A Füleki Palóc Napok keretében nyílt meg a Városi Művelődési Központ előterében Kukelcsík Margit munkáinak, hímzéseinek kiállítása.
A kiállítás anyagát, a hímzések világát Bozó Németh Andrea művészettörténész mutatta be, ezzel is méltatva a szerző Kukelcsík Margit munkásságát is.
Az alábbiakban ebből olvashatnak néhány részletet:
„… A hímzés igen régi gyökerekre nyúlik vissza. Eredetileg a varráshoz és a szövéshez kötődött, illetve e két technikát egészítette ki – mintázta. A hím szó régi kifejezés a díszítőmintát jelent, gondoljunk a hímes tojásra, vagy a hímes-hámos kifejezésre. A hímzést szinte minden kultúrában ismerték, elterjedt volt úri és egyházi körökben is, mégis külön kategóriát jelent a népi hímzés. A vászonra való hímzés a lányok és asszonyok dolga volt, kivarrásnak nevezték.
…. A régi hímzésminták nem pusztán díszítő jellegűek voltak, erről tanúskodik, hogy a hímzést írásnak is nevezték, tehát információt, tartalmat vittek bele, képekben, jelképekben szóltak viselőjükhöz. …. a virág mindenkor lenyűgözte az embert,\ szépségével, színeivel és illatával egyaránt, de ha mélyebben belegondolunk: a virág a világot rejti magában: a bimbózó állapotában kezdetet, a virágzásával a kiteljesedést, majd a véget, s a termés meghozatalával az újjászületést. Szűz Máriának is, s vele a nő életnek is szimbolizálója, mert a virág hozza a gyümölcsöt.
Másrészt a virág mind a férfi, mind a női minőség hordozója, s ezzel is a teljességet rejti magában.
… Kukelcsík Margit munkáinak nagyobb része is ezt a hagyományt viszi tovább: ezek a különös virágindák szövik be az anyag felületét és alkotnak vonalvezetésükkel különféle kompozíciókat. Legtöbbször tarka színekben pompáznak, máshol színes alapra – pirosra, kékre egyszínű fonallal hímzi őket. Bár mintáit saját maga találja ki, nagyrészt a népi hímzés hagyományát követi, abból meríti maga alkotta mintáit. Persze másféle stílusokat is láthatunk itt, hiszen Kukelcsík Margit többféle hímzéstechnika mestere.
Előszeretettel alkalmazza az áttört hímzési technikákat: pl. a lyukhímzést, s egy bonyolultabb öltésrendszert igénylő technikát, amit franciából átvéve riseliőnek neveznek. Ez a technika a 20. századi kalocsai hímzőknél vált közkedveltté, majd tovább terjedt. A riseliő mintastílusa már eltér a hagyományos népi virágoktól, más a formanyelv és más módon stilizál, azonban itt is a virágmotívum dominál.
… Kukelcsík Margit 1957. március 3-án született Várgedén, gyerekkorát Bénán töltötte, Füleken járt iskolába, eredeti szakmája kitanult varrónő. Mint óvodás már Bénán kapcsolatba került a hímzéssel, akkor még hímzett köténykékben jártak óvodába. A hímzés csínját-bínját édesanyjától tanulta. A mintákat saját maga találja ki, készíti el, festi le, azaz drukkolja, ehhez főzött festéket és tiszta benzint használ.
Saját bevallása szerint több száz mintát készített már, a virágokon kívül megjelennek figurák is, sőt, egy pompás páva is, mely szépen illeszkedik a népi hímzés motívumvilágába. Terítők, párnahuzatok, ruhadarabok teszik ki repertoárját…” – mondta Bozó Németh Andrea.
Felvidék.ma
Fotó: Puntigán József
{iarelatednews articleid=”47981″}