A Csemadok Nyitranagykéri Alapszervezetének ikonikus személyiségei Száraz Erzsébet és László, házaspárként kapták meg idén a Csemadok Közművelődési Díját.
Az Érsekújvári járás legészakibb magyar települése Nyitranagykér, a legközelebbi magyar települések már a Nyitrai járáshoz tartoznak, egyik oldalról Berencs, a másik oldalról Nagycétény. A legközelebbi járásbeli magyar település Tardoskedd, ami nagyjából 20 kilométerre van.
Az itteni Csemadok több csoporttal, nagyon sok rendezvénnyel óvja azt a kultúrát, amit az őseiktől örököltek.
„Mindketten régóta Csemadok-tagok vagyunk, én még Nagycétényben lánykoromban léptem be, talán 15 évesen. Egy ideig néptáncoltam is itt, ez megszűnt, vagyis inkább átalakult hagyományőrző csoporttá, mi is részt vettünk a Zoboralji lakodalmas előadásban, amelyet Jókai Mária tanító néni állított össze“
– mondja Erzsi. Majd Laci így folytatja:
„Negyedikesek, vagy ötödikesek voltunk, mikor mindenki megkapta a Csemadok belépési nyilatkozatát, kitöltöttük mindannyian, így lettünk Csemadok-tagok. A katonaság után kezdtem komolyabban foglalkozni a Csemadok-munkával, amikor a sógorom elvitt egy gyűlésre, és titkárnak választottak. Aztán lemondott az elnök és a tisztséget én vettem át, engem választottak meg, ez 2007-ben volt. Tavaly pedig lemondtam, átadtam a stafétát egy fiatalabb személynek. A Csemadok Érsekújvári Területi Választmányában azonban továbbra is én képviselem az alapszervezetet.
Arra nagyon büszke vagyok, hogy sikerült egy fiatalos és aktív csapatot összehozni.
Nem tudom, van-e még egy olyan Csemadok-alapszervezet, amelyiknek a vezetésében ennyi férfi van, nálunk most is csak az elnök és még egy tag nő, a többiek férfiak. De volt olyan időszak, amikor csak férfiak voltak a vezetőségben.“
A Csemadok 75-ös ünnepségén Érsekújvárban (Fotó: Csemadok archívum)
Ahogy Száraz Erzsébet elmondta, abból kiindulva, hogy őket is még alapiskolás korukban beléptették a Csemadokba, ők is beléptetik a Mórincában táncoló fiatalokat.
„A Mórinca 1996-ban alakult meg, ekkor még nem Nagykéren éltem, a tánccsoport alapítója a község és a Csemadok alapszervezete volt, voltak nehézségek, de szerencsére még ma is működik a néptánccsoport és ismét hozzájárul a fenntartásához az önkormányzat is. Amikor 16 éves volt a tánccsoport, akkor kezdtem oda járni, kiskoruktól fogva táncoltak a gyermekeim is. Amikor odakerültem, éppen nem volt vezető, így segítettem pályázatokkal, hogy tudjon működni a Mórinca. Most Hutura Beáta a szakmai vezető, ő lassan tíz éve jár hozzánk táncot tanítani“ – mondta el Száraz Erzsébet.
A Mórinca több korosztállyal dolgozik, az aprók az óvodások és az első évfolyamosok, innen kerülnek a kiscsoportba, majd a középsőbe és a legnagyobbak a középiskolások és főiskolások.
Nagyon sok koreográfiát elsajátítottak már a táncosok, jelenleg a szatmári csokrot tanulják, ehhez készültek el most a ruhák is, melyek egy részét Erzsi varrta.
Mivel Nagykér már szórványközösségnek számít, rákérdezek, vannak-e szlovák iskolát látogató gyerekek is a Mórinca tagjai között. Megtudom, hogy vannak olyanok is, akik mikor belépnek, nem tudnak magyarul, de néhány éven belül megtanulnak. A próbákon magyarul beszélnek, ha kell, akkor lefordítják szlovákra a teendőket.
A Mórinca Néptánccsoport (Fotó: Csemadok archívum)
„Tavaly nagyon jó évünk volt, felléptünk két országos rendezvényen, a Csemadok országos jubileumi ünnepségén, Érsekújvárban és Zselízen az Országos Népművészeti Fesztiválon is. De számos Csemadok-napon, falunapon szerepeltünk, voltak egész estés fellépéseink is“ – mondja el Száraz Erzsébet. Nagykéren egyébként 1948-tól volt színjátszócsoport, 1957-ben tánccsoport is alakult, ez szinte folyamatosan működött, csak más név alatt. Ebben a csoportban sok mostani mórincás nagyszülei táncoltak.
A Száraz házaspár nemcsak a Mórinca szervezési feladatait látja el, hanem a helyi daloskörben is aktívak. A csoporttal népdalokat, Ág Tibor gyűjtését és összeállítását is előadják, de nótákat és katonadalokat is énekelnek. A éneklőcsoport tudását Vas Lajos Díjjal is jutalmazták már.
A hagyományőrző csoportok mellett a Csemadok előadásait és rendezvényeit is szervezik. Vannak író-olvasó találkozók, és minden évben tartanak nótaestet.
Száraz László kifejtette, hogy felismerték, van igény a nótázásra. „Köszönjük, hogy ajánlottál nekünk egy cigányzenekart, akik évek óta járnak hozzánk. Meghívunk csoportokat is, azzal kezdődik a rendezvény és utána nótázunk, nem hívunk nótaénekeseket, bárki énekelhet, akinek kedve van. Nagyon jól érzik magukat ezek a zenészek, és minden évben alig várják az emberek, hogy újra megszervezzük a nótaestet.“ Erzsi hozzáteszi: „Meglátogattuk őket a Dohány utcai zsinagógában, ott játszottak az étteremben, nagyon meglepődtek, a lányommal táncoltunk is egyet, a turisták minket videóztak.“
Száraz László nagyon büszke arra, hogy Bernáth Tamás ötletéből kiindulva megszervezték Nyitrán az Andrej Bagara Színházban az Úri muri előadását.
Száraz László és Erzsébet (Fotó: családi archívum)
„Én csak közvetítő voltam a színházak között, hivatalosan a nyitrai színház árulta a jegyeket, de mi reklámoztuk az előadást és nagyon sok jegyet adtunk el. Itt meg kell említenem Bencz Margitot Gímesről, aki nagyon sokat segített, a zoboralji településeken ő árulta a jegyeket, a színház megtelt, 640 jegy elfogyott, tele volt a színházterem. 17 év után játszott újra Nyitrán a Komáromi Jókai Színház, a színészek nagyon jól érezték magukat, nagyon jó közönség volt.“
A Száraz házaspáron látni, hogy szeretik a Csemadok-munkát, ezt csak szívből, szeretettel lehet csinálni.
Ahogy Száraz Erzsébet fogalmaz: voltak időszakok, hogy a gyerekek táncoltak, ők énekeltek, a fellépésre négy fellépőruhával indultak. De csak így lehet a fiatalokat bevonni a kulturális életbe, a Csemadokba. Száraz László szerint fontos, hogy jó és tettre kész emberek legyenek a Csemadokban, hogy jó csapat legyen, hogy együtt tudjanak dolgozni.
A szórványban is fontos, hogy működjön a Csemadok, hogy a magyar kultúrát legyen kinek éltetnie, Nyitranagykéren ezt teszik a csemadokosok, a mórincások, a mozgatórugók is fontosak, ezért is érdemelte meg a kitüntetést a Száraz házaspár, ők a saját gyermekeiket példával nevelték bele a magyar kultúrába, minden fellépésre együtt mentek, talán példát is lehet venni tőlük.
Neszméri Tünde/Felvidék.ma
