Martosra hívtak a minap. Örömmel mentem, mert szeretek odajárni. S ha az én koromban megtisztelnek a fiatalok – akár egy meghívóval, az külön mond valamit Martosról, s az akadémia „lakóiról”: az utókor azon részéről, akikben hiszem, hogy lesz valami szellemi hagyaték Esterházy és Duray örökségéből. Aki létrehozta, az tudatos célokkal hozta létre. S vannak fiatal követői, lakói, érdeklődői a Martosi Akadémiának, Népfőiskolának. Talentumot adott sokaknak az Isten, ezt egyre többször ismétlem néhai Csókás Ferenc példaképemet idézve.
Persze sok mindentől függ, hogy az a mag, amit elvetnek az ifjak és vének, szárba szökken-e? Ha nem bízunk – akár gyermekünkben is –, csak szidjuk, és csak a hibát keressük benne, soha semmi nem jön létre, s észre sem vesszük, hogy nincs ember, akit elfogadunk. Ez történik itt és most főleg a hazai politikai, de már a kulturális életben is. Félreértés ne essék, az építő kritikára szükség van. A hibákat ki kell mondani, feldolgozni, de meg kell hallgatni a másik felet is. Beszélgetéssel kompromisszumot kötni. A legnagyobb hiányt ebben látom. Nincs párbeszéd, nincs közös gondolkozás. Igen, vitatkozni kell. S ha nem is jutunk egy véleményre, akkor is csöndben végigkövetem, hiszen nem megalázó, lebecsülő, nyilvánosan köpködő felvidéki magyarokra van szükség. A hit és bizalom az ember egyik legnagyobb erkölcsi megnyilvánulása.
Visszatérve a martosi MartFeszt első nulladik délutáni programjához,
ahol minden korosztály képviselte magát, és találkozhatott, beszélhetett a számára fontos, vagy kevésbé elfogadott ifjúval, politikussal, s véleményt cserélhetett szemtől szembe. Voltunk jó páran, de nem elegen.
Én egy nagyon kellemes meghívásnak tettem eleget. A MartFeszt nulladik napjának kezdő programja az „Ezeréves Magyarország” című könyvcsomag tizennégy civil szervezetnek történő átadásra kerülő volt. Az ajándék a várpalotai Trianoni Múzeum adománya, melyet Mács Ildikó, a miskolci Felvidéki Ház vezetője közvetített és adott át a meghívott civil szervezetek vezetőinek.
(Fotó: Bartalos Nikolas/Felvidék.ma, archív)
Jómagam a közel huszonöt éve működő LIMES-ANAVUM Regionális Honismereti Társulás elnökeként kaptam meghívót, amely társulás a határ menti egykori tiszta magyar városban egy történelmi emlékparkot hozott létre négy emlékművel. S megannyi rendezvénnyel igyekeztünk a történelmi és nemzettudatot segíteni, erősíteni. Az adománylevélben ezt dr. Szabó Pál Csaba, a Trianoni Múzeum igazgatója (aki a 90-es évek elején előadónk volt az egyik történelmi konferenciánkon) így fogalmazta meg:
„A magyar emlékezetpolitika és a Kárpát-medencei magyarság központi jelentőségű intézménye a Trianon Múzeum, amely Ezeréves Magyarország néven különleges könyves vállalkozást indított el. A Múzeum célul tűzte ki, hogy újra kiadja a történelmi Magyarországot monografikus teljességgel bemutató alapműveket, melyek a földrajztudomány, a közgazdaságtan, a társadalomtörténet, a kultúra, a politika és a diplomácia eszközrendszerével mutatják be az ezeréves ország történelmi teljesítményét. Ebből a könyvtermésből állítottunk össze egy gazdag ajándékcsomagot, melyet örömmel nyújtunk át a felvidéki, egyedülálló nemzeti küldetést teljesítő szervezeteknek és a magyar kultúra végvári harcosainak.”
(Fotó: Bartalos Nikolas/Felvidék.ma, archív)
Köszönet annak, aki kiválasztott bennünket erre a megtisztelő ajándékozásra!
S annak is üzenete volt e délutánon, hogy erre az ünnepélyes eseményre a Martosi Rendezvényliget és Népfőiskola Duray pavilonjában került sor, ahol a 2022-ben elhunyt politikus emléktáblájának koszorúzására is sor került.
Ezzel a szellemi értékkel kezdte meg idén a Martosi Rendezvényliget hétvégi programját, ahol a délután panelbeszélgetésekkel folytatódott. Kérdéseivel bárki bekapcsolódhatott a napi politikai élet információs programjába. Legfőképp a találkozások örömét jelentette ez a délutáni program, majd az esti szórakoztató zenei műsorokat, másnap pedig a családi programokat élvezhették kicsik és nagyok.
(Fotó: Bartalos Nikolas/Felvidék.ma, archív)
Köszönet a szervezőknek! Martos a Rendezvényliget programjaival meghívók nélkül is minden magyar szellemi központjává növi ki magát. Az első nap után további családi, ifjúsági és sportprogramok adtak lehetőséget találkozásra, szórakozásra, pihenésre. Jó, hogy van ilyen helye a felvidéki magyarságnak.
Dániel Erzsébet/Felvidék.ma
