Kassa turisztikai látványosságait nem kell különösebben méltatnunk, mert azokról a legtájékozatlanabb ember is hallott valamit rebesgetni. A város az idők folyamán több környező települést is bekebelezett, így ezek önálló léte megszűnt és szinte eltűntek a köztudatból a helyieket és néhány szakembert leszámítva. Ilyen település Abaújszéplak, mely Kassától délkeletre terül el. Pedig egykor jelentős település volt és írott története a legrégebbiek közé tartozik a régióban.
Egy, ki tudja már milyen eredetű legenda szerint, II. István királyunk megbetegedett. Egy kun vitéz, Batár kumisszal meggyógyította és annak javaslatára elrendelte a szőlők kiirtását. Csak kumiszt volt szabad inni, az erjesztett lótejből készült pálinkát. A király ezt egykori nevelőjének, az egyik Abának is lelkére kötötte. Így a parancsot végre kellett hajtania. Hiába érvelt, hogy a papok borral áldoznak, így a szől ő kiirtása gondokat okozhat. Az uralkodó azonban hajlíthatatlan maradt.
A zempléni Vásárhelyen azonban élt egy öreg ember, aki elásott egy hordó vörösbort abból a célból, hogy unokája esküvőjén jól fog jönni, ha már a töveket ki kell irtani. Telt-múlt az idő, a lány nem ment férjhez, csak a nagyapó halt meg.
A királyi tanácsadó fia, Simon a Szentföldről tért haza és egy rejtélyes betegségbe esett melyet sem a sámánok sem a papok nem tudták kigyógyítani. Tudomására jutott ez a leánynak, aki emlékezett rá, hogy nagyapja azt mondta: a bor kis mennyiségben orvosság, nagy mennyiségben méreg. Kiásta a hordócskát és ellátogatott Széplakra Abához azzal, hogy kigyógyítja a fiát. Az idők folyamán megsűrűsödött borral három nap alatt el is érte célját. Épp akkor érkezett a király Széplakra. Aba azután fiának szánta feleségül a felettébb kívánatos leányzót. És hogy a mese tanulságos legyen, kiderült a kun Batárról, hogy kumiszt hirdetett, de titkon ő is bort ivott, amiért a király kumiszba akarta fullasztani, de Aba javaslatára csak pálinkában fürdették meg. Aba meg hálából, hogy fia meggyógyult, megalapította a széplaki apátságot.
Igen, a települést valóban a benedekrendi apátság tette híressé és fontossá. 1143-ban jegyezték le a település nevét először Ciplok formában. Botladozva írták akkor a neveket, mert a latin ábécé minden magyar hangra nem tudott betűt kínálni, de az évszázadok folyamán ez a név különböző írásformába folyamatosan fennmaradt annak ellenére, hogy a lakosság sokszor kipusztult, vagy elhagyta a települést: Zeploc (1217), Scepla (Sc=Sz; 1255), Zceplak, Sceplok (Zc=Sz; 1280), Zeplak (1328), Sceplak (1590). 1630-ban két településről tudunk: Hosszúrendszerszéplak (másképp is: Szeplak hosszu szer) és Rövidszerszéplakról. Ez azt jelentette, a kis település eredetileg csupán néhány házból állt, mely a szórványtelepülés és a halmazfalu közötti átmenetet jelentette. Feltehetőleg minden szer helyén egy család lakóháza és gazdasági udvara állt. Később a család szaporodásával újabb házak épültek a korábbiak mellé és a telep növekedett. Ebben az esetben a két szer valamikor összeért és így alakult ki Széplak, mely később bekebelezte Apátit is. Ezen a részen állt a templom és a hozzáépített kolostor. Ezért hívták egy időben a települést Széplakapátinak is.
1918 után Csehszlovákiához került. Ezután hivatalosan a Síplak nevet kapta, de azután mesterségesen Branislav Varsík javaslatára, állapították meg új nevét. Így lett Krásna nad Hornádom (Hernád-menti Gyönyörűség). 1938-ban Magyarországhoz csatolták. Akkor még jelentős számú magyar lakta. Az 1950-es években a magyarok beolvadtak. 1976-ban Kassához csatolták, 1990-ben megint átnevezték. Kassa Városrésze – Gyönyörűség (Košice mestská časť – Krásna).
Hogy kik alapíthatták és éltek benne minden viszontagság ellenére, arról a helynév és változatai sokatmondóan tanuskodnak. A honfoglalás előtt, a VII.-IX. sz.-ban késő avar kori temetőket tártak föl a régészek a Kassai medencében, a Hernád folyó jobb parti teraszán. Bárcán, Kassamindszenten, Kenyhecen és Zsebesen. (Az már más történet, hogy ezeket szláv-avar síroknak minősítették. Ez az szlovák etnikai tisztogatás a történelemben. Igaz, ez csak virtuális emberirtással jár, de attól még bűn!) A honfoglaláskor a terület a kabaroké lett. Szállásterületük a Mátraalján és a Hernád völgyében terült el. Az Abák a három kabar-kazár törzsnek voltak a fejei. Ez azután a vármegye nevében is fennmaradt.
Egyes feltevések szerint, a bencések azért ezen a helyen települtek meg, mert nem messze, Abaújszina határában létezik egy Istendombnak nevezett rész, melyet Bálványkőnek (Balvankew, 13. sz. második fele) is neveztek, mely pogány kultikus hely lehetett. E szerint a pogány hagyományok kiiktatása céljából telepítették ide a bencéseket. A vármegye első központja is Szinán lehetett, ugyanis ennek a településnek a határában állt az Óvár (Ouwar, 1255). Később épült meg Újvár, a mai Abaújvár területén.
Az Abák nemzetségi monostorát 1143-ban Martyrius egri püspök szentelte föl. Széplakon rendelkezett birtokkal az Aba-nem több tagja is, amit a fennmaradt oklevelek tanúsítanak. A pápai tizedjegyzék 1332-37 között említi a bazilikát és a Szt. Jakab plébániát. Az előbbi a monostor területén állt, az utóbbi a faluban. 1500 után Pannonhalma irányítása alá merült, mint minden magyarországi kolostor a török veszély miatt.
A lakosság folytonosságáról azért nem beszélhetünk, mert 1556-ban a török Kassáig pusztította a területet, majd a 17. századi rendi felkelések nyomán zajló harcok sem kímélték a lakosságot. Ezt súlyosbította több pestisjárvány (1610, 1709-14, 1732-42). 1831-ben az indiai kolera tizedelte meg a lakosságot.
Ennek ellenére, minden jel szerint zömmel magyarok alapították és lakták a 20. sz. elejéig. A temetőben ennek nyomaival ma is szembesülünk. A legújabb sírokon Angyal és Anďal, Lengyel és Lendel, Nagy és Naďová, Béreš és Bodnár, Török és Kövér nevét olvasom. A jelenlegi önkormányzati képviselők között találom Eperješit, Feketét, Kočišt, Nagyot, Hegedüšt, Gordoňt, Čontošt, Bodnárt, Takáčot és Sásfaiovát. A falu és környéke népnyelvében a következő szavak élnek: anďa (ángy), bál, bičak (bicska), bižalma (birsalma), butor, ciberej (cibere; savanyításra használt levestípus), dugov (dugó), harapaš (kevés, kis mennyiség; harapásnyi), kalap, kaňar (kanyar), kapura (kapu), kepeň (hosszú télikabát; köpeny), košár, patika, tinta, hogy a német eredetű szavakat ne is említsük.
Érdemes megemlíteni a településhez kötődő neves személyiségeket is. Michal Lacko S.J. 1920-ban született Széplakon. A hat testvér közül ő volt a legidősebb. 1938-ban belépett a jezsuita rendbe, Zágrábban folytatott filozófiai tanulmányokat, majd Rózsahegyen tanított. 1945-ben Prágába távozott, ahol teológiai tanulmányokat folytatott. Római katolikusnak keresztelték ugyan, de 1948-ban görög-katolikus pappá szentelték. 1950-ben a római La Sapienza egyetemen tanult. Filozófiai, majd teológiai doktori címet szerzett. 1955-ben nem tudott hazatérni, így egyetemi tanár lett az Instituto Portificio Orientalen és a Pápai Gergely Egyetemen. A Balkán egyháztörténetét oktatta. Könyvet adott ki Cirillről és Metódról, melyet több nyelvre is lefordították. Foglalkozott az Ungvári Unió történetével (1646), melynek következménye lett a görög-katolikus egyház megalakulása. A Vatikáni Rádió szlovák nyelvű adásának munkatársaként is dolgozott. 1982-ben infarktus okozta halálát. A római campo-veranoi temető jezsuita sírboltjába temették. A rendszerváltás után exhumálták és hamvait a kassai Rozália-temetőben helyezték el. A széplaki új templom előtt, halálának tizedik évfordulója alkalmából Máté János kassai szobrász róla mintázott bronz mellszobrát avatták föl, melyet azonban elloptak. Így helyére más szobor került.
Széplakon született 1799-ben Bartay Endre (Andreas) színházigazgató, zeneszerző és pedagógus, aki pályáját Pest város hivatalnokaként kezdte (1821-43). Fia Ede (1815-1901) szintén zeneszerző és pedagógus lett. Működése során évente ingyenes koncertet adott Pest város tisztviselői, árvái, özvegyei számára a magyar nemzeti zenélés népszerűsítésének céljából. Ilyen alkalommal adták elő a Német Színház színpadán Hunyadi János című magyar szövegű oratóriumát. Ő volt a Nemzeti Színház bérlője és igazgatója (1843-45). Neki köszönhető az ízlést romboló, német bohózatok leparancsolása a színpadról. 1843-ban pályázatot írt ki a Himnusz és Szózat megzenésítésére. 28 premier kötődik nevéhez. Vörösmarty Mihály, Jósika Miklós és Eötvös József darabjait is ő mutatta be. Szigligeti Edét fölfedezte a színpad számára. Az ő ösztönzésére kezdett írni. A Szökött Katonában lépett a Nemzeti színpadára az iparlovag szerepében Petőfi Sándor (1844). Erkel Hunyadi Lászlójának a bemutatása is az ő nevéhez fűződik. Operaprimadonnának visszaszerződtette Schodelné Klein Rozáliát a német színháztól a Nemzetibe. Egressy Gábort rendezőként alkalmazta. Igazgatósága alatt a színházi élet fölpezsdült. Bartay akcentussal beszélte a magyart, ugyanakkor franciául és németül anyanyelvi szinten tárgyalt. Vesztét az okozta, hogy bohém életet élt, együtt dorbézolt színészeivel s így nem tudott kellő tekintélyt tartani. És csődbe vitte a színházat. 1847-ben Erkel Ferenc és Szigligeti Ede hangversenyt szerveztek családja anyagi megsegítésére. 1848 után Pozsonyban élve, hangversenyeket rendezett. Sikerrel szerepelt az országgyűlésen. Azután Hamburgba költözött, ahol csak a zenének élt. 1850-ben Mainzba települt át. Négy év múlva itt halt meg 55 éves korában (1854).
A méltatlanul feledett szerző két felvonásos „heroikus-komikus” és sikeres operát írt Aurelia oder das Weib am Konradstein címen (Aranka, avagy a konradsteini feleség; Karl Hafner szövegére, 1839; a pesti német színházban mutatták be), viszont ő írta az első magyar vígoperát A csel címen (1839). Már Hamburgban komponálta a Magyarok Nápolyban c. operáját, amelynek csak nyitányát mutatták be. Két füzetben Pesten eredeti népdalokat adott ki, melyeket zongorakísérettel látott el (1834). Ezzel is elsőbbséget szerzett. Két oratóriumot is írt: Árpádok népe és Budavár ostroma a török alatt (mindkettő 1848). Azért is érdemes számon tartanunk, mert ő írta az első magyar zeneelméleti művet Magyar Apolló címen (1834) és az első magyar nyelvű énektankönyvet Művészeti vezér I-II. címmel (1846-47). Minden negatív tulajdonsága, emberi gyarlósága ellenére, erényei túlsúlyban vannak.
De térjünk vissza a településre, melynek néhány nevezetességét érdemes megemlítenünk és számon tartanunk. A települést nemcsak az egyház birtokolta, hanem a Meskó család is. Árvából származtak, családi fészküknek viszont a fülesi kastély számított. Ez ma Ausztriában található. A család Széplakra Felsőkubinból érkezett a 17. sz.-ban. A Meskók mindig is császárpártiak voltak és az ellenreformáció hívei, tehát katolikusok. Meskó II. Jakab a Királyi Kamara alelnöke volt. II. Rákóczi Ferenc konfiskálta vagyonukat. Meskó III. Jakab és felesége, Hegymegi Borbála 1717-ben szinte lakatlan települést vehetett birtokba. Akkor Széplakon négy család élt. Jakab fia kétszer nősült. Első felesége Joanelli Anna-Mária (1714-1778) lett. Ebből a házasságból született V. Jakab és I. József. Ez utóbbi építette alaposan álllt a településen álló kastélyt, klasszicista-empire stílusban, melyet egykor angol park övezett. Ő 47 évesen hunyt el 1818-ban. A családi szarkofágban nyugszanak a széplaki temetőben. Sajnos, nagyon lepusztult állapotban van a sír. IV. és V. Jakab 1838-as halálával a széplaki és enyickei Meskó bárói család fiágon kihalt.
A település közepén álló kastélyt az utóbbi években rendbe hozták. Egyik termében gyönyörű stukkó díszítés maradt meg. A másik helyiségben a díszítések nyoma szépen látható. Kávézót, könyvtárat és kiállítótermet találunk most az épületben. A lejáratot a pincébe modernizálták. Lent egy néprajzi kiállítást láthatunk és néhány termet, ahol kiállították a figyelemre méltó stukkódíszek töredékeit.
Ha a kastély homlokzata előtt állunk, balra tőlünk az új római-katolikus templomot látjuk, jobbra egy modern lakóházat. Helyén állt egykor a Szent Jakabnak szentelt templom. A középkori templomot rendeletileg Szent Mihálynak szentelték. A ház pincéjében falmaradványokat találtak a 13. sz. második feléből. A 17. sz.-ban a kálvinisták bírták. 1725-ben Meskó Jakab özvegye, Hegymeghi Borbála katolizálta a templomot és a falut. Három oltárt állított föl benne. 1780 körül megnagyobbították, 1789-ben orgonát kapott. 1845-ben új főoltárt építettek, mert egy korábbi tűzvészben elpusztult. A 20. sz.-ban már nem lehetett bővíteni, mert alacsonyan feküdt és a talajvíz is gondokat okozott. Miután megépült vele átellenben az új templom, 1936-ban elbontották.
Az új templom építését már 1929-ben eltervezték. Milan Michal Harminc (1869-1964) tervét valósították meg. A neves szlovák építész a Bács-Bodrog megyei Kölpényben született, ahol 13 nemzetiség élt egymás mellett. Német iskolákba járt. Autodidakta módon képezte magát, majd Pestre jött. Itt mestere Schickendanz Albert (1846-1915) lett. Elég ha az utóbbinak három munkáját említjük. Ő tervezte a Millenniumi Emlékművet, a Szépművészeti Múzeumot és a Műcsarnokot. Harminc 1897-ben saját irodát nyitott Budapesten, néhány évre rá letette a szükséges vizsgákat, majd 1922-ben Pozsonyban telepedett le. Ott élt haláláig. Európa szerte 300 épületet tervezett. Ezek közül Szlovákiában 171-et. 108 közülük templom.
Széplaki háromhajós temploma a magyar szecesszió és a román építészet hagyományait ötvözi harmonikus módon. A középső hajónak kazettás mennyezete van. Eredeti festése már nincs meg. A templom belsejét ugyanis 1983-ban átalakították. Ma az egyik oldalon négy festmény Cirill és Metód életét mutatja be, szembe vele szintén négy festmény a kassai vértanúkat és kínszenvedésüket. Ez utóbbinak az a történelmi alapja, hogy a horvát származású Körösi Márkot, azaz Marko Križevčanint, miután Pázmány Péter esztergomi érsek esztergomi kanonokká és komáromi főesperessé nevezte ki, Kassára küldték, hogy az egykori széplaki bencés apátság birtokait kezelje. 1619-ben Kassán tartózkodott a lengyel Melchior Grodziecki helyőrségi pappal és az erdélyi származású Pongrácz István szerzetessel együtt Bethlen Gábor katonái halálra kínozták. A pápa 1995-ben a három kassai vértanút szentté avatta.
A főoltár korpuszát Löffler Béla, neves kassai szobrász készítette. Értékesek a keresztút kerámiai, melyeket a pécsi Zsolnay-gyár készített és 1941-ben helyezték el őket a templomban. 1945-ben a kassai Gábor István építette orgonáját.
A templom előtt kereszt. Egy asszony állíttatta 1947-ben két fia emlékére, akik 1943-ban haltak hősi halált a világháborúban.
A templom bejáratával szemben, a sarkon egy kápolna áll, melyben három szobrot látunk. Eredetileg a Meskó Jakab által állíttatott kápolnában álltak (1791). Középütt Krisztus ül bánatosan töviskoronával a fején, nádpálcával a kezében, vörös palástban. Tőle jobbra páduai Szent Antal ferences barát barna csuhában. Kisjézus öleli át. Bal oldalt Nepomuki Szent János kanonoki ruhában. A három rusztikus szobor alkotója ismeretlen, de egy helyi, vagy környékbeli személy faraghatta őket.
További két kúria található a településen. Az egyiket alaposan átalakították. Egyik részében élelmiszer üzlet működött. A másikat most egy magánszemély hozta rendbe. Hogy majd milyen célt fog szolgálni, egyelőre nem világos.
Legfontosabb műemléke, a bencés kolostor azonban ma már nem látható. Megszűnését a protestantizmus terjedésével hozzák kapcsolatba. Erre valamikor a 16. sz. első felében került sor. 1538-ban Szapolyai János király lerombolta. 1971-81 között Belo Polla szlovák régész végzett itt ásatásokat. Feltárták a románkori rotundát, a több építkezési fázison átesett gótikus templomot és a később épült kolostort. Számos értékes leletet találtak a feltárás során. Üveg- és fémtárgyakat, csontból készült anyagot, meg kerámiát. A 17-18. században e helyt temető létezett. A sírokban is értékes mellékleteket találtak. Akkoriba azt tervezték, hogy a falmaradványokat konzerválják, részben kiegészítik, lefedik és egy szabadtéri múzeumot létesítenek. Ebből azonban nem lett semmi. Most meg gyom nő a területen, északi sarkában az 1890-as években a Polgári Védelem egy betonbunkert épített. Ez most teljesen lepusztult állapotban árválkodik. Az igazi persze az lenne, ha rekonstruálnák az épületeket és a feltárt anyag nagy része Pozsonyból ide visszatérne. Egyelőre ennek a pénzhiányon kívül az az akadálya, hogy a gondozatlan terület magánkézben van. Az önkormányzat telekcserét ajánlott föl, ám a tulajdonosok az utolsó pillanatban visszaléptek a szerződéstől és a domb továbbra is elhanyagolt állapotban van. Hogy hogyan nézhetett ki az apátság virágkorában, csak egy rajzon tekinthetjük meg a nemrég helyreállított Meskó-kastélyban.
Képgakériánkat tekintse meg ITT>>.
Balassa Zoltán/Felvidék.ma
