A Széchenyi István Egyetem egyre népszerűbb a szlovákiai magyar fiatalok körében. Nemcsak a magas színvonalú képzések és a modern infrastruktúra, hanem az inspiráló, befogadó közösség is hozzájárul ahhoz, hogy a győri intézményt választják. Jelenleg csaknem kétszáz felvidéki hallgató tanul a kilenc kar valamelyikén. Közülük ketten, Szabó Bence és Kovács Vivien is megosztották tapasztalataikat – személyes történeteik jól mutatják, hogyan válik az egyetem valódi otthonná a határon túlról érkezők számára.
Szabó Bence a Galánta melletti Alsószeliből érkezett, jelenleg másodéves hallgató rekreáció és életmód szakon. A sport mindig is központi szerepet játszott az életében, így természetes volt számára, hogy ilyen irányú képzést válasszon. „Ez az a szak, ami a legközelebb áll hozzám. Az is szempont volt számomra, hogy Győr viszonylag közel van a szülőfalumhoz, így nem kellett több órás utazással számolni” – fogalmazott.
A közösségi élmények különösen fontosak a hallgató számára. Már a gólyatáborban barátságokat kötött nemcsak saját szakjáról, hanem más karokról is.
„Itt tényleg nemcsak egy név vagyok a rendszerben. Figyelnek ránk, számítunk, és ez érezhető a mindennapokban is”
– mondta. Bence aktívan részt vesz az egyetemi közéletben: tagja a hallgatói önkormányzatnak, dolgozik a sportirodában, segít rendezvények szervezésében. Többek között a SZE Kupához kapcsolódó esti focitornák, valamint a jégcsarnokban rendezett FroSZEn sportesemény lebonyolításában is közreműködött, és az idei EFOTT fesztiválon – amelynek házigazdája a Széchenyi-egyetem – is szerepet vállal a sportprogramok megszervezésében.
Kovács Vivien, a jogi kar hallgatója a felvidéki Komáromból érkezett, és jelenleg igazságügyi igazgatási képzésen tanul, később pedig a jogászképzést is szeretné elvégezni. Elmondása szerint már korábban sok jót hallott a Széchenyi-egyetemről, és mivel Szlovákiában nem talált számára megfelelő, magyar nyelvű jogi képzést, természetes döntés volt a győri intézmény választása.
„Szlovákiában a legközelebbi jogi kar Pozsonyban található, de a nyelvi és kulturális különbségek miatt inkább Magyarországot választottam. Itt valóban azt érzem, hogy számítok, és hogy van helyem”
– osztotta meg. A döntésében személyes szál is szerepet játszott: testvére Magyarországon él családjával.
Bár a felvidéki hallgatók nem alkotnak külön csoportot, mégis könnyen felismerik és támogatják egymást. Ahogy fogalmaztak: ha kiderül valakiről, hogy szintén a Felvidékről érkezett, szinte azonnal kialakul a kapcsolat, hiszen a közös nyelv és a kulturális háttér összeköti őket.
Sajtóközlemény/Felvidék.ma
