A Dunaradványon élő Mitas Péter harmincöt éve négy galambbal kezdett el postagalambokkal foglalkozni. Ma már száznyolcvan galambja van.
Hogyan tájékozódnak, hogyan képesek a több száz, vagy akár ezer kilométer fölötti távolságokat is megtenni? – kérdezem a galambokról Mitas Pétert.
„A harmincöt éves galambász múltammal sem tudtam rájönni erre! De a lényeg az, hogy megjönnek!” – kezdte tájékoztatását.
Mitas Péter a Dunamocsi Postagalamb Egyesület tagja, a 2013-ban ismét ő lett az összesített verseny alapján a legjobb galambász, így megvédte tavalyi elsőségét. A fiatal galambok versenyében pedig a 10. legjobb eredményt érte el a kerületben. Pedig a tavalyi nagyon nehéz év volt, mind a galambok, mind a tenyésztők számára – mondja. „Elsősorban a nagy meleg és az esőzések miatt jelentkezett az átlagosnál nagyobb versenyveszteség, az elpusztult galambok magas száma miatt több tenyésztő nem is tudta befejezni az idényt” – sorolja az okokat.
Mitas Péter két galambja is részt vett a londoni olimpia záróünnepségén, amikor több galambot röptettek a magasba, hogy hírül vigyék az olimpián elért versenyzők eredményeit. Galambjai 1610 km-t tettek meg és 17 nap alatt érkeztek meg Dunaradványra.
„A szokásos távot a madarak többnyire egy nap alatt teszik meg, ha kedvez nekik a szél, 60-80 kilométert is haladnak óránként arra, amerre finom tájékozódó érzékük az otthont jelzi nekik. Eközben testtömegük 20-30 százalékát „ledolgozzák”.
Ilyen nagy erőkifejtésre az emlősállatok nem képesek. A legnagyobb erőpróba a Doveri-szoros átrepülése volt számukra. A csalás lehetősége kizárt: minden galambnak a lábán van egy chip, amelynek jelét regisztrálja a számítógépes rendszer az indításkor és a megérkezéskor is” – meséli.
A postagalambok gyorsan és kitartóan képesek repülni. A galamb testfelépítése ennek megfelelő, csontjainak nagy része üreges, így a galamb kis súlyú, valamint erős mellizmai vannak.
Egyes nézetek szerint a galambok a Föld mágneses mezejének csekély változásait használják a tájékozódásra. Más kutatók úgy vélik, inkább a szaglásuk vezeti haza őket, és hogy a galambok „szagtérképeket” készítenek a környezetükről, ezt használják fel a tájékozódáshoz.
A repülési szezon április közepétől szeptember végig tart, ezalatt a postagalambászok speciális, szervezett repüléseken vesznek részt galambjaikkal. Előtte a galambot tanítani kell, amit maga a galambász vagy a postagalambász speciális „tréning” röptetések keretében végez el. A versenyek eredményességét befolyásolja, hogy mennyire motiváltak az egyes galambok a hazatérésben. A „természetes” módszer esetén a fészekbe való visszatérés és a fiókák nevelése jelenti a motivációt. Így mindkét nem tagjait versenyre lehet küldeni.
Az „özvegyekkel” való versenyzés során viszont a hímet és a tojót az edzés és a verseny idejére elválasztják egymástól.
Időről-időre találkozhatnak, de csak oly módon, hogy abból szaporulat ne keletkezhessen. A pár egyik tagja, általában a tojó, a verseny idején otthon marad. Elsősorban a rövid és a középtávú versenyeknél hasznosítható a versenyzők erősebb törekvése, hogy a párjukkal újra találkozhassanak. A versenyző motivációja tovább fokozható, ha „féltékenységi helyzetet” szervez a tenyésztő. Nyugat-Európában ez a legelterjedtebb versenyzési mód, de hazánkban is egyre gyakrabban alkalmazzák.
Milyen egy galambász napi programja?
– Reggel ötkor kelek, ekkor kezdődik a galambok etetése, és edzése a ház körül. A versenygalambok napi egy órát edzenek minden reggel, addig kitisztítom a galambházat, bejönnek, lesötétítem a rolókat, majd indulok a munkahelyemre. Délután 5-től 6-ig edzenek a tojók, addig kitisztítom a házukat, 6-tól 7-ig pedig következnek a hímek. Ez így megy minden nap. Hét közben még el kell őket vinni edzőrepülésre is, mert nem elég a ház körüli repülés. Ha végre van fedél a feje felett, rögtön megéhezik a galamb. Az utcai galambokból kiindulva sokan mindenevőnek gondolják, pedig épp ellenkezőleg: elég válogatós.
A galambok tartása, gondozása során ugyanis az egyik legfontosabb feladat a teljes értékű takarmányozás, mivel ezeknek a szárnyasoknak viszonylag rövid az emésztőrendszerük. A táplálék rövid ideig van a tápcsatornában, tehát a tápanyagoknak kevés idejük van felszívódni. Ezért galambjaink koncentrált, energiában, fehérjében és zsírokban gazdag, jó minőségű és megfelelő mennyiségű takarmányt igényelnek. Ezen kívül kedvelik a fehér- és vörös kölest, árpát, csillagfürtöt és a lóbabot.
Ezeket a magokat a galambok szívesen eszik, ezért nem árt óvatosnak lenni az adagolásnál, mert könnyen elhízhatnak tőle. Ha viszont betartjuk az előírt mennyiséget és akkor sem adunk nekik repetát, ha szépen kérik, akkor erősek, egészségesek és fénylő tollazatúak lesznek.
Fogalmazhatunk úgy, hogy a postagalambok nevelése, röptetése ma már elsősorban sport?
– Ma már egyre kevésbé fontos a postagalambokkal való üzenetküldés. Igazából nem működik a fogadási forma, így a postagalambászat szerte a világon elsősorban sportversenyek formájában létezik. 100-1000 km közötti távolságokról rendezhetünk különböző lakóhelyeken élő postagalambok közötti versenyeket, amelyek sebességarányos versenylistát produkálnak.
Az adott feleresztési távolság és a megtett idő hányadosa adja a verseny sorrendjét és természetesen a leggyorsabban hazaérő galamb az első helyezett. A különböző távolságok úgynevezett szakosodást is követelnek, hiszen a 100-300 km közötti viadalokat gyorsaságuk és rövidségük miatt rövidtávú versenyeknek nevezzük, míg a 400-600 km közöttieket középtávúnak, az 500-700 km közöttieket hosszú távúnak. A 700 km feletti versenyek már maratoninak számítanak.
Csak érdekesség, hogy a maratoni versenyek többnaposak is lehetnek, hiszen eredendően úgy szerveződnek, hogy a galambok aznap ne érkezhessenek haza és a szabadban éjszakázzanak. Hazánkban a postagalamb nem kereskedelmi árucikk, elsősorban eszmei értéke van, hiszen a győzelmekért hagyományosan serlegeket, okleveleket tudunk adni, de mint minden sportágban, az itt szerzett győzelem erkölcsi értéke pénzben nem kifejezhető.
Sikeres galambjaink úgynevezett sportkategóriákban és kiállításokon standard kategóriákban képviselhetik tenyésztőiket, vagy az ország színeit. Eszmei értékük a minél jobb helyezések és eredmények függvénye. Minden állat, köztük a galambok is szabadságra születtek, és ha módjukban áll, szívesen választják újra a szabadságot a bezártság után. És az is igaz, hogy akár emberről, akár állatról van szó, mindenki hazavágyik! Bárhol is élt azelőtt.
Mennyi ideig élnek és versenyeznek a postagalambok?
– Galamboknál a 15 év már matuzsálemi kornak számít. Versenyeken pedig akkor szerepelnek a legjobban, amikor erejük teljében vannak. Ezt a galambok kb. hároméves korukra érik el. De ugyanúgy, mint az embereknél, a galamboknál is fontos lehet egy-egy hosszabb távú versenynél az állat tapasztalata, megfontoltsága, így például egy 800 km-es távnál elképzelhető, hogy egy négy-öt éves madár jobban fog teljesíteni. Ez a teljesítőképesség egyébként vérvonaltól is függ. Az egyes vérvonalakból származó egyedek eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek, éppen ezért más és más típusú versenyeken tudnak kiemelkedően teljesíteni. A különböző vérvonalak azért alakulhattak ki, mert a postagalambokat viszonylag zártan tenyésztik, egymástól elszigetelten.
Hogy jelölik meg az állatokat?
„Születésük után nem sokkal minden postagalamb kap egy lábgyűrűt, amelyen egy hosszú számsor olvasható. Ez tartalmazza a születés évét, egy ötjegyű gyűrűszámot, és arra is utal, hogy területileg hová való a galamb. Ezt egész életében viseli a madár.
Mikor vannak a versenyek?
– A versenyszezon áprilistól július végéig, illetve októberig tart. A nyári időszakban röptetik az úgymond öreg galambokat – amelyek nem az adott évben születtek. A klímaviszonyok miatt tél végén, tavasszal párosítanak a galambászok, és az ezt követően kikelt kis galamboknak, amikor megtanulnak repülni – szeptember, október tájékán – rendeznek versenyeket, kisebb távokkal. Ez a fiatal galambok versenye. A versenyek szervezése általában regionális szintű. A legrangosabb rendezvény a szövetség által szervezett Nemzeti Verseny, ahová több mint tízezer galambot küldenek el. Ebből három van egy évben. Az itt megszerzett pontok kvalifikálják az állatokat a Postagalamb Olimpiára. Kétévente rendeznek olimpiát – kiemelt fontosságúnak, hogy 1975 után ismét a Magyarok rendezhetik meg a XXXIV. Postagalamb Olimpiát 2015-ben Budapesten.
Más állatversenyekkel összehasonlítva egy galambversenyről nem biztos, hogy visszatér az állat. Mi történhet vele útközben?
– Ez mindenképpen egy belső tragédia, amit néha átélnek a galambászok, vannak ugyanis olyan külső körülmények, amelyekkel számolni kell. Egyrészt a természetes, biológiai szelekció, vagyis hogy a galamb találkozik egy ragadozó madárral. Vagy egyes természeti jelenségek is megzavarhatják, úgy, mint egy zápor, zivatar, amit egyébként igyekeznek kikerülni. De hibázhat a madár is, és a gondozó is.
Egy sikeres versenylónak például megvan az ára. Hogy működik ez a galamboknál? Van híre, ára egy-egy jobban teljesítő egyednek?
– Elég nehéz ezt így megmondani. A postagalamboknak egyrészt van egy eszmei értékük, és ehhez párosul egy versenyeredmény. A galambok értéke inkább úgy látszik meg, hogy például egy három-négy éves korában jól teljesítő galambot később tenyésztésre használnak majd.
Serlegek, kupák, díjak, érmek, oklevelek sokasága díszeleg a dunaradványi Mitas Péter galambász vitrinjében. Az igazi sikerhez természetesen kell valamennyi tapasztalat, ha úgy tetszik, életbölcsesség, hiszen az állat és az ember ezen a területen szinte együtt él, megismerve a másik rezdüléseit. Az idő múlásával a sok-sok tapasztalatnak köszönhetően gördülékenyebbé válhat a közös munka, jó néhány probléma elkerülhető, így közelebb hozható a siker is. Mindez persze nem ment egyik napról a másikra, a siker rengeteg munkát és áldozatot követelt. Hobbiját tovább folytatja és ebben az évben is „harcba indítja” még a galambjait.
Miriák Ferenc, Felvidék.ma
Fotó: szerző felvételei
