Szikora, a fehér Pelé XXXI. – Mindnyájunk kincse marad

Miért is titkolnám? A fehér Pelé a barátom volt. Egyben felvidéki magyar kortársam is, aki csupán négy évvel volt fiatalabb, mint én. Amikor a vele való beszélgetést készítettem, már csak bő tíz esztendő volt hátra az életéből. Én közben Pozsonyból Komáromba költöztem, de a kapcsolatunk továbbra is fennmaradt. Esténként felhívott telefonon, mert bosszantotta, hogy régebbi magyar filmeket nézve a tévében nem jutott eszébe egy-egy szereplő neve.
1995-ben a róla írott kis portrékötet magánkiadásban megjelent, de a könyvesboltokba nem jutott el. Olykor a főszereplő, Szikora Gyuri próbálta meg terjeszteni azokban a magyaroklakta városkákban, ahol éppen edző volt, – így Rimaszombatban is.
Nem tudom, hány példány fogyott el a könyvecskéből, arra viszont emlékszem, hogy az Inter labdarúgó szakosztályának magyar, vagy magyarul is tudó munkatársai még évek múlva is keresték a kiadványt, kinyomozva komáromi telefonszámomat.
Szikora Gyurka hűséges barát volt. Emlékszem, egyik brazíliai útjáról még kávét is hozott ajándékba. Amikor tehette, mezbe bújt a hazai magyar újságírók csapatában, olykor az edzéseinkre is eljött. Volt idő, amikor nyári szabadságának egy részét együtt töltöttük. A budapesti magyar-csehszlovák világbajnoki selejtező mérkőzésre én tőle kaptam jegyet, a cseh és szlovák játékos -feleségek társaságában ültem.
Ott is nagyon sok hasznos tapasztalatot szereztem arról, kiben mi lakozik, ki hogyan viselkedik a pályán? És megfigyelhettem azt is, hogy mit szólnak a feleségek az egyik nagy sztárként ünnepelt csehszlovák csatár „teljesítményéhez”, aki leköpte ellenfelét. Az asszonyok szemrebbenés nélkül vették tudomásul, hogy a „csodacsatár” ilyen módon öregbíti Csehszlovákia hírnevét… 2005 december tizenkettedikén megcsörrent a telefonom.
Pozsonyi barátaim hívtak fel azzal, hogy a fehér Pelé nincs többé: holtan találták a lakásában. A hír mélységesen megrendített, hiszen mindössze ötvennyolc évesen fejezte be földi életét. Ebben a nem egészen hat évtizedben száz- vagy ezerszám kellett megalázó, oktalan támadásokat elviselnie csak azért, mert ragaszkodott a magyarságához. Nem vagyok orvos, de bizonyosra veszem, hogy a felőrlődött idegrendszer nagyban közrejátszott halálában.
Nem sokkal a pozsonyi telefonhívás után a tardoskeddi polgármester úr jelentkezett, felkérve, a temetésen én búcsúztassam a község jeles szülöttét. Nemet mondani nem lehetett, bár képtelennek tartottam magam erre a fájdalmas feladatra. Egyik orvos barátom – Szikora nagy tisztelője – segített: a nyugtató tablettáknak köszönhetően el tudtam mondani a búcsúmondatokat. Így elmondtam azt is, hogy ez a kiváló sportember, a futball művésze, elviselte a mérkőzéseken az alattomosságokat, de amikor indoklás nélkül kihagyták őt a világbajnokságra utazók névsorából, holott abban az esztendőben őt tartotta a szaksajtó a legkiválóbb csehszlovákiai futballistának, akkor a szó szoros értelmében belerúgtak a szívébe. Megvallom, undorodom az „egyszerű emberek” kifejezéstől. Egyszerű ember nincs, mert az Isten mindenkit bizonyos feladattal küld a földi életbe. Mindenki fontos, de mindenki más-más.
Szikora Gyurka édesanyja vendéglői felszolgáló és bolti eladó volt, az édesapja szabómester…Ők nem „egyszerű emberek” voltak, hanem tetőtől talpig felelősségtudó, becsületes magyarok. Ilyeneknek nevelték a gyermeküket is. Fájdalmas, hogy egy ilyen, világviszonylatban is kiemelkedő képességű és tisztességes ember emlékét a mi hazai magyar nemzeti közösségünk nem tudja megbecsülni. Némi megnyugvás számomra, hogy ezzel a sorozattal felvillanthattam a fehér Pelé portréját.