A tojások díszítése ősi időkre nyúlik vissza. A húsvéti tojást szép dísznek és kedves húsvéthétfői ajándéknak tartják. Manapság a csokoládét részesítik előnyben, de régi szokás szerint festik, viaszolják, marják vagy hímzik a tojást a locsolóknak.
A húsvéti tojásfestéshez ill. készítéshez egyik párkányi olvasónk többféle technikát is alkalmaz.
A festéshez hagymahéjából készít festéket. Lilahagymát használ. Ebbe helyezi bele a főtt tojást, kanállal vigyázva forgatja, hogy a festék egyformán befogja. Szűrővel kihelyezi tányérra és száradni hagyja. Utána vajjal fényesíti. Ezekből lesznek az egyszínű tojások, de mintával is készíti. A természetből zöld leveleket gyűjt. A főtt tojásra ráhelyezi a leveleket, vékony cérnával átköti és festékbe mártja. Pár perc után tányérra helyezi, eltávolítja a cérnát és a leveleket, a levélminta rajtamarad a tojáson, ami változatos és mutatós lesz. Cérna helyett mások harisnyát is használnak a levelek lefogatására.
A horgolással készített tojások is nagyon szépek és érdekesek. Különböző színű fonalakból és különböző mintákkal készíti. Az elkészült horgolt tojásba lufit helyez, amit a kívánt méretre felfúj, és cukros szirupban kikeményíti az egészet (a cukros szirup: 4dcl vízbe 8 evőkanál kristálycukor kerül, ezt felfőzi). Kihűlés után felakasztja száradni, kiszúrja a lufit, és
eltávolítja; díszítésnek vékony selyemszalagot fűz a mintába, majd masnira köti. Ha kisgyermek is van a családban, apró színes cukorkákkal töltve érdekesebbé tehetjük a horgolt tojásokat – árulta el a Felvidék.ma-nak. (TE)
Végh Piroska Felsőszelin már évek óta foglalkozik tojásfestéssel. „Nemcsak a családom számára, de a nyári kézművestáborban is tanítom a gyerekeknek a festési módokat, habár ez elég furcsa júliusban, de szeretik a gyerekek” – mondta a Felvidék.ma-nak.
Minden évben más-más technikát alkalmaz. Mint megtudtuk, tavaly hagymalevéllel díszített, úgy, hogy alá tett még szép friss leveleket, ráhúzta a harisnyát, kifőzte, s nagyon szép minták alakultak ki. „A viaszolás módja is kedvelt volt a gyerekek között. Az előző években a szalagokkal körberagasztott tojások is mutatósak voltak. Az idén a szalvétatechnikát fogom alkalmazni. A színes festésű és ragasztott mintájú tojásokat is kedvelem” – mondta. (SZJ)
Kassai olvasóink is emlékeznek még arra az időre, mikor szép hímes tojásokat készítettel Havasi Péterné megjegyezte, valamikor 
otthon festették a tojást, ma már csokoládétojást és csokoládéállatkákat adnak. Vajo Mária kassai idegenvezető gyerekkoréban szintén festették a tojás. „Gondolom, barátnőm az iskolában a diákokkal most is festett” – utalt rá, hogy a kézműveskedések az iskolába és az óvodában élnek újra, de régen odahaza is kellemes családi program volt. Buzitán a piros tojást krepp-papírral festették meg.
Balassa Zoltán is emlékszik, amikor a nagyanyja Besztercebányán hagymahéjban főzte a tojást, amitől szép barnáspiros lett a színe. Majd a tojást szalonnabőrrel kente meg, hogy szép fényes legyen. „Apám néha kifújta a tojást és megfestette. Ebben a húgommal segédkeztünk neki. Nem hagyományos motívumokat festett rá, hanem ami éppen eszébe jutott” – mondta. (BZ)
A gömöri tojást írják, jellegzetesen fújt tojásra viasszal, majd festik. A viasznak köszönhetően a mintát nem fogja be a festék. Régen
hagyma héjával és zöld dió főzetével végezték a festést – ismertette a módszert Balázs Pálné, aki a matyórózsás tojásfestést alkalmazza. Majd tíz éve festi a fatojásokat. Mesterségéről külön cikkben ITT>>> számoltunk be.
Sánta Mária azsúrozott, más néven áttört tojások technikának a mestere. Igényes munkái ámulatba ejtők. Az egyik úgy néz ki, mint egy leheletvékony csipke, a másik horgolt terítőre hasonlít. A polcon kalocsai motívummal díszített tojás látható, mellette pedig gyönggyel kirakott. A nagyon szép alkotásokról ITT>>> tekinthetnek meg képek, s Ando Krisztina ITT>>> közölt riportot Sánta Máriával.
A Szomolai-féle maratott hímes tojások is igen különlegesek, de sajnos már nem kaphatóak. A rimaszombati Szomolai Tibor nagyjából 10 éve kezdett foglalkozni a technikával. „Előbb megtanultam dolgozni az írókával (ekkor még klasszikus, festett tojásokat készítettem). Később olvastam valahol egy cikket a „lyukas” tojások készítési módjáról. Valahogy így hangzott: Lyukas tojást az ember kétféleképpen készíthet – kifúrja a tojáshéjat modellező fúróval, ill. írókával felviszi viasszal a tojáshéjra a kívánt mintát, majd a szabadon hagyott részeket kimaratja sósavval. Ez még édeskevés, de megadta az alapötletet. Mivel fúróm nem volt, írókával viszont már tudtam dolgozni, a második módszert választottam” – idézte fel a kezdetek Szomolai. Majd így folytatta: „Kipróbáltam, és működött. Persze ki kellett fejleszteni a technikát, mert – mint később kiderült – ahhoz, hogy a tojások
valóban szépségesek legyenek, sok apróságot meg kellett oldani, több speciális szerszámot el kellett készíteni. Nagyjából két évig tartott az útkeresés, de mire mindent megoldottam, valóban csodaszép, soha senki által nem látott alkotások keletkeztek.
Az általam készített mintákat előre meg kellett tervezni. Egy klasszikus tojásra lehet festeni bármit, legfeljebb nem lesz szép, de az én mintáimnak a szépségük mellett egyben is kellett maradniuk, hiszen nagyon meggyengítettem a tojáshéjat. Ezt a kettősséget csak előzetes tervezéssel lehetett megoldani” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak.
Mint megtudtuk, a technika csak és kizárólag liba-, esetleg kacsatojásra alkalmazható. Leginkább az úgynevezett kétszikű lúdtojásokat használta, azaz ez annyit jelentett, hogy egy tojásnak két sárgája volt, ezért ez a keltetők számára úgyis hulladéknak számított. Ezek a kétszikű tojások ráadásul nagyobbak (kb. egyharmadával), mint a klasszikus lúdtojás, ezért a végső alkotás még mutatósabb lett.
„Először csak én készítgettem őket, majd betanítottam pár asszonyt, akik az általam elkészített tervrajzok szerint egy idő után képesek voltak a hímes tojásokat megfelelő szinten elkészíteni. Majd díszdobozt terveztem, mert akkor már a hímes tojások piacra is kerültek, és a törékeny alkotásokat nem lehetett másként forgalmazni. Az üzletekben komoly árat kértek el értük, ez néha elérte az 1000 koronát darabonként. Leginkább a külföldiek, s ezen belül is a japánok vették meg a legtöbbet (ők amolyan miniatűr művészetnek tartották). Megpróbáltuk kijuttatni a hímes tojásokat Japánba, de legnagyobb igyekezetünk ellenére sem bírták ki a szállítást, csak egy marék tojáshéj érkezett meg.
A szakma is kellőképpen értékelte az alkotásaimat. A 2006-os Magyar Kézművesség nevezetű kiállításon hímes tojásaimmal díjat nyertem. Ezenkívül minden tojáshímző versenyen én kaptam a fődíjat.
Minden mintának külön elnevezése volt – Organikus, Korona, Tarsolylemez, A kör négyszögesítése, Mandala, Könyörgés, Százszorszép, Vadrózsa, Orion, Viking szimmetrikus, Csipke, Örvény, Labirintus” – idézte vissza Szomolai Tibor, de elmondta, hogy a hímes tojások készítését nagyjából 5 éve (a válság kitörése után) abbahagyta.
„Mivel nem kaptam meg a szükséges állami segítséget, a csapat szétszéledt. Akkor még volt a raktáron nagyjából 400 db elkészített hímes tojás, ezek mára elfogytak, úgyhogy a tojások ma már sehol sem kaphatók. Nekem is csak egy mintasorozatom van.
Az utóbbi időben regényírással vagyok elfoglalva, úgyhogy már évek óta nem készítettem egy hímes tojást sem. Valószínűleg nem is fogok visszatérni hozzájuk, de nem lehet tudni, mit hoz a jövő. Valószínűleg be kellene tanítanom valakit, hogy ez a csoda ne vesszen el. Igaz, könyvet is kezdtem írni róluk, nagyjából a felével elkészültem, de aztán a regényeim miatt azt is abbahagytam. Majd, egy nyugodtabb időszakban, talán azt is befejezem” – mondta. (HE)
És még nem szóltunk pl. a patkolt tojásokról meg megannyi módszerről, amellyel a tojásokat díszítették. Hagyományőrző rendezvényeken szerencsére láthatjuk s elsajátíthatjuk ezeket a technikákat.
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”45304,45289,39569,39313″}
