A felvidéki közéletben megdöbbenést váltott ki, hogy Bauer Edit végül nem vállalta a jelölést az MKP EP listáján, február 15-én az MKP Országos Tanácsának így nem is volt lehetősége szavazni. Ez azt jelenti, hogy 2014 májusától tíz év után ő már nem lesz EP képviselő. Bauer Editet döntésének okairól és a jövőről is kérdeztük.
Mi vezette Önt erre a döntésre?
Egy ilyen döntést nyilván nem könnyű meghozni. Szeretem ezt a munkát, komoly kihívásokkal szembesültem, szép feladatokat kaptam. A közösségünk érdekében is megtettem mindent, amire lehetőség volt. A létező jogalap azonban a Lisszaboni szerződés által limitált. Kollégáim azt mondják, hogy meglehetősen nagy tekintélyre tettem szert az Európai Parlamentben, úgy gondoltam, hogy talán ezt még jól lehetne kamatoztatni a jövőben.
Többen úgy vélik, nem kellett volna nyilvánosságra hozni, hogy csak egy fél mandátumot vállalnék. Én viszont úgy látom, hogy ezzel lehetőség nyílt volna arra, hogy a mandátum második felében új, kevésbé ismert ember esélyhez jusson. Vannak nemzeti delegációk, ahol ez így működik.Úgy gondoltam, hogy felkérést kapok a párt vezetésétől arra, hogy szerepeljek a listán, hisz az 5 százalékos küszöböt nem könnyű átlépni. Nem kaptam. Tény, hogy több járás is jelölt, amiért hálás vagyok.
Az utóbbi időben azonban a párt vezetésével szemben eltért a véleményem az európai politikázálásunkat illetően, és ez a legutóbbi bővített elnökségi ülésen teljesen nyilvánvalóvá vált. Nem gondolom, hogy kizárólag nekem lehet igazam, de dolgok máshonnan nézve gyakran másként látszanak. Emiatt döntöttem úgy, hogy eljött az idő, hogy befejezzem az elkezdett munkát. Ezt levélben tudattam az Országos Tanáccsal, illetve a párt elnökével.
Önhöz milyen visszajelzések érkeztek, hogyan reagált a környezet – közvetlen és szélesebb – a döntésre, hogy nem vállalta a jelölést, mit mondana erről az olvasóinknak?
A reakciók sokasága engem is meglepett. Annak a médiafigyelemnek, amit az utóbbi napokban kaptam, a töredékét sem tapasztaltam az elmúlt tíz évben összesen, pedig jó lett volna – nem magam miatt, hanem mert az Unióról általában igen keveset tud a közvélemény, az a kevés is leginkább a skandalumok és a mítoszok kategóiájába tartozik.
Kommenteket, blogbejegyzéseket ritkán olvasok, ezekben kaptam, mint mindig, hideget is, meleget is. Azt is olvastam, hogy ideje a fiatalításnak, meg azt is , hogy hiányozni fog a szaktudásom, tapasztalatom. A parlamenti kollégáim azt firtatták, hogy lehetne-e tenni még valamit, hogy mégiscsak visszajöjjek a következő ciklusban. A párt elnökétől pedig postafordultával azt a választ kaptam a levelemre, hogy döntésemet sajnálattal tudomásul veszi.
Személyesen nem vett részt az OT ülésén. Miért?
A legutóbbi választások óta én nem vagyok tagja, csupán meghívott vendége az Országos Tanácsnak. Igaz, erre az ülésre a jelöltek is bemutatkozási lehetőséget kaptak, de azon a héten én Kelet-Afrikában voltam egy parlamenti delegációval, az ott folytatott tárgyalássorozatot többhónapos előkészületek előzték meg , megvolt a repülőjegyem, amit már nem tudtam lemondani, s véleményem szerint értelme sem lett volna, hisz addigra már a döntésemet meghoztam, s erről az elnököt tájékoztattam. A döntésemet csak megerősítette az a teljesen alaptalan, ellenben mérhetetlenül rosszindulatú, félretájékoztatás és hazugságokat sem nélkülöző hecckampány, ami a ún. Lunacek-jelentés kapcsán indult ellenem. Erről már sokszor sok helyen elmondtam a véleményemet. (A Felvidék.ma is közölte Bauer Edit álláspontját.)
Huszonöt éve van közvetlenül a szlovákiai magyarság politikai életének élvonalában. Megélt már nagyon éles helyzeteket, mit emelni ki?
Ilyenből igazán volt bőven. Talán a legdurvább a nyelvtörvény körűl kialakult helyzet volt, amikor baltával betörték a szlovák parlament kapuját, mely akkor még a volt megyeházában ülésezett. De említhetném az első „kisebbségi találkozót” 1990-ben az akkori belügyminiszterrel, Vladimír Mečiarral, aki ordítva azzal fenyegetett, hogy üresek a börtönök, van benne hely a magyarok számára bőven. Vagy az első kísérletünket a nyitrai egyetem magyar karának létrehozására, amikor még az SNS is támogatta a javaslatot, mégis a Középeurópai Kultúrák Kara kapott többséget. Igaz, akkor a parlamentnek nem volt házszabálya, sok minden megtörténhetett.
Hát talán egyszer majd bővebben. Hosszú a sor, az elmúlt 25 év nem szűkölködött történésekben.
A közéletünkben nagy szükség van Bauer Edit tapasztalatára, felkészültségére, az EP után mit tervez?
Még folyik a munka az Európai Parlamentben. A márciusi plénum programjára kerül egy újabb törvényjavaslat, melynek én vagyok a „gazdája”. A munkaerő szabad áramlására vonatkozik, valamint az állampolgárság szerinti hátrányos megkülönböztetés tiltására. Találkoztam egészen elképesztő, szörnyű esetekkel, amikor nyelvtudás nélkül, teljesen kiszolgáltatva , egy másik tagországban rabszolgamunkára kényszerítettek szlovákiai magyarokat (is). Reményeink szerint ez az irányelv, melyet a tagországoknak kötelező lesz átvenni, a mainál hatékonyabb védelmet biztosíthat az ilyen esetekben is.
A munka az eddigi életemben mindig megtalált, gondolom, ezután sem lesz másként.
Pogány Erzsébet, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”39848,31354,12175,2788644242,23218,23065,16573,44128″}
