A luxemburgi bíróság előtt lévő Lomnici kontra Európai Parlament perben Szlovákia az alperes Európai Parlament mellett beavatkozóként fog részt venni.
Beavatkozási kérelmet nyújtott be a szlovák kormány a luxemburgi bírósághoz március 28-án, ahhoz a beadványhoz, melyben Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának (EMT) elnöke indított pert indít az Európai Parlament (EP) ellen, amiért az EP petíciós bizottsága indoklás nélkül levette napirendjéről a szlovák állampolgársági törvény elleni beadványát.
Robert Fico és Kaliňák belügyminiszter a kudarcba fulladt köztársasági elnökválasztást követően ismét a magyaroktól védi Szlovákiát!
Dr. Fehérné-Tamás Judit, a 102 éves Tamás Ilonka néni lánya nyílt levélben kérdéssel fordult az illetékesekhez, de főleg Magyarország Kormányához és a Magyar Külügyminisztériumhoz: „mit kívánnak lépni ebben az ügyben, mert itt nem csak arról a néhány jogfosztottról, vagy Malina Hedvig esetéről, hanem a félmilliónyi felvidéki magyarról van szó! Amennyiben a Magyar Kormány nem tesz pozitív lépéseket ebben az ügyben, úgy az egy nagyon rossz üzenet azoknak a kettős állampolgároknak, akik a mostani szavazataikkal támogatták a folyamatosságot. De rossz üzenet az összmagyarságnak is!
Tudomásul kell végre venni, hogy a szlovák-magyar felhőtlennek mondott viszonnyal Szlovákia az elmúlt években rendre visszaélt, és visszaél. Elvárnám, elvárnánk a Magyar Kormánytól, fontolja meg, hogy hasonlóan a Szlovák Kormányhoz, beavatkozóként részt vegyen a perben. Ennek erkölcsi jelentősége lenne. A határidő szoros – április 22″ – áll a levélben, melyben részletesen kifejti az előzményeket is.
Dr. Lomnici Zoltán a felvidéki jogfosztottak kérésére fordult 2012-ben petíciójával az Európai Parlament Petíciós Bizottságához, amely több hónapos vizsgálat után megállapította, hogy a felvetett probléma az Európai Parlament eljárási szabályzata szerint elfogadható, mivel az Európai Unió tevékenységi körébe tartozik.
Több hónapos vizsgálat után, az Európai Parlament Petíciós Bizottsága ezt a 2013. május 27-i Brüsszelben tartott zárt ülésén rendelte el, ami által sérült a nyilvánosság elve.
A tárgyaláson a Brüsszelbe kiutazott jogfosztottakat is kitessékelték a teremből. A zárt tárgyaláson a szlovák kormány képviselője kifejthette álláspontját, de a petíció másik aláírója, Gubík László, aki jelen lehetett az ülésen, nem mondhatta el öt perces hozzászólását, mivel a vita elhúzódása miatt a tolmácsok távoztak, így a petíciót aláíró másik személy nem élhetett az anyanyelv használatának jogával.
A tárgyaláson azt a határozat hozta a Bizottság, hogy a Szlovák Alkotmánybíróság döntését követően fog folytatódni a szlovák hatóságok jogsértéseinek kivizsgálása.
Ezt követően a Koordinátori Testület ülésén Jaroslav Paška szlovák EP képviselő (Szlovák Nemzeti Párt) javaslatára, – aki egyébként nem tagja a testületnek, de helyettesítő póttag – részt vett az ülésen. A vizsgált petíciót a „B” napirendi pontok közé sorolták, ami azt jelenti, hogy indokolás nélkül le kell venni a napirendről. Mivel a döntés egy olyan szűk testületben született, amelynek döntési mechanizmusa egyáltalán nem követhető, egy újabb európai elv, az átláthatóság követelménye is sérült.
A Bizottság elnöke 2013. május 27-én azt a határozatot hirdette ki, hogy folytatják a petíció tárgyalását. 2013. október 17-én viszont az ügyet minden indok nélkül irattárba helyezték.
A Bizottság gyakorlata szerint, ha egyetlen képviselő ragaszkodik a napirenden tartáshoz, akkor nem helyezhető irattárba a petíció. A magyar képviselők nem voltak jelen a tárgyaláson, írásban fejtették ki ellenvetésüket. Egyedül Gönc Kinga EP parlamenti képviselő, aki személyesen vett részt a tárgyaláson, tiltakozott határozottan.
Az október 17-i tárgyalás jegyzőkönyvét csak 3 hónap múlva küldték meg Lomnici Zoltánnak, aki ezt követően panasszal fordult a Luxemburgi bírósághoz, amely az Európai Parlament Petíciós Bizottságának sorozatos jogsértése miatt a panaszt befogadta.
Ezt a panaszt részletesen alább olvashatják el:
Európai Unió Törvényszéke
Luxembourg
T-650/13. szám
Tisztelt Törvényszék!
Ezúton megküldöm Dr. Lomnici Zoltán felperes észrevételeit.
1./ A Legfelsőbb Bíróság volt elnökeként, három és fél évtizedes bírósági tapasztalattal, életemben első ízben azért indítottam pert az Európai Parlament ellen, mert hiszek abban, hogy az Európai Unió intézményei csak akkor élvezhetik az európai polgárok bizalmát, ha eljárásuk minden esetben tisztességes, átlátható és összhangban áll az Európai Unió jogrendjével.
Magánemberként egy olyan emberjogi szervezet vezetője vagyok, amelynek tagja között az Európai Parlament volt alelnöke, Nobel díjas tudós is megtalálható. Semminemű állami támogatásban nem részesülünk, minden költséget saját zsebből fizetünk.
A Szlovákiában élő, de magyar nemzetiségű 102 esztendős Tamás Aladárné azért fordult hozzám, mert a szlovák alkotmányban bízva felvette a magyar állampolgárságot és noha az alkotmány egyértelműen kimondja, hogy akarata ellenére senki sem fosztható meg szlovák állampolgárságától (5. cikk (2) bekezdés), ennek ellenére minden jogától megfosztották, a hatóságok folyamatosan zaklatják és infarktuson átesett 66 éves leányát még fizetség ellenében sem voltak hajlandóak kezelni, noha egész életében fizette a szociális biztosítást. Az incidens miatt a szlovák egészségügyi hatóságok utóbb levélben elnézést kértek, de sajnos az idős asszony leánya az átélt izgalmak következtében később ismét kórházba került és elhunyt.
Egy másik jogfosztott, – aki tanár – azzal keresett meg, hogy a személyi igazolványt felfegyverzett rendőrök az első osztályosoknak tartott tanórán kívánták elvenni tőle és ezzel riadalmat keltettek a kisdiákokban.
Megjegyzem, hogy szlovák és magyar nemzetiségű képviselők a Szlovák Alkotmánybíróság előtt már több mint két éve megtámadták azt a törvényt, amely a hatóságok zaklatásának teret nyitott, de az Alkotmánybíróság – noha három alkalommal tűzött határnapot a határozat hirdetésre – egyenlőre még nem döntött.
A jogfosztottak kérésére fordultam az Európai Parlament Petíciós Bizottságához, amely több hónapos vizsgálat után megállapította, hogy az általam felvetett probléma az Európai Parlament eljárási szabályzata szerint elfogadható, mivel az Európai Unió tevékenységi körébe tartozik.
A petíciómban egyébként az Európai Unió jogának megsértését jelentő, bizonyítható eseteket soroltam fel és az Európai Közösségek Bíróságának azon határozatára utaltam, amelyek hasonló ügyekben a jogsértéseket szankcionálták.
Megjegyzem, hogy címzetes egyetemi tanárként éveken át oktattam az budapesti egyetemen az Európai Közösségek Bíróságának gyakorlatát és könyvet is írtam a témában.
Azok a jogsértések, amelyeket a befogadás után az Európai Parlament Petíciós Bizottságának vezetése elkövetett arra utalnak, hogy akaratlanul is, de arra törekedtek, hogy a szlovák hatóságok jogsértései ne kerüljenek kivizsgálásra.
2./ Az Európai Parlament Petíciós Bizottságának vezetése, minden indokolás nélkül a 2013. május 27-i Brüsszelben tartott ülésen a petícióm tekintetében zárt ülést rendelt el, így sérült a nyilvánosság elve. Nem csupán a sajtó munkatársait tessékelték ki, hanem azokat a jogfosztottakat is, akik nem kis költségen Brüsszelbe utaztak, azzal a szándékkal, hogy az őket érintő ügy megtárgyalásánál jelen legyenek és meggyőződhessenek arról, hogy az őket ért jogsérelmeket tisztességes eljárás keretében vizsgálja ki a Bizottság. A jogfosztottak eltávolításához rendészeket vettek igénybe. Az ülésterem előtt várakozó újságírók a nemzetközi közvéleményt tájékoztatták az esetről, így Magyarországon is nagy nyilvánosságot kapott a jogfosztottak megalázása.
A zárt tárgyaláson a Bizottság és a szlovák kormány képviselője kifejthette álláspontját, de a petíció másik aláírója Gubík László, aki jelen lehetett az ülésen nem mondhatta el öt perces hozzászólását, mivel a vita elhúzódása miatt a tolmácsok az én felszólalásom után távoztak, így a petíciót aláíró másik személy nem élhetett az anyanyelv használatának jogával, mivel a vita angol nyelven folytatódott. Akkor ennek nem tulajdonítottunk a jogsértés súlyának megfelelő jelentőséget, mert a Bizottság elnöke kihirdette azt a határozatot, amely szerint a Szlovák Alkotmánybíróság döntése után folytatódhat a szlovák hatóságok jogsértéseinek kivizsgálása. Abban reménykedhettünk tehát, hogy Gubík László, mint a petíció másik előterjesztője petíciós jogaival a következő ülésen élhet.
Szeretném megjegyezni, hogy a zárt ülés ellen több Európa Parlamenti képviselő tiltakozott, azonban a Bizottság elnöke a Koordinátori Testület döntésére hivatkozva minden indokolás nélkül elutasította a panaszokat.
Ezt követően a Koordinátori Testület ülésén az egyik szlovák EP képviselő, aki egyébként nem tagja a testületnek résztvett és mint utóbb kiderült, abban maradtak, hogy a vizsgált petíciót a „B” napirendi pontok közé kell tenni és indokolás nélkül le kell venni a napirendről. Mivel a döntés egy olyan szűk testületben született, amelynek döntési mechanizmusa egyáltalán nem követhető, egy újabb európai elv, az átláthatóság követelménye is sérült, így már a sokadik jogsértést tapasztalhattuk.
A Bizottság elnöke, tehát azt a határozatot hirdette ki 2013. május 27-én, hogy folytatják a petíció tárgyalását, mégis 2013. október 17. napján minden indok nélkül irattárba helyezték a petíciót. A jegyzőkönyvből is megállapítható, hogy a vizsgálat megszüntetése ellen a Bizottság tagja tiltakozott és írásban is jelezték képviselők, hogy ragaszkodnak a petíció napirenden tartásához, de a Bizottság elnöke arra hivatkozva, hogy a Koordinátori Testület így döntött. Ennek azért van jelentősége, mert a május 27-i zárt ülésen ugyan ez a Bizottság elnöke rámutatott, hogy a Bizottság gyakorlata szerint, ha egyetlen képviselő ragaszkodik a napirenden tartáshoz, akkor nem helyezhető irattárba a petíció.
Erre az ülésre sem Gubík Lászlót, sem engem nem hívtak meg, így nem gyakorolhattuk petíciós jogainkat, de a tisztességes eljárás elvét is sérti az, hogy az eljárás befejezése ellen a jegyzőkönyvből is megállapíthatóan, hogy egy magyar képviselő tiltakozott és mégsem marad napirenden az ügy.
Az ülésen részt vevő egyik EP képviselő arról tájékoztatott, hogy a Bizottság elnöke az ülésen elnézést kért, de ez nem változtat azon a tényen, hogy sorozatos jogsértéseket követett el.
Sérelmezem továbbá azt is, hogy a döntésről annak meghozatalát követő két hónapon belül (perindítási határidő) és azon túl sem kaptam indokolt határozatot, csak az általam megindított kereset benyújtása után, az ülést követően csaknem három hónappal küldték meg a jegyzőkönyvet, amelyben a B napirendi pontok között szerepel az általunk benyújtott petíció sorszáma, de indokolást a jegyzőkönyv sem tartalmaz.
A Bizottság elnöke ehhez a levélhez mellékelte az Európai Bizottság észrevételeit, amelyet a május 27-ei ülésen képviselőjük felolvasott és a levél utal arra is, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága két jogfosztott ügyében, ahol én láttam el az ügyvédi képviseletet, már döntést hozott.
Ez az állítás valótlan, hiszen és a Magyar Köztársaság Kúriájának tanácsvezető bírája vagyok, így természetszerűleg ügyvédi képviseletet nemzetközi bíróságok előtt sem láthatok el, hiszen nem vagyok ügyvéd. Ez is mutatja, hogy milyen alapossággal kezelték a petíció ügyét.
Szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy Szlovákiában az Alkotmánybíróság előtt vitatott törvény alapján 722 személytől vették el az állampolgársághoz fűződő jogokat, közülük 47 magyar nemzetiségű és azt a 6 személyt zaklatják, a szlovák hatóságok, akik a sajtó nyilvánossága előtt is felvállalták, hogy a Szlovák Alkotmány rendelkezéséből kiindulva felvették a magyar állampolgárságot, de nem mondanak le a szlovák állampolgársághoz űződő jogukról.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága, amely az emberi jogi egyezmény cikkelyeit vizsgálja két panaszos ügyében döntött és rámutatott, hogy annak megállapítása, hogy a hatályos szlovák törvény sérti-e a szlovák alkotmányt a Szlovák Alkotmánybíróság feladata, amely egyébként évek óta halogatja a határozat hirdetést. Ezért volt jelentősége annak, hogy az Európai Parlament Petíciós Bizottsága május 27-én arról döntött, hogy a Szlovák Alkotmánybíróság döntése után folytatja a jogsértések kivizsgálását, hiszen amennyiben a törvény alkotmányellenesnek bizonyul, a szlovák hatóságok jogsértései nyomban egyértelművé válnak.
Jogászként meggyőződésem, hogy az Európai Unió egyetlen szerve sem sértheti meg az uniós jogot konkrét intézkedésekkel vagy az ügyrend nem megfelelő kialakításával.
Bizonyítható, hogy sérült az európai polgár petíciós joga, a tisztességes eljáráshoz fűződő jog, a nyilvánosság elve és Gubík László tekintetében az anyanyelv használatának a joga. Ilyen körülmények között döbbenetes, hogy az Európai Parlament Petíciós Bizottsága nem vizsgálja felül jogszerűtlen álláspontját.
3./ Mindezen jogsértések ellenére levélben fordultam az Európai Parlament Petíciós Bizottságának elnökéhez és tájékoztattam arról, hogy pert indítottam, de egyben bejelentette, hogy amennyiben az eredeti határozatnak megfelelően ismét napirendre tűzik a petíciót, a keresettől elállok, hiszen nem célom az, hogy az Európai Parlament tekintélye csorbuljon. Megjegyzem, hogy az ügy nemcsak Magyarországon, hanem Szlovákiában és Romániában is nagy média nyilvánosságot kapott, így bár kevesen bíznak abban, hogy az Európai Parlamenttel szemben pert nyerhetek, mégis erkölcsi jelentőséget tulajdonítanak a jogsértések felmutatásának.
Árulkodó jel, hogy a Szlovák Köztársaság beavatkozási kérelemmel fordult az ügyben, ami jól mutatja, hogy Szlovákiának nem áll érdekében a hatóságai által elkövetett jogsértések uniós vizsgálata. Sajnálatos módon, mint említettem ehhez asszisztált az Európai Parlament Petíciós Bizottsága.
Az is elgondolkodtató, hogy az Európai Parlament alperes, amely jelentős költségvetésből gazdálkodik és jól megfizetett munkatársai vannak, a költségei megtérítését kéri velem szemben, aki a jogfosztottak érdekében saját költségén vállalja a küzdelmet és ehhez semminemű támogatást nem kap.
Bízom abban, hogy a Törvényszék a feltárt és bizonyítható jogsértések fényében a keresetemnek megfelelő döntést hoz – írja Dr. Lomnici Zoltán, felperes.
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”42334,42229,42202,41710,42182″}
