A dalárda újraalakítását minden lévai magyar szervezet és intézmény támogatta.
2013. március 14-én, az 1948-49-es szabadságharc kitörése 165. évfordulójának előestéjén a Reviczky Ház nagytermében a Reviczky Társaság zenei szakosztályaként újraalakította az 1871-ben alapított Lévai Dalárda szellemiségén építkező Lévai Magyar Dalárdát.
Aznap a régi–új karnagy, Szalai Pál vezényletével „Nyolcszáznegyven-kilenc óta, hangzik még a Kossuth-nóta!” címmel Kossuth-nótákat énekelt a dalárda, így készült a másnapi, temetőbeli koszorúzással egybekötött ünnepélyes megemlékezésre.
Azóta heti rendszerességgel próbál a nem nagy létszámú, de lelkes csapat. A dalárdának nyolc női tagja van, öt szoprán és három alt hangfekvéssel; három bariton és egy basszus hangfekvésű férfi teszi teljessé a vegyeskart.
Mindnyájan nagyon büszkék arra, hogy folytathatják az egykori nagy előd, a Lévai Dalárda tevékenységét, amely keletkezését tulajdonképpen a véletlennek köszönheti. 1871-ben a helybeli honvédek zászlójának felszentelése alkalmából a védnöki tisztségre a polgármester gróf Révay Simonnét kérte fel. Amikor a rendezők tiszteletére szerenádot akartak rendezni, kitűnt, hogy nincsen dalegylet Léván. Ekkor ébredt tudatára annak a város közönsége, hogy ilyen intézményre szüksége van a városnak, ezért a zene- és énekbarátok csakhamar megalapították a „lévai dalárdát”.
A Lévai Dalárda mellé neves közéleti személyiségek álltak, hiszen első elnöke Pólya József barsi alispán volt. Őt az elnökségben Mácsay Lukács, Léva város polgármestere követte, majd utána Lakner László, a lévai uradalom tiszttartója lett az elnök.
A dalárda szervezését és szakmai vezetését a karnagyok látták el. A Lévai Dalárda első karnagya Pazár Károly képezdei tanár volt, majd utána Richter Ferenc egyházi karnagyot választották meg a dalárda karnagyának.
Richter Ferenc, aki amellett, hogy zenét oktatott a római katolikus fiúiskolában, a zárdában és a piarista gimnáziumban, nagy szervezőmunkát végzett, sikerült a társadalom érdeklődését megnyernie a dalárda ügyének, s annak estéi eseményszámba mentek.
A Lévai Dalárda első nagyobb hangversenyét 1894. április 29-én tartotta meg. Richter karnagy egészségének gyöngülésével a dalárda is hanyatlásnak indult, és a karnagy 1900-ben bekövetkezett halálát követően a dalárda már nem működött tovább.
1913 tavaszán egy új lévai kulturális egylet, a Reviczky Társaság is bontogatni kezdte szárnyait, mint azt a Bars hetilap korabeli cikke is igazolja.
A társaság szakosztályokban végezte működését, a zenei szakosztály céljai a korabeli Bars újságban is megjelentek.
A következő évben azonban kitört az első világháború, a lévai egyletek, így a Reviczky Társaság is korlátozott lehetőségek között működtek, ezért 1918-ban Heckmann István új karnagy veszi kezébe a dalárda átszervezését. Csak 1922-ben mutatkozik be újra nagy sikerrel a Lévai Dalárda.
Jó hírnevét a Komáromi Lapok 1922. május 3-i számában megjelent írás is öregbítette.
A Lévai Dalárda 1922-től rendszeresen szép eredménnyel vett részt a csehszlovákiai magyar dalosszövetség versenyein is.
A dalárda számos fellépést és dalosünnepet szervezett Léván, s rendszeresen megünnepelte jubileumait, mint azt a dalárda korabeli pécsétje is megörökítette.
A csehszlovákiai magyar dalosszövetség versenyein 1930-ban Losoncon, 1931. július 28-án Léván nagy sikert aratott, megszerezte a vegyeskarok fődíját, ezek ma a Barsi Múzeum állandó tárlatán láthatók.
A Lévai Dalárda 60 éves jubileumát 1931-ben ünnepelte, és ezzel állt összefüggésben a Csehszlovákiai Dalosszövetség lévai országos versenye is. 1931. július 28-án 500 énekes és több ezer főnyi közönség vett részt a vár hatalmas udvarán megtartott díszhangversenyen, amely minden jelenlevő számára felejthetetlen élményt jelentett.
A Lévai Dalárda ezen a jubileumi eseményen avatta fel zászlaját is, a dalárda egyenruhával és dalárdasapkával is rendelkezett.
1932-ben Józsefcsek Géza lett a dalárda új elnöke, aki anyagilag is támogatta azt. A rendszeres fellépések színhelyei a Kaszinó Zöldkert utcai székházában és a Városi Nagyszálloda nagytermében voltak.
A Lévai Dalárda szépen szerkesztett, nyomtatott meghívókon hirdette rendezvényeit.
Az 1938-as közgyűlés emlékére özv. Józsefcsek Gézáné egy szép serleget ajándékozott a dalárdának, 1939-ben Kassáról hozta el a Lévai Dalárda az énekkarok versenyének I. díját, a Rákóczi serleget. Mindkét szép ereklye ma a Barsi Múzeum állandó tárlatán látható. A Lévai Dalárda 1941-ben 14 oldalon újra kiadta alapszabályát, mely Léván a Nyitrai és Társa Nyomdában került kinyomtatásra. 1945 után a Lévai Dalárda már nem folytathatta tevékenységét.
Megemlítendő, hogy a Lévai Dalárdán kívül Léván más énekkarok is működtek, így például a Lévai Keresztény Munkás Egyletnek is volt Dalárdája.
A Lévai Dalárda fellépésein kívül 1932-ben egy országos méretű népi jellegű rendezvénynek, az emlékezetes Gyöngyös Bokrétának is otthont adott Léva.
Énekkarjaik voltak a lévai iskoláknak is. Így a tanítóképezdének, hisz ez az intézmény kántortanítókat képzett, ahol a zene és főleg az ének a fő tantárgyak egyike volt. A piarista gimnazisták pedig napi szentmiséiken Szepesi Imre egyházi karének c. könyvéből énekeltek. A zárdaiskolának is volt énekkara.
1945-ig az egyházak mellett is nagy énekkarok működtek. Az 1940-es években a r.k. női énekkart Turi Lajos káplán, a r.k. férfi énekkart Kleiszner Pál képezdei tanár vezette.
1945 után nemcsak a magyar énekkarok, de a magyar szó és a dal is tiltva volt Léván: 1949. június 22-én megalakult a CSEMADOK lévai alapszervezete, s eddigi tudomásunk szerint annak első énekkarát Mátéffy Miklós tanító vezette.
A lévai karének további történetét Szalai Pál visszaemlékezései elevenítik fel:
„1975-től feleségemmel együtt jártunk a Csehszlovákiai Magyar Pedagógusok Énekkarába. Janda Iván és Vass Lajos vezetésével nemcsak a nemzetközi sikerek, de a kórusban végzett szakmai munka sok kórustagot készített fel arra a feladatra, hogy saját környezetében kórust alapítson. Így szerveztem meg a fegyverneki gyermekkart, majd később a hatvanas évek végén a lévai Fáklya vegyeskart, mely a Csemadok védnöksége alatt működött.
A kórus annak a nemes elgondolásnak apropóján jött létre, hogy méltóképpen megünnepeljük a 100 éve alakult híres lévai dalárdát. Erre az alkalomra írt Vass Lajos egy kórusművet Aki száz évig énekel címmel.
1971-ben az első nyilvános szereplésünk alkalmával mutattuk be ezt a művet. A lelkes kórustagok kitartóan gyakorolták a népdalfeldolgozásokat, Kodály Zoltán kórusműveit és ennek eredményeként 1972-ben meghívást kaptunk a 2. Kodály Napokra.
A 33 tagból álló kis csoport becsülettel helytállt.” Itt a visszaemlékezés vége.
A CSEMADOK lévai alapszervezete mellett működött a Menyecskekórus is, melynek vezetői Mészáros Magdolna és Csáky Pálné voltak.
1982-ben a lévai gyermek és felnőtt kórusok közös fellépésükkel ünnepelték Kodály Zoltán születésének 100. évfordulóját.
Az 1950-ben újraindult lévai magyar alapiskolában is rendszeresek voltak a karének foglalkozások. Az iskolai énekkarok vezetői: Weil Mária, Császár Aladárné, Sturc Sándorné, Szalai Pál, Kiss Beáta voltak.
A lévai alapiskola eddigi történetében az énekkar fénykorát a Szalai Pál által vezetett időszak jelentette.
Mára 4 magyar énekkar működik Léván, oktatási intézményeink, a Juhász Gyula Alapiskola és a Czeglédi Péter Református Gimnázium, valamint egyházaink, a római katolikus és református egyházak mellett.
A Lévai Dalárda teljes történelmi jeligéje így szól:
Zengjen a dal lelkesülten,
Szálljon fel az égre!
Honszerelmünk s barátságunk,
Ápolgassa egyre!
Ezt a jeligét valószínűleg az 1930-as évekből származó kotta őrzi, sajnos csak a jelige basszus szólamát örökítette meg, de 1971-ben Szalai Pálnak, a Fáklya vegyeskar karnagyának köszönhetően a Lévai Dalárda történelmi jeligéje átörökítésre került.
Szalai Pál a mai napig őrizte, őrzi ezt a kottát, és ő bocsátotta rendelkezésünkre. Hálás szívvel köszönjük neki!
A kis történelmi visszatekintés után zenésen s mi mással, mint ennek a gyönyörű tartalmú jelige eléneklésével alakult újra tavaly a Lévai Magyar Dalárda. A volt Fáklya vegyeskar tagjai: Szalai Pál és Schwarcz Lászlóné megtanították az egybegyűltekkel a Lévai Dalárda történelmi jeligéjét, amely a Lévai Magyar Dalárda további együtténekléseinek, találkozásainak nyitódalává is vált egyben.
A repertoár az elmúlt évben szépen gyarapodott, megtalálhatók benne népdalfeldolgozások, klasszikus szerzők művei, de egyházi jellegű és nemzeterősítő darabok is.
A karácsonyi jótékonysági hangversenyt követően a dalárda tagjai felléptek a nemzeti összetartozás napján megrendezett Esterházy János emléktábla avatásán is a lévai Czeglédi Péter Református Gimnázium udvarán közösen a többi lévai magyar kórussal.
Visszatekintve az elmúlt esztendőre a dalárda tagjai egy csokor virággal és egy palack borral köszönték meg Szalai Pál karnagy úr precíz törődését, és hogyan másképp, közös énekléssel búcsúztak el egymástól a nyári szünet erejéig.
Szeptembertől a karénekek mellett tematikus dalesteket is szerveznek majd, hol nótázva, hol történeti hazánk tájegységei népdalcsokrait együtt végigénekelve próbálják majd szorosabbra kovácsolni közösségünk lelkét.
Jó lenne, ha a dalárdát fiatalok, diákok minél nagyobb számban látogatnák, hiszen jó lehetőség ez gazdag magyar dalkincsünk megismerésére, megőrzésére, továbbadására a következő generációk számára.
A dalárda tagjai nem szabnak korhatárt, szívesen látnak minden korosztályt, lányokat, srácokat, hölgyeket, urakat, néniket, bácsikat…
Szeretettel vár tehát a Lévai Magyar Dalárda minden dalos kedvű jelentkezőt hétfő délutánonként öt órára Reviczky Házba szeptember nyolcadikától!
Képek a próbákról és a fellépésekről ITT>>> tekinthetők meg.
Wirth Jenő, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”38541″}
