Agócs Gergely felvidéki származású népzenész, néprajzkutató Kéri Gáborral, az Eastwing Group együttes tagjával közösen Betyárvilág címmel új CD-lemezt jelentetett meg a nyáron. Az albumot augusztus 5-én, a 17. Sambosi-Törley Jazzfesztiválon, Budafokon mutatják be. A két zenésszel Antall István a magyar közszolgálati rádió Gondolat-jel című műsorában beszélgetett.
A magyar népzene és a klasszikus dzsessz egybekeltek, a különös házasság nem tegnap történt, valami módon már Bartók Béla életműve is sugallta ezt a lehetőséget. Agócs Gergő és Kéri Gábor más nyelvjárást beszélnek, de a dallamokra egyként érzékenyek. Zenei „betyárkodásuk” igazi szellemi kaland a lebukás veszélye nélkül. Eladni talán lehet, de elárulni nem ezt a fajta muzsikát.
Agócs Gergő: Az art világ egy pici halmaz abban a hatalmas zenében, amit magyar népzenének nevezünk. Ebben a világban megtalálhatók ugyanazok az improvizatív belső hangok, amelyek a dzsesszt is jellemzik, ezeknek a rejtett dimenzióknak a feltárása, amelyre Bartók is törekedett.
Amikor a folklór tanszékre járt, arról volt nevezetes, hogy körülvette magát a rengeteg könyvvel és egyszer csak előkerült a furulya. Tanulás közben is elengedhetetlen volt a zene.
Agócs Gergő: Relaxáció. Amikor feszült állapotba kerülök a zene olyan eszköz, ami segít túljutni a világ gondjain. A zene tudatmódosító szer, nincs szükség koffeinre, cigarettára, alkoholra, persze a jó bort szeretjük, de tisztul az ember lelke tőle. Szerintem amikor már a sok ismeretből elég lett, ezért kaptam elő a furulyát, hogy ülepedjen, ami bent van. S férjen még a többi is.
A magas kultúra mint a dzsessz és az ősi barbár népzene tapogatják egymást.
Agócs Gergő: Ha van a magas kultúrának ellentétpárja és azt valahol a hagyományos kultúra területén keressük, és amit ott találunk, akkor az nem lehet alacsony, csakis mélységesen mély. És amikor a magasság a mélységgel találkozik, ott mindig izgalmas eredmény születik. És amit mi itt összehoztunk, szintén izgalmas tud lenni minden szenzitív lélek számára.
Igen ám, de amikor Ön gyűjteni kezdett Gömörben és az első dalokat összegyűjtötte, akkor az már hat az emberre, egy kicsit formálja. A dzsessz ugyanígy hat az emberre? Tehát amikor Kéri Gábor elkezd valamit dúsan díszíteni, akkor érzi az ember, hogy valami módon őt is inspirálja?
Agócs Gergő: Én a zenét nem hangok egymásutáni sorrendjének érzékelem, és nem is csak olyan élményeim vannak, hogy van egy jó fölvételem valamelyik hanghordozón, hanem én az első népzenei élményem után, amely egy Muzsikás kazetta volt, de talán a családból is nyilván nagyanyáim részéről voltak ilyen élményeim gyermekkoromban, a Muzsikás csak fölnyitotta a szemem, hogy ez milyen mélységeket is tartalmaz és 16 éves koromban elmentem népzenét gyűjteni. És ez azt is jelenti, hogy nem csak hangokat, hanem egy kultúrát kap az ember. És én ugyanezt fedeztem fel a dzsesszt játszó barátaimnál is.
Néha olyan jó meghallgatni régi fölvételeket, pontosan olyan, mint mikor egy pásztorembert a nyájnál hallgatunk. Ahogyan a saját szórakoztatására énekel. És Kéri Gábor lemezei olyanok mint a kétfenekű bőrönd, mindig többfajta élmény lakozik benne. Aki csinálja, ugyanezt érzi, amikor visszahallgatja régi fölvételeit, milyen utat járt be, vagy nem is érdekes?
Kéri Gábor: Szerintem az ember változik, változnak az élmények, változik a bölcsesség fokozata, és remélhetőleg tisztul ez a fajta hozzáállás. Ez a dolog fogyasztható kell, hogy legyen, nem lehet egy öncélú valami, hanem a lélek tánca, egy öröm forrása, a mozgás. Nem lehet egy statikus dolog, egy szomorú hangulat, de nem adok megoldást, hanem előre kell indulni, a fény felé indulni. Ahogy Gergővel is beszélgettünk, a népzenében is a szomorú dalból is van megoldás, vagy akár a régi zsoltároknál is van előretekintés. Szerintem ezt felejtik el sokan, nem elég ábrázolni a mai kor borzalmait, hanem a megoldást is meg kell mutatni.
Az Agócsoknak nem könnyű az élete, mert mindig ki kell találni magukat. Akár a Fonóban muzsikálnak, akár egyedül lépnek a színpadra, de akár otthon a gyerekeket kell megdaloltatni, mert nem biztos, hogy van kedvük, de minden pillanatban mást kell megpendíteni magában, hogy az ember működőképes maradjon. Ebben a hanghordozóban jól érezte magát?
Agócs Gergely: Mindenképpen jól, és ennek oka van, a művészet attól művészet, hogy eszméltet. És én ilyen eszméletet éltem meg közös munkánk során. Annak ellenére, hogy ez új. Ha van nekünk egy szilárd alapunk, amelyre építhetünk, akkor a merészek erre a szilárd alapra fölkapaszkodhatnak. Akár a dzsessz, akár a magyar népzene hagyománya ilyen szilárd alap.
Kossuth rádió/ká, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”44155,42609,37737,37629″}
