November 22-én és 23-án, pénteken és szombaton zajlottak Kassán a 45. Kazinczy Napok a Thália Színház Márai Stúdiószínpadán.
Neves írókkal, költőkkel, nyelvészekkel és történészekkel találkozhattak azok, akik ellátogattak a 45. alkalommal megrendezett Kazinczy Napokra november 22-23-a között. Fókuszban az építészet, az irodalom, a nyelvészet, de mindenekelőtt: Kazinczy és Kassa volt.
A kétnapos rendezvénynek Kassán a Thália Színház Márai Stúdiószínpada adott otthont. A program a Csemadok Kassai Városi Választmánya és a Bódva-völgyi es Érchegységi Kulturális Központ szervezésében valósult meg. A rendezvényről több részből álló cikksorozattal számolunk be.
Megnyitó: Bárdos Gyula a Csemadok OT elnöke
Mindenki megtalálja a maga számára a vonzó gondolatokat és előadásokat. Nyelvében él a nemzet – lehetne a mottó. Az anyanyelv az a kapocs, mely távolságtól, politikai véleménytől függetlenül összeköt bennünket a világban. A nyelv legféltettebb dísze nemzetünknek, ahogy többen kifejtették. Örkény István a világ egyik csodájának tartotta és különös szerencsének, hogy ezen a nyelven írhat. Ratkó József szerint az anyanyelv a nemzet érzékszerve és memóriarendszere. Minden változásra reagál és a nemzet kollektív emlékezetét rögzíti.
Ez a rendezvény a nyelvművelés mellett rávilágít a történelmi összefüggésekre és figyelembe veszi azt a tényt, hogy Kassa Európa fővárosa. Biztos vagyok benne, a Kazinczy Napok a maga sajátos módján hozzájárul közösségünk és a kassai közösség építéséhez – fejezte be az elnök.
A gazdag program valóban szerteágazó kínálattal élt. Egyrészt a város urbanisztikájával foglalkozott, másrészt Sziklay Ferenccel és a Kazinczy Társasággal, valamint nyelvészeti kérdésekkel. Így az egyes előadásokat e témakörök szerint fogjuk ismertetni.
Kassa és a reformkori urbanizació
Czoch Gábor docens (Atelier Európai Historiografia és Társadalomtudományok Tanszék, Budapest) Kassa és a reformkori urbanizáció címmel tartotta meg előadását. A bevezetőben elmondta, családja szepességi német eredetű. A család egyik „fekete báránya” viszont, Zoch Sámuel vette át Pozsonyt az első világháború végén, ő lett Pozsony vármegye és a város főispánja. Ekkori tárgyalásain felkérte partnereit, beszéljenek inkább magyarul.
Az előadó külön megköszönte a lehetőséget, mert kassai kutatásairól legkevesebbet Kassán van módja beszélni. A városok nem légüres térben léteznek. Ami egy városban történik, az attól is függ, milyen a környezete és milyen a helye a településrendszeren belül. Ha bármelyik szinten változás áll be, ez a többi vonatkozásban is megmutatkozik. Az urbanizáció komplex jelenség. Van ennek kulturális, strukturális és demográfiai vonatkozása. Rögtön az elején fölmerül a kérdés, mit tekintünk városnak. Háromféle lehetséges válasz létezik. Először is, városnak tekintünk minden olyan települést, mely egy minimumon felüli lakossággal rendelkezik. Ez durva, de egyszerű megközelítés. A határ megállapítása viszont dilemmákat vet föl. Ha túl alacsonyra tesszük a lécet, olyan települések is bekerülnek, amelyek más szempontból nem városok, ha túl magasra, akkor olyan települések maradnak ki, melyek más szempontból mégis városok. De ennek is vannak korlátai. A 15. sz.-ot megelőző korokban már nehéz népességszámot mondani. Egyszerűen nincsenek adataink. A másik megközelítés arra épül, az adott korszakban mit tekintettek városnak. A harmadikat, a földrajztudomány alkalmazza. Város az, amelynek több olyan szerepe van, mely túlmutat rajta. Az előadó hangsúlyozta, ő mindhárom megközelítést alkalmazza. Van még egy további nehézség is, hogy milyen területre vonatkozik az elemzés.
A 19. sz. első felében Magyarország speciális helyzetben volt. Úgy Erdély, mint a katonai határőrvidék és Horvátország különálló területeket képezett. Ezeket Czoch nem vette figyelembe. Ha az 1784-es térképet nézzük, a 10.000 főt megközelítő települések közül nincs egy sem, mely nagyon kiemelkedne. Még a központi területek túlsúlya sem tapasztalható. A Duna mentén egyetlen egy város sem emelkedik ki. A legnépesebb Debrecen, Pest és Buda, majd Pozsony. Az országnak tehát nincs igazi központja, vagy három is van. Végülis Bécs a főváros. Az 1850-51-es osztrák adatfelvételen már Pest és Buda kiemelkedik. Hat évtized alatt tehát fővárossá vált. Az Alföld és a központi területek emelkednek ki. A Felvidéken Kassán és Pozsonyon kívül nincs 10.000 lélekszám fölötti település. Viszont 1910-ben már Budapest fölénye nyomasztóvá válik. Ez tehát nem Trianon következménye. Az csak tovább rontott az aránytalanságon.
A 19. sz. második felében a főváros növekedése mellett inkább a kisebb települések lélekszáma emelkedett, ám a regionális központok fejlődése messze nem követte az iramot, így nem került sor kiegyensúlyozott településrendszer kialakulására.
A 19. első felében a szabad királyi városok száma már nem emelkedett. Erre utoljára 1790/91-ben kerül sor. Döntő többségükben, ezek a 15-17. sz. folyamán jöttek létre. Két fő szempont érvényesült ebben a vonatkozásban, a bányakincsek és a távolsági kereskedelmi útvonalak. A 18 sz. végétől a 19 sz. közepéig hatalmas átrendeződés következett be. A gazdaság súlya az ország szívébe vonult. Olyan új városfejlesztő tényezők jelennek meg, mint az agrárkereskedelem. Így a 19. sz. első felében a gabonatermő vidékek központjai fejlődnek dinamikusan. A Poroszországgal folytatott vámháború Magyarország hagyományos kereskedelmi útjait veszíti el. Ami visszahat a városfejlődésre.
A települések közötti feszültségek is nőnek. Egyre nagyobb a különbség a városok és a nagy települések között. A jogállás nincs sokszor összhangban a nagysággal. A legnagyobb Pest-Buda, ami rendben van. Utána Pozsony következik.
A harmadik helyen Kassa áll, ami már anomália. Legfontosabb szerepkörei szerint megilleti a dobogós hely, de népességszáma szerint csak a 38. helyen áll! Ez más városok esetében is így alakult. Ez okozza a feszültséget. Ezzel a kortársak is szembesültek.
Kassa esetében 1851-ben a népességszámot tekintve a 41. helyen áll, 1869-ben feljön a 16. helyre, s a század folyamán ezt a helyét megőrzi, viszont funkcióit tekintve, az ország egyik legfontosabb települése.
A városállomány átalakítása politikai probléma. A logikus az lenne, ha bizonyos településektől elvennék jogosultságaikat, másokat pedig a megfelelő jogi státusszal látnák el. A kiváltságoktól való megfosztás azonban elképzelhetetlen volt. A reformkori közgondolkodás a jogbővítés logikáját követte. Ruszt szabad királyi város alig 1000 lakosával, részt vett az országgyűlésen. Miskolcnak hiába volt 18.000 lakosa, elutasították becikkelyezését, vagyis nem lehetett szabad királyi várossá. A városi funkció és a népességszám összetartozása ekkor válik fontossá.
Ha megnézzük Svajcer Antal térképét, mely 1780 körül készült, ez az a város, ahová Kazinczy megérkezett. A térképet egy látkép egészíti ki, mely a várost nyugat felől mutatja. A térképen az az érdekes, amit nem ábrázol. Akkor már Kassának három komoly külvárosa létezett, ahol 3500 lélek lakott. Majdnem annyi, mint a falakkal övezett városban (3900 fő). Az első katonai felmérésen, mely egykorú az előbbivel, láthatók az Óvárost háromnegyed körívben körülölelő külvárosok az üres területen túl. Ez azért érdekes, mert Werbőczy Hármaskönyve szerint, szabad királyi város az, ahol a házak, utcák falakkal vannak körülvéve. Kassa esetében emiatt a külvárosokat nem tekintették a város szerves részének és így Svajcer valószínűleg azért mellőzte azokat. Még Fényes Elek 1839-ben is így vélekedett. Az 1840-es évektől kezdődően változik meg a kép. A Belváros kifejezést Henszlmann Imre használja először Kassával kapcsolatosan. A külvárosok és a fallal körülvett épületek lassan összeépülnek. Így a városban és azon kívül fogalma megváltozik.
Az 1820-as évek végén elkezdik lebontani a falakat. Ez nagyobb erővel az 1840-es években folytatódik. Az 1830 körüli térkép mutatja a bontásokat. Így alakul ki a sétatér. A külvárosok képe Kazinczy óta nem változik a 19. sz. első feléig. De ami a foglalkozásokat illeti, csökken a két városrész közötti különbség. A kézművesek aránya növekszik, a mezőgazdaságból élők aránya jelentősen csökken. A külvárosok városiasodnak. Politikai rendezést követel meg az a tény, hogy a külvárosi lakosság és a falakkal övezett terület lakói nem azonos jogokkal bírnak.
A külvárosok lakossága dinamikusabban növekszik a házak számával együtt. Az Óvárosban enyhén negatív a népszaporulat. Az 1840-es évekig ingadozás tapasztalható a népességszámban. 1843-44-ben a nemesi ellenzék a szabad királyi városok jogosultságait a népességszám összefüggésében kívánja rendezni. Emiatt válik fontossá a lakosok száma. Így hivatkoznak az összeírások hibáira. Korábban kevésbé érdekelte a városvezetést a lélekszám ingadozása. De akkorra ennek politikai tétje lett. Ez kényszerítette ki az új városfogalom meghatározását. A terület és népesség legyen a döntő, nem a korábbi jogi meghatározás, a státusz. Ez viszont magával hozta a város területeiről szóló vitákat. Mit kell a város területe alatt érteni? A nemesség ugyanis telkei után nem adózott, másrészt a bírói joghatóság nem terjedt ki a külvárosokra. E jogi fragmentáció rendezésének szükségessége nem okozott vitát, de az uralkodó az ezirányú szabályozást nem hagyta jóvá. Kassa esetében ez nem okozott nehézséget, mint más városok esetében, mert a külvárosok földesura a város volt. Pozsonyváralját a Pálffyak birtokolták. A nemesi ellenzék hiába berzenkedett, mert ha Pozsony bekebelezné a nemesi birtokot képező váralját, akkor az polgárivá válna, ami sérti a ősiséget. A rendi kiváltságok problémáját csak az 1848-as törvények orvosolták.
A nemesek a városokat negatívan ítélték meg. A fő kifogások közé tartozott, hogy gazdaságilag gyengék, azok vezetése korrupt és népessége nem magyar. Az 1840-es évekre a probléma tehát etnicitizálódik, ami már a modern nacionalizmus kialakulására utal. Kassa esetében viszont sokáig, egészen 1848 utánig, az etnikai identitás nem meghatározó tényező. A legfontosabb választóvonal az, hogy ki rendelkezik a város polgárjogával és ki nem. Idegennek az számít, aki a város polgárjogát nem vette magára.
Kassa építeszete Kazinczy korában
Pásztor Péter műépítész (Kassai Műszaki Egyetem, tanszékvezető) Kassa építészetét ismertette Kazinczy korában. A város akkor méltó színhelye volt egy ilyen lángelme számára? – tette föl a kérdést az előadó. 1780-ból származik a város legrégebbi térképe. Akkor alakul ki az orsó alakú főutca a szigettel, melyet a Csermely-patak alakít ki. A vesztőhely áll északi, a temető a déli végén. Ezt 1805-ben számolták föl véglegesen. Három fallal védték, mert a háborúskodások nem kímélték. 2250 m a város kerülete, 33 ha a területe. Kazinczy idejében Kassa nagy múltú város, jelene azonban nem rózsás. Lakossága megcsappant. 6-12.000 fő között mozgott, a külvárosok lakosságával együtt. A külvárosokban faépítmények állnak, mert azokat ostrom előtt le kellett bontani. Amikor a védrendszer megszűnt, szilárdabb anyagokból kezdték építeni a külvárosok házait. Színes és kedélyes, de idealizált képet fest Wick Béla 1941-ben a Kazinczy-korabeli Kassáról. Felsorolja a város intézményeit, beleértve a cenzúrahivatalt, postakocsi-állomást, lottó-hivatalt. Ipari szempontból akkor nem számított jelentős városnak. A kereskedők száma viszonylag nagy volt. Számos céh működött a városban. Dolgoztak vályogvető és muzsikus cigányok is. Kassa a bortermelés legészakibb részén fekszik.
Majd időrendben felsorolta az épületeket, melyek a város arculatát befolyásolták Kazinczy életében. Mit is láthatott Kazinczy Kassából? 1754-67 között épült a domonkosok kolostora. A templom tornya csonka volt. 1757-ben a dóm északi tornyára óra kerül. 1770-ben a Szepesi Kamara melletti épületet átépítik. Ez volt Abaúj vármegye első székháza és itt működött a főpostahivatal. 1770-ben, majd két évre rá, József trónörökös – a későbbi kalaposkirály – kétszer látogat a városba. A Bocskai-házban száll meg. 1773-ban felszámolja a jezsuita rendet s így megszűnik az egyetem. A Kálvária-kápolnában 1741—58 között katonai raktár létesül. 1774-ben Landerer megvásárolja az akadémia nyomdáját. 1795-ben fia örökli. 1823-ban Werfer Károly veszi meg. 1765-ben hatalmas tűzvész pusztít a városban. A dóm 1775-ben barokk sisakot kap és rajta a 3 m magas kereszt nyer elhelyezést. 1777-ben megalakul a jogakadémia és főgimnázium, megnyílik a nyilvános könyvtár. 1779-ben megépül az új vármegyeháza Johann Langer tervei alapján. 1780-ban az új városháza épületét fejezik be. Ezt is Langer tervezte. Johann Anton Krauss díszíti, aki a jászói templomon is dolgozott. A freskók Schrött Erasmus munkái. 1782-ben megépül a Fekete Sas. II. József itt is megszáll. 1784-ben megnyílik a Forgács-kapu. 1784-ben II. József az iskolákban és közigazgatásban a német nyelvet vezeti be. 1789-ben megépül az 500 férőhelyes régi színház. Kávéház és üzletek is helyet kapnak az épületben. 1801-ben kerámia manufaktúra létesül. 1803-ban a citadellát takarítják el. Később megtalálják falait az Aupark építésénél, de gyalázatos módon mutatják be, mert egyetlen fala sincs a helyén. 1804-ben megalakul a kassai püspökség, egy évre rá megépül a püspöki palota. 1805-ben a dóm melletti temetőt fölszámolják. Tornyot kap a Mihály-kápolna. 1805-ben sor kerül a piactér kialakítására a dómtól északra és fák kiültetésére került sor. 1805-ben I. Ferenc császár hét gyermekét menekíti Kassára Napóleon elől. Mihail Kutuzov tábornok orosz hadai 1805-ben érnek Kassára. 1811-ben elkészül a református és 1816-ban az evangélikus templom. Megépül az általános kórház (1814). Ma az egy emelettel magasabb épületet az Aupark takarja el. Az 1820-as tűzvész alkalmával 99 ház ég le. 1828-ban megnyílik az úri kaszinó. 1824-30 között lerombolják a városkapukat. 1831-ban a városfalak már nem léteznek. Majd jön a kolerajárvány, melynek áldozata lesz Kazinczy is.
Kazinczy és Kassa
Kassa fénykorát csak Kazinczy Ferenc halála után éli. Mindent átépítenek, még a dómot is. Ekkor nyeri el nagyvárosias jellegét.
Kazinczy és Kassa viszonyáról Dr. Kováts Miklós kassai történész, tanár tartott előadást. Kazinczy 1779-ben érkezett Kassára. Akkor 20 éves volt. Apja József elhunyt és nyolc gyermek felnevelésének és szárnyra bocsátásának a felelőssége az ő vállán is nyugodott, mint legidősebb gyermeken. Tarnói Milecz Sámuellel szerencséje van. Ügyvédbojtárként nem kell alantas munkát végeznie. Elég szabadideje marad. A Malom u. 13-as sz. házban lakik. Az emeleti lakás szinte változatlan. A két utcai szoba világos és boltozatos, a harmadik az udvarra néz. Ez volt a jurátus Kazinczy lakhelye. Könyvhöz könyvkötőknél és magánkönyvtárakban jut, mert könyvárus még nincs a városban. Új utakon jár, ezért támogatóra lenne szüksége. Felkeresi Szontágh Sámuelt, a németek evangélikus lelkészét, de csalódnia kell. Túlságosan bigott és konzervatív, pedig „nem volt rossz fej” – Kazinczy szerint. Nagyobb csalódás Baróti Szabó Dávid. Nem találnak közös hangot. Hajnalkövy János tornai fiatal plébánossal annál inkább. A vele folytatott beszélgetések alapjaiban formálják világnézetét. Ekkor alakul ki felekezetiséget meghaladó és dogmákon felülemelkedő istenhite. Egy szerelmi epizód is gazdagítja életét. A szomszédos házban, melyet az udvarról lát, megjelenik többször egy csinos fiatal lány, Rozgonyi Erzsike. „Égtem, lángoltam mellette…” – vallja Kazinczy, de a láng hamar kialszik szívében, mind más alkalmakkor is. De a nőnél nem. Mindig számíthat támogatására. 1780 októberében Eperjesre, majd Budára megy. 1784 őszén tér vissza. A család lobbizik, hogy kinevezzék egy olyan megyei tisztségre, mely jövedelmet hoz. Aljegyző lesz. Rögtön nélkülözhetetlenné válik. Ekkor lép érvénybe a nyelvrendelet. A német kötelező lesz. Sem az alispán, sem a főjegyző nem bírja ezt a nyelvet. Sokat dolgozik. De hihetetlen munkabírású és szorgalmas. Rengeteg munkája mellett rendbe teszi a megye levéltárát és folytatja fordítói munkáját. Egyre több időt tölt a kassai társaságokban. Egészen új élet bontakozik ki a főúri és köznemesi szalonokban. Nagyon szívesen fogadják. Rendkívül elegánsan öltözködik és hat nyelven beszél. Verseivel, fordításaival elkápráztatja a társaságot. Csinos fiatal és vonzó hölgyekkel ismerkedik meg. Sokszor párhuzamosan is szoros érzelmi szálakkal kötődik egyikükhöz-másikukhoz. A család egy gazdag hölggyel szeretné összeboronálni, de szokatlan határozottsággal utasítja el az ajánlatot. László öccse egyik levelére válaszolva azt írja, úgy látja, Ferencnek a világnak azon a részén kellene laknia, ahol több feleséget tartani szokás.
Nyelvújítás előtti nyelvezetre fordított. Kayser művét magyar környezetbe helyezte és rövidített rajta. A Bácsmegyey öszveszedett levelei német eredetije gyenge alkotás. Kazinczy azonban jobbá tette. Viszont a Szádelői-völgy leírása gyöngyszem.
Kazinczy vármegyei szolgálata problémás lesz. II. József alapjaiban rengeti meg a közigazgatást, ezért az író is népszerűtlen lesz. Alispánjával ellentétbe keveredik. Ekkor válik aktuálissá a tanügyi reform. Későbbi apósa, gróf Török Lajos javasolja, pályázza meg a tanfelügyelői állást. Az ügy elhúzódik. 1786 nyara is elmúlik. Meglátogatja emiatt van Swieten bárót Bécsben. Eleinte ellenszenves hideg embernek tartja, majd a kor egyik legnagyobb elméjének nevezi. Kinevezik. Magyarország negyede tartozik tankerületéhez. Tíz vármegye, a kunok és jászok szabad kerülete, de az útviszonyok rettenetesek. Jobb embert erre a posztra nem találhattak. Ismeri a felvilágosodás pedagógiai elveit. Nyelvtudása átlagon felüli. Szinte mindenkivel anyanyelvén beszél és kiváló diplomáciai érzékkel rendelkezik. Mégis a legtöbb kritika e munkája miatt érte és mindmáig éri. Kifogásolták, a németesítést segíti elő. Viszont akkor a német a latint váltotta föl. Törekvése volt, a népiskolák minden fokán a nemzeti nyelvet oktassák, fejlesszék. A tanítás nyelve is maradt. A másik támadási pont a közös iskolák szervezése volt. Emiatt zajlottak a legnagyobb csetepaték. Sokat ír erről.
Ez az öt év volt pályája legtermékenyebb korszaka. Fáradtságos tisztsége mellett kiteljesedik fordítói tevékenysége. Írja a lapot. Megbetegszik, a híres orvos, Kis-Viczay József menti meg az életét. Levelezése is ebben az időben terebélyesedik ki és átszövi az egész irodalmi életet.
Kassán nem volt állandó lakása. Szállókban szállt meg. Utolsó idejében, 1790-91 nyaráig a premontrei rendházban lakott három szobában. Itt bérelt egy-egy szobát Batsányi és Baróti Szabó is.
1790-ben pozíciója megrendül, mivel a császár egy tollvonással szinte minden rendeletét visszavonja. Ez gátszakadásként hat. Az egész országot a nemzeti sérelmek öntik el. A magyar függetlenség és a nemesi kiváltságok védelme, a magyar nyelv féltése és a felvilágosodás eszméinek elvetése. Ez az áradat mindent elsodort. Jót és rosszat is.
1791-ben felmentik állásából protestáns vallása miatt. Ezen év nyaráig kassai lakását fenntartja, de nincs visszaút. Így ér véget élete leggondtalanabb és tán legboldogabb időszaka.
Folytatjuk…
A részletes programot Eseménynaptárunkban ITT>>> közöltük.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”42864,42862,42730,42857″}