A szlovák diplomácia feje, Miroslav Lajčák szerint sajnálatra méltó, hogy a Szlovákia uniós csatlakozásának 10 éves évfordulójára tartandó ünnepségek időpontját egyesek a Malina Hedvig-üggyel kötik össze. Bár a külügyér kijelentette, hogy tiszteletben tartja a szervezők jogát a szóban forgó tüntetés megszervezésére, hiszen a szólásszabadság és a gyülekezési szabadság joga lehetővé teszi ezt számukra, azt azonban sajnálatosnak tartja, hogy a csatlakozás évfordulójának megünneplését egy olyan tüntetés céljaira használják fel, amelyhez annak az égvilágon semmi köze.
Nos, nézzük először Lajčák kijelentésének a pozitívabb oldalát: ennek köszönhetően most már az ország szlovák felének nagy része is felfigyelt az eseményre, miszerint április 30-án tüntetés lesz a Malina Hedvig elleni vádemelés és a szlovákiai igazságszolgáltatásban uralkodó állapotok miatt. (Csupán mellékesen jegyzem meg, hogy ez utóbbi miatt egyébként szlovák polgártársaink nagy része is tiltakozik eleget szinte minden szinten.)
Sőt, azt is megtudtuk immár, mi, közönséges földi halandók is, hogy ugyanezen a napon gálarendezvény lesz a Szlovák Nemzeti Színház történelmi épületében uniós csatlakozásunk 10. évfordulója alkalmából… persze csak a kivételeseknek. A külügyi szóvivő szerint ugyanis a véges férőhely miatt az ünnepségen csupán a meghívottak vehetnek részt. Mintegy ötszáznegyven személy, Szlovákia politikai, kulturális és sportéletének elismert személyisége kapott az ünnepségre meghívót, akik a legjobb szlovákiai szólisták, zenekar és együttes kíséretében hallgathatják végig legfőbb alkotmányos tényezőink az ilyenkor szokásos pátosz közepette elmondott ünnepi beszédeit. Mi több, ezen az ünnepségen kellene a mi jó öreg Ivan Gašparovičunknak is megkapnia a Fehér Kettős Kereszt elnevezésű magas állami kitüntetés második fokozatát is. És persze lesz nemzetközi képviselet is, ilyen-olyan uniós és egyéb magas tisztségekben lévő emberek is részt vesznek a potom húszezer euróba kerülő gazdag fogadással egybekötött megemlékezésen, amelyet a televízió egyenes adásban közvetít majd.
Mi meg belerondítunk. Pedig olyan szépen elterveztek mindent! Persze hogy a televízió szeretné majd a Vármegyeháza térről a tervek szerint a Hviezdoslav Színház elé vonuló tüntetőket is lencsevégre kapni, és már oda is a tökéletes összhatás!
De félre a tréfával! Jómagam egészen más dolgokat tartok szánalmasan sajnálatra méltónak ebben az országban, amelyekre amilyen módon csak lehet, fel kell hívnunk a figyelmet, mindegy hogy ünnepeljük-e éppen valaminek az évfordulóját, vagy sem. S nekünk más eszközünk, mint a tömeges tiltakozás már nem nagyon maradt. Szinte senki sem hisz már ebben az országban az igazságszolgáltatásban, a Legfőbb Bíróság feje mindenféle kétes alvilági alakokkal szövetkezik, s a Bírói Tanács éppen most készül őt újraválasztani, s egyáltalán nem kizárt, hogy meg is teszik ezt. Önkény uralkodik mindenütt, és hatalmi arrogancia. A kisebbségi jogaink csorbulnak, veszély fenyegeti az iskoláinkat, az általunk is lakott régiók elszegényednek, nincs munka, a tehetséges fiataljaink a jobb megélhetés reményében szülőföldjüket hátrahagyva elvándorolnak, és sok helyütt bizony már a remény sem pislákol a jobb életre. A szó tehát ide már nem elég! Sokan közülünk sokat beszéltek erről már sok helyütt, s mind csak pusztába kiáltott szó maradt. Ha nem állunk ki egységesen, ami Malina Hedviggel történt, holnap bármelyikünkkel megtörténhet. Malina Hedvig ügye már régóta nem magyar ügy, hanem mindnyájunk ügye, itt élő szlovákoké, magyaroké és más nemzetiségűeké, amit egyaránt tudatosítanunk kell.
S az Európai Unió sem dughatja a fejét strucc módjára a homokba. Mert ez igenis, európai ügy is. Szlovákia multikulturális ország, s mint ilyen lett az Unió tagja, az itt lévő gondok tehát az Unió gondjai is, az itt történt igazságtalanságok fölött az Unió sem hunyhat szemet. Ezért is fontos a megfelelő európai képviselet. A szervezők részéről tehát nagyon is logikus választás volt az időpont megválasztása, így ugyanis nagyobb az esélye, hogy az Unióban is felfigyelnek rá, még ha egyeseknek nem is tetszik ez. Mi, közönséges gyalogpolgárok egyébként sem április 30-án ünnepeljük az ország 2004. május 1-jén történt uniós csatlakozását. Nekünk országszerte különböző május eleji időpontokban, itt, Pozsonyban például május 9-én szervezett kék lufi-, kulcstartó- toll-, uniós feliratú póló- meg nyalókaosztogatós zenés-műsoros bulikat a külügy (még magamnak is kényelmetlenül kommunistahangulatú a gondolat, ami ennek kapcsán felötlik bennem: „Inkább munkát osztogatna a népnek a kormány!”).
Szóval április 30-án itt, Pozsonyban nem az uniós csatlakozást ünnepeljük, hanem Malina Hedvig ügyén keresztül a tiszta igazságszolgáltatásért tüntetünk. És remélem, hogy sokan leszünk, s velünk lesz sok jóérzésű szlovák polgár is.
Dunajszky Éva, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”45382,45223,45208,45131″}
