Szent István ünnepének előestéjén kenyérszenteléssel egybekötött ünnepi estet tartott a Csemadok Érsekújvári Alapszervezete. Az ünnepi beszédet Gubík László, a Via Nova ICS elnöke mondta.
A rendezvényt Zsapka Zsolt és Madarász András dalai nyitották meg. A megzenésített verseket, szavalattal és énekkel folytatta Hegedűs Réka és Nagy Edina. Elhangzottak Ha én rózsa volnék, majd később a Kell még egy szó.
„Rendkívüli pillanat az életünkben az ünnep. Ha tudunk ünnepelni, méltók vagyunk arra, hogy tisztelettel és becsülettel emlékezzünk felmenőinkre. A bölcsek azt mondják, hogy a múlt gyökereiből táplálkozik a jövő, az a nemzet, aki nem ismeri a múltját, annak nem is lehet jövőképe” – köszöntötte az ünneplőket Danczi József házigazda.
Gubík László ünnepi beszédében először a magyarság történelmileg fontos és sorsdöntő eseményeit állította időszerű sorrendbe. Majd egy álom párhuzamot vont: Szent István is mert nagyot álmodni, mikor államot alapított, mert úgy érezte, különben odavész a magyarság, úgy nekünk, felvidéki magyaroknak is nagyot kell most álmodnunk, hogy új hont alapíthassunk, különben odaveszünk mi is.
„Szent István látta a helyes utat. De látjuk-e mi is, ma, a 21. században? Felismerjük-e a jövőnk zálogát biztosító intézményrendszer megteremtésének szükségességét? Tudatosítjuk-e nyelvünk hivatalos érintkezésben történő használatának természetes igényét? Értjük-e, hogy nevünk anyanyelvi használata és megtermelt áruink magyar nyelven történő kínálása természetes és jogos önkifejezésünk eszköze? Tudjuk-e, hogy csemetéink az által válik kiegyensúlyozott emberekké, ha az alaptudást anyanyelvén szerzik? Ha mindezzel tisztában vagyunk, vállaljuk-e és merjük-e mutatni a helyes utat felebarátainknak? Van-e elég hitünk és erkölcsi erőnk küzdeni igazunkért? Működik-e bennünk a túlélést és gyarapodást biztosító életösztön?
Nem más ez, kedves Barátaim, mint egy új honalapítás szükségességével járó kérdéskör. Történelmiségét, drámaiságát, méreteit tekintve értelemszerűen sokkal kisebb, de magát az elvet tekintve szinte megegyezik az ezer év előttivel.
A kérdés ugyanis azonos: Elsorvadunk vagy gyarapodunk? Engedjünk, és a folyamatokba beletörődve tétlenül szemléljük-e, míg átcsapnak fejünk fölött a hullámok, vagy megteremtjük azt a világot, kialakítjuk azt az életteret, mely nem csupán nekünk, de a jövő felvidéki magyar nemzedékeinek is biztos és gyarapodást nyújtó otthonként szolgál majd? Merünk-e új hont alapítani magunknak szülőföldünkön? Tudunk-e még álmodni?
Ma augusztus 20-át ünnepeljük. Ennek a királynak, ennek az államnak, ennek az államiságnak az ünnepét. Ez végre nem gyászünnep, ez egy igazi győzelmi ünnepély, melyet 1014. alkalommal ünnepelhet a magyarság.
Legyünk méltók e győzelemhez, és ha akár az egyén, akár a nemzet, akár egyes közösségek, tehát mi, felvidéki magyarok is válaszúthoz érkezünk, legyen Szent István hagyatéka az a csillag az égen, mely a helyes irányt mutatja.
Szent István álma Magyarország volt. Ez az álom biztosította túlélésünket, alapozta meg jövőnket. István óta ez az álom minden magyar ember álma. Ragaszkodjunk hát hozzá mi is itt Érsekújvárban, 2014-ben, mert csak a Szent István-i éleslátás, hit és bátorság mutathat utat a felvidéki magyarságnak, csak ez az álom jelentheti jövőnk zálogát. Merjük mi is továbbálmodni Szent István álmát!” – zárta beszédét Gubík László.
Majd Nátek Sándor református lelkipásztor és Ďurčo Zoltán vikárius közösen megáldották az új kenyeret.
Nátek Sándor beszédében elhangzott, hogy nem csak a mindennapi kenyérért kell fohászkodni, és tenni, hanem békességért is tenni kell napi szinten.
Ďurčo Zoltán visszaemlékezett gyermekkorára, amikor még az elkészített kenyércipókat a pékhez hordták sütni és felidézte azt, hogy egykor és ma is mennyi munka van a mindennapi kenyérrel – a földművelőktől kezdve az aratókon át, az, aki megdagasztja és kisüti…
Az áldást követően Pischinger Géza polgármester megszelte az új kenyeret. Ez év március 30-án megtartott 65 éves évforduló alkalmából emléklapot, virágot és magyar motívumos barátságkancsót több szervezet és személy, akik segítették a Csemadok helyi alapszervezetét. Akkor a két lelkipásztor nem tudott jelen lenni az ünnepségen, így a Csemadok vezetősége utólagosan a közönség előtt köszönte meg nekik az önzetlen segítséget.
Az ünnepi estet méltón zárta a Zsapka – Madarász zenészpáros, akik többek között Nagy László, Tompa Mihály verseit fakasztották dalra.
További képek ITT tekinthetők meg.
Ando Krisztina, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”48026,48021,48009,47958″}
