Duray Miklós, politikus, író volt Csáky Pál „Beszélgetések a nemzettudatról” című fórumának vendége február 3-án, Pozsonyban.
A rendezvényre – ezúttal is – a Magyar Közösség Pártjának székházában került sor, a Pro Futuro Hungarica és az Esterházy János Polgári Társulás szervezésében.
Ne feledjük: “A víz szalad, de a kő marad”, hangsúlyozta Duray Miklós, Wass Albert verssorát idézve, a beszélgetés végén, az üzenetet a felvidéki magyarságnak is címezve. A több mint kétórás eszmecserén az elmúlt fél évszázad magyar szempontból fontos történéseit vitatták meg Duray Miklós és vendéglátója Csáky Pál.
Duray életének meghatározó eseményeit végigkövetve és indíttatását elemezve haladtak a negyvenes évek megpróbáltatásaitól kezdve az ötvenes évek kétarcú politikáján keresztül a hatvanas évek adta esélyekig. A kommunizmus hatalomra jutásának időszakával kapcsolatban Duray úgy fogalmazott, „nyilvánvaló, hogy a hatalmat átvevő kommunisták nem folytathatták a beneši politikát, s nemcsak azért, mert Benešt megbuktatták, hanem azért sem, mert a szovjet érdekszférák kialakításában benne voltak a magyarok is, és a csehszlovákiai magyarokra szüksége volt a hatalomnak, hogy megmutathassa új arculatát. Ezért jött létre a kommunista politikai puccs nyomán egy nemzetiségi politikai váltás.”
Duray szerint érthető tehát, hogy az 50-es éveket pozitívan élték meg a fiatalabb és idősebb felvidéki magyarok egyaránt, annak ellenére, hogy akkor már elkezdődtek az üldöztetések és az osztályidegenné nyilvánítások.
Majd jött a normalizáció időszaka, a klubmozgalmi ifjúsági szerveződés, amelynek társadalmi hatása Duray szerint még a kilencvenes években is megvolt, ez tette lehetővé ugyanis, hogy 90-ben politikailag viszonylag gyorsan megszerveződjön a felvidéki magyarság. Duray ezekben az időkben azon kevés felvidéki magyarok egyike volt, aki aláírta a Charta 77-et, abban a reményben, hogy egy esetleges rendszerváltás esetén a cseh és a szlovák politikai elit a felvidéki magyarok irányában pozitívabban nyilvánul majd meg. Ez azonban sajnos nem így történt, a nyolcvanas években újabb retorziók következtek. Erre az időszakra datálódik a magyar iskolák megmentése, amit Duray a felvidéki magyarság akkori legnagyobb eredményének tart. Mind mondta, „a harcot 1984-ben nyertük meg, de tulajdonképpen 1978-ban kezdtük, és óriási siker volt”. Duray szerint 1969-től számítva 1989-ig nincs olyan időpontja a felvidéki magyarság társadalomtörténetének, amely külön figyelmet érdemelne, illetve amelynek jelentős társadalmi hatása lett volna.
„Hacsak nem tartjuk ilyennek azt az időszakot, amikor a Jogvédő Bizottság működött” – vélekedik Duray, aki szerint főleg a bizottság működésének második fázisában, azaz 1983-85-ben olyan társadalmi hatása volt a tevékenységének, hogy spontánul szerveződött egy alternatív hálózat, azaz egymást szervezték meg az emberek.
Talán Duray kilencvenes évek politizálásával kapcsolatos emlékeinek fekidézése elgondolkodtatta a jelenlévőket. A 89-es „forradalmi” napok eufóriája után gyorsan jött az ébredés, és csakhamar kiderült, hogy a szlovák politikai elit a rendszerváltás után sem tekinti a magyarokat egyenrangú partnernek. Mint mondta, benne tulajdonképpen akkor fogalmozódott meg, hogy felvidéki magyar érdekképviseletet másképpen nem működhet csak önálló jogilag független politikai párt formájában.
Napjaink jelenségeivel kapcsolatban úgy fogalmazott, véleménye szerint annak, hogy ilyen rossz lelki állapotba került a felvidéki magyarság, az elmúlt húsz évben kell keresni az okát.
„Az, hogy minden pozitív törekvés ellenére végül is nagyon sok negatív üzenetet közvetített a felvidéki magyar politika a felvidéki magyar társadalom irányába, valamint azok a viszályok, amelyek a felvidéki magyarság politikai életében történtek, illetve az elszalasztott és feladott esélyek társadalmilag züllesztően hatottak a felvidéki magyarokra” – véli Duray, aki szerint a 2009-es pártütés teljesen összezavarta a felvidéki magyarokat. „Most látok egyfajta felpezsdülést azzal, hogy az MKP-nak önálló köztársaságielnök-jelöltje van. Úgy látom, ez jó hatással van a társadalmunkra” – fogalmazott Duray.
Az elemzés a jövőbeli esélyek latolgatásával zárult, aminek a lényege, hogy a politikai akcióképesség, az egység és a magyarsághoz való hűség azok az értékek, amelyek nélkül a jövőben elképzelhetetlen a felvidéki magyarság megmaradása.
——–
A rendezvényen ott volt a Kossuth rádió is. Duray Miklóssal Haják Szabó Mária beszélgetett.
– A felvidéki magyarság életében 1948 februárjában jelentős esemény történt, hiszen a kommunista puccsal hatalomra került kormány valami teljesen mást kezdett csinálni, mint az 1945 utáni Csehszlovákia. Paradox módon éppen akkor kezdődött az enyhülés.
– A hatalmat átvevő kommunisták nem folytathatták a beneši politikát, nemcsak azért, mert Benešt megbuktatták, de azért sem, mert a szovjet szférának a kialakításában benne voltak a magyarok is. Nem csak Magyarországot kell ezen érteni. Ott volt Romániában a mintegy két millió magyar. A csehszlovákiai magyarságra pedig azért volt szüksége a hatalomnak, hogy ezzel új arculatát mutathassa.
– A felvidéki magyarság több mint kilencvenéves történetében ezek szerint 1948 fontos év volt. Ki tudnánk emelni a legfontosabb éveket?
– A húszas éveknek az eleje. Akkor szerveződött meg önállóan a felvidéki magyar politikai élet. A felvidéki magyarság testületi képviselettel is részt tudott venni a népszövetségi munkákban, ami ugyan nem vezetett semmire, de rendkívül nagy tapasztalatot szerzett benne és vitathatatlan, hogy a két világháború közötti felvidéki magyar politika nagyon művelt társaságból állt. A következő dátum 1936, a Magyar Nemzeti Párt és a Keresztény Szocialista Párt egyesülése, Esterházy János pártelnökké választása. Ez nagyon fontos a politikai hagyományaink szempontjából, mert azt az értéket, amit Esterházy János képviselt, rajta kívül senki nem képviselte. A II.Világháború után jelentős dátumnak tartom a Csemadok megalakulását, 1949-et. Létre jött egy olyan szervezete a felvidéki magyarságnak, amely a többi kommunista országban nem jöhetett létre. Ez pont azért történhetett így, mert – úgymondd – vissza akarták vezetni a szocializmus építésébe a már semmiben sem hívő, mindenből kiábrárdult magyarokat. Erre találta ki az akkori hatalom a Csemadokot. Ez a Csemadok azóta is létezik és az ötvenes, hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek során, hogyha nem lett volna, akkor nem tudom, hogy ma hol lennénk.
– Nagyon fontos volt a fiatalok szerveződése is a hatvanas évek végén Prágában, illetve Pozsonyban.
– A felvidéki magyar közéletiség egyik ilyen fontos felvonása a függetlenség eszméje, az 1965-től 69-ig szerveződő klubmozgalom volt, majd pedig a Magyar Ifjúsági Szövetség, aminek a társadalmi hatása még a kilencvenes években is megvolt. Ez tette lehetővé, hogy 1990-ben politikailag viszonylag gyorsan megszerveződjön a felvidéki magyarság. 1969-től számítva nincs olyan időpontja 1989-ig a felvidéki magyarság társadalomtörténetének, ami külön figyelmet érdemelne, illetve ami nagy társadalmi hatással lett volna, hacsak nem tartjuk ilyennek azt az időszakot, amelyben a Jogvédő Bizottság működött. Az 1983-85 közötti időszakban olyan társadalmi hatása volt a Jogvédő Bizottság tevékenységének, hogy spontánul szerveződött az az alternatív hálózat, amikor egymást szervezték meg az emberek.
– Egy gondolat erejéig hadd térjek vissza az 1970-es évekre. Azért a magyar iskolák megmentése, hogy ez sikerült Önöknek, ez a tény hatással volt a nemzettudat fejlődésére.
– A harcot 1984-ben nyertük meg, de 1978-ban kezdtük. Ez óriási nagy siker volt. Nemzetközi kapcsolatokat is meg kellett érte mozgatni.
– Igenis él ebben a szlovákiai vagy felvidéki magyarságban egyfajta egészséges nemzettudat, megmaradni akarás, a szülőföldön való boldogulás szándéka. Miért beszélhetünk manapság mégis egy rendkívül rossz lelki állapotban lévő közösségről?
– Az elmúlt húsz évben minden pozitív törekvés ellenére nagyon sok negatív üzenetet közvetített a felvidéki magyar politika a felvidéki magyar társadalom irányába. Az 1990 és 1998 közötti pártviaskodások, a két kormányzati ciklusban a korrumpálódás, a nem kihasznált és a feladott esélyek és a 2009-ben történt pártütés teljesen összezavarta a felvidéki magyarokat. Most látok egy kis felpezsdülést azzal, hogy van az MKP-nak önálló köztársasági elnökjelöltje. Úgy látom, hogy ez jó hatással van a társadalmukra.
Dunajszky Éva, PFH, Felvidék.ma
További fényképek a Képgalériánkban ITT>>>
{iarelatednews articleid=”43916,43029,42577,41777,40046″}
