Talán nem állok egyedül azzal a véleményemmel, hogy elég lenne már a kormánypártok egymás közötti, s mindezt betetőzendő a kormánypártok és az ellenzék egymás elleni torzsalkodásából. Bár a torzsalkodás itt nem is megfelelő kifejezés, mert ez utóbbi már olyan gyilkos hadakozás, ami rég nem nevezhető holmi ártalmatlan torzsalkodásnak.
Undorító sárdobálás, mindensz..ozás megy itt kérem, ami rég nem az ország sorsáról, hanem a hatalom megkaparintásáról szól, mintha a kormányalakítást nem demokratikus választások előzték volna meg, s nem a többség szavazata döntött volna arról, ki kerüljön kormányra.
Bizonyítja ezt az is, hogy az értelmes párbeszédre való készség legapróbb jelét sem tapasztalhatjuk. Ennek legújabb bizonyítéka, hogy ebben a végletekig elmérgesedett helyzetben, amikor Peter Pellegrini államfő kerekasztal-tárgyalásra invitálta a három kormánypárt, valamint három parlamenti ellenzéki párt elnökét, hogy az ország külpolitikai irányvonaláról egyeztessenek (arról a témáról, amivel kapcsolatban folyamatosan zajlik a liberális sivalkodás), közülük kettő, az ellenzéki SaS és a Progresszív Szlovákia kapásból elutasította a találkozón való részvételt. Ez utóbbi azzal, hogy kizárólag az előre hozott választásokról hajlandó tárgyalni, amitől az áhított hatalomra kerülést reméli.
Hogy abban az esetben mi lenne? Minden bizonnyal ugyanez az acsarkodás folytatódna, azzal a különbséggel, hogy Brüsszel szemében egyszeriben Szlovákia lenne a progresszív-liberális mintaállam,
valóságos mintamókus, hiszen PS-ék engedelmes alázattal rábólintanának mindenre, amiért a választópolgárok többsége a liberális pártok helyett a kormánypártokra szavazott. Ezt kellene tudni elfogadni és a szó legnemesebb értelmében vett hasznos ellenzékként viselkedni, ütőképes, értelmes javaslatokkal állni elő igazi jobbító szándékkal, az ország érdekében és nem az ország érdekei ellen dolgozva, a minél rosszabb, annál jobb elvét követve.
A választópolgárnak és az országnak főleg ebben a rendkívül nehéz nemzetközi helyzetben nem szüntelen marakodásra, gyűlöletkeltésre van szüksége, s ez sajnos érvényes a koalícióra is, hanem arra, hogy érte dolgozzanak, bárki legyen is hatalmon és bárki szoruljon ellenzékbe. Ez így lenne magától értetődő, még akkor is, ha a baloldali liberális használati útmutatóban nem pontosan így van leírva.
(NZS/Felvidék.ma)
