Apatikusan fekszem és figyelem, ahogy Horváthné tömi magába a rántott pontyot. Félek, hogy megfullad. Az időjárás mindennemű szeszélye ellenére végül eljött a karácsony. Az ablakon túl igazi hópelyhek röpködnek. Délelőtt Pipi, Muriel és Kornél is hívott. Ez a fülhallgatós kihangosító funkció nagyszerű találmány azoknak, akiknek nincs kezük. Horváthné beledugja a fülembe és megnyomja a gombot. Minden alkalommal nagyon örül, hogy működik. Ő is meg akarja kérni majd a lányát, vegyen neki ilyet. Cseveghetne a barátnőjével, közben meg csinálhatná a szilvás gombócot.
Kornél végül elég magas büntetést kapott. Az ügyvéd azt javasolta, szerezzen magának egy igazolást arról, mennyire súlyos beteg. Pillanatnyilag Donalddal füvezik, aki a saját motyóját hordja neki. Azt állítja, volt egy kis ültetvénye nem messze attól a gyártól, ahol az a túletetett vörösbegy fészkel, és olyan bőséges volt a termés, hogy még másoknak is jut belőle. Így Thőke Kornél már csak az agyonfüvezett fejében kergeti a képzelt farkasokat.
Pipi saját butikot nyit, Maboroshi-alsóneműket fog árulni. Állandóan hív és izgatottan dicséri a melltartón lévő csipkét és a horgolt tangabugyit. Az apóka visszament az első feleségéhez.
És hát Muriel iszik, mint a gödény. Állítólag a karácsonyi bulin magát B. urat küldte el melegebb tájakra, ezért ultimátumot kapott tőle, el kell mennie elvonókúrára vagy felmond.
A kórházi folyosón terjeng a karácsonyi káposztaleves illata. Röppilla reggeltől osztogatja a kedélyjavító gyógyszert, Sárkány nővér pedig megjátssza magát, mennyire nyájas és érzékeny. Mindenkinek kellemes ünnepeket kíván, bár tudom, engem megfojtana egy kanál vízben. Muriel miatt. Szerintem még a vécében is karácsonyi énekek szólnak, mindenki erőltetetten érzékennyé vált, mintha az egész kórház agyalágyulttá vált volna emiatt az időpont miatt. A betegek mosolyognak, minden tíz percben benyit valaki a szobába és kellemes karácsonyi ünnepeket kíván.
Horváthné ismét szellőztet. A sarkig tárt ablak mögött jéghideg dzsungel morajlik, fölötte polgárpukkasztóan egy kólareklám világít.
Majd köd lepi be a várost. Olyan abroszra hasonlít, amilyenre az izzadt anyák fáradtan leteszik a karácsonyi vacsorát. Ebben a pillanatban a gyerekek az izgatottságtól nem bírnak enni, az apukák eljátsszák, hogy ők a Jézuskák és becsenik a fa alá az első ajándékokat. Persze csak akkor, ha épp nem vedelnek.
Részlet Uršuľa Kovalyk: NŐ A TURIBÓL c. könyvéből, amely az AB-ART kiadásában jelenik meg rövidesen. Fordította: Vályi Horváth Erika
Felvidék.ma
