Nyolcvanöt küzdelmes év pergett le a történelem homokóráján azóta, hogy 1929. szeptember 12-én, Szűz Mária neve napján felszentelték és átadták rendeltetésének – a katolikus magyar nép számára a véréből való papot, tanítót és értelmiséget tanítani, nevelni hivatott – komáromi Marianumot.
Országos eseményszámba ment, hogy a trianoni gyalázat lesújtó hatása alól ocsúdó felvidéki katolikus papság összefogásának gyümölcseként egy olyan papnevelő intézet és katolikus kollégium nyitotta meg kapuit, amely szorosan együttműködött a városban működő nagy múltú bencés gimnáziummal.
Múltról, jelenről és jövőről egyaránt szó esett azon az emlékünnepélyen, amelyet szeptember 12-én tartottak a Marianum Egyházi Iskolaközpont patinás falai között. Megnyitóként Elek László esperes-plébános köszöntötte az ünnepélyen megjelent Kiss Róbert kanonokot, püspöki helynököt, és megemlékezett az iskola szent patrónusáról, majd Madarász Róbert, az iskola igazgatója mondott ünnepi beszédet.
Az első világháborút követő békediktátum lehangoló légkörében Komáromban hamar felismerték, hogy a kisebbségbe szakadt nemzetrészek megmaradásának kulcsa a magyar papság kezében van, amelynek feltétlenül gondoskodnia kell a felvidéki magyarság hitének és lelki világának ápolásáról, de a papi hivatásra készülő fiatalok sokoldalú felkészülése feltételeinek a megteremtéséről is.
Ezt a célt hivatott elősegíteni egy tervbe vett kisszeminárium létesítése is. A tervet hamarosan tettek követték, és hat év alatt közadakozásból, hitből és reményből felépültek a Marianum masszív falai, és kezdetét vehette a papi pályára készülő magyar fiatalok és értelmiségiek képzése. Mindezt a sokrétű és áldozatos nevelőmunkát olyan egyéniségek neve fémjelezte, mint például Majer Imre, Gregorovics Lipót, Lestár István és Palkovich Viktor.
A későbbiekben a kisszeminárium továbbfejlődött, és a Marianum kollégiumi feladatokat is ellátott. Hitéhez és nemzetéhez hű emberek több nemzedéke került ki e falak közül. Hosszabb szünet után húsz évvel ezelőtt a Marianum dicső elődeinek a nyomdokán újraindult, s az 1994-ben megnyílt egyházi alapiskola mellett később már gimnázium és óvoda is megkezdte működését, s ezzel létrejött a Felvidék első egyházi iskolaközpontja, amely már a Szent Imre Kollégiumot és egyéb részeket is magáénak tudhat.
„A célunk ma is ugyanaz, mint nyolcvanöt évvel ezelőtt: istenfélő, becsületes magyar fiatalokat nevelni felvidéki nemzeti közösségünk javára és Isten nagyobb dicsőségére” – hangsúlyozta ünnepi megemlékezése végén az iskola igazgatója. Az ünnepélyt követően, amelyen fellépésükkel közreműködtek az iskola tanulói és énekkara, a vendégek és vendéglátók kivonultak az iskolaépület elé, ahol ünnepélyes keretek között leleplezték az épület főbejárata fölötti címerpajzson elhelyezett, Szűz Máriát a kisdeddel ábrázoló bronz domborművet, Nagy János szobrászművész alkotását, amelyet Kiss Róbert kanonok, a magyar hívők pasztorációjával megbízott érseki helynök szentelt fel.
Az ünnepély résztvevői megtekintették az évforduló alkalmából készült, a Marianum fennállásának és működésének nyolc és fél évtizedét bemutató dokumentumkiállítást, majd az iskola tanári karával és diákjaival együtt a Szent András-templomban szentmisén vettek részt.
Németh István, Felvidék.ma
További fényképek a Képgalériánkban ITT>>> tekinthetők meg.
{iarelatednews articleid=”40479,39138,28449,21370″}
