példa lehet a jövőbeli jelöltek jövőbeni kampányaihoz, de ezen túlmenően is van következménye.
A második helyen ugyanis a legszélsőségesebbek között számon tartott Marián Kotleba végzett, aki a különböző fórumukon nem titkolta sikere feletti örömét, sőt azt is megkockáztatta, hogy van esélye megnyerni a második fordulót. Ebben ugyan merek nem hinni, de azért mozog bennem a kisördög, hogy matematikailag az esély megvan ….
Ami ettől sokkal jobban aggaszt, s erre úgy az ő, mint a hívei megnyilatkozásai adnak alapot, hogy számára nem is annyira az a fontos, hogy nyerjen, hanem az, hogy a szavazatai száma alapján láttassa, hogy mennyi híve van. „Csak úgy” az eszembe jutott, hogy a múlt század húszas éveiben Hitler sem győzelemmel kezdte politikai pályafutását, de a szélsőséges nézeteit, demagógiáját fokozatosan sikerült úgy feltálalnia, hogy az a hatalomra segítette.
Azóta ugyan majdnem eltelt egy évszázad, de úgy tűnik, a 2. világháború keserves tapasztalatai sem vették el bizonyos rétegek kedvét attól, hogy támogassák, sőt előtérbe helyezzék a szélsőséget. Legutóbb az egyik közösségi portálon jelent ifj. Havran Michal Kotleba választóinak írt levele, amelyben többek között ezt írja: „Kedves Felsőgaram mentiek… Szombaton választani fognak, amelynek már most egyértelmű az eredménye. Természetes, hogy Kotleba nem lesz megyefőnök. De nem is erről van szó. A kérdés az, hogy hány szavazatot adnak neki. Megértem, hogy Önöknek kellemetlen az, hogy hogyan kerültek az érdeklődés középpontjába éppen azzal, amit nem akartak. Hiszem, hogy inkább örömmel látnának új iskolákat, utakat, üzlet- és munkahelyteremtő feltételeket, holland karavánokat a kempingekben, esténként Besztercebányáról visszautazván ne csak a várat megvilágító fények árnyékában kelljen sötét utcákon vezetniük. Megértem azon indokaikat is, hogy miért nem választottak, mondjuk a hagyományos pártokat. Valószínűleg nagyon hasonlóak ahhoz, amiért ezen pártoknak én sem hiszek. De ez nem jelenti azt, hogy neonácikat választok”.
Az ezen józanul megfogalmazott gondolatokhoz fűzött kommentárok szerzőinek egy (nem is elhanyagolható) része nyíltan vallja, hogy inkább fog olyat választani, aki nyíltan beszél, aki nem ígérget és nem lop már 20 éve, mint az teszik mindazon politikusok, akik az elmúlt 20 évben helyet kaptak a kormányokban vagy magas politikai posztokon. Tehát ha nincs alternatíva, akkor kapjon szavazato(ka)t inkább az, akinek ilyen magas politikai, képviselői lehetősége még nem volt, és nem lényeges, hogy egyébként szélsőséges nézeteket képvisel.
Veszélyes irányvonal ez, nagyon veszélyes irányvonal, amely ellen józanul csak úgy lehet fellépni, ha hallgatunk a józan eszünkre, ha tudatosítjuk, hogy a le nem adott szavazatunk is szavazattá válik azzal, hogy azzal a szélsőséges nézeteket támogatjuk.
Puntigán József, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”42696,35866,35985,33829″}