Néhány nappal ezelőtt közöltünk egy eszmefuttatást arról, milyen döntés születhet a kettős állampolgárság ügyében, hiszen többszöri halasztás után szeptember 17-én akár döntés is születik. Erre az írásra érkezett az alábbi reakció:
Bedő Árpád Budáról, aki a rendszerváltás óta aktívan vett részt a közéletben és a kisebbségi kérdésben széleskörű tájékozottsággal rendelkezik. Kihullott a politikából, mert következetesen vállalta álláspontját és azt mindig higgadtan és körültekintően meg tudta indokolni és ráadásul nem tülekedő típus. Kérdései és előrelátó javaslatai meg gyakorta zavarba hozták az ügyeletes hatalomgyakorlókat.
„Erre a nonszenszre, mely sajnos nemzetközi jogilag nem az, egyértelmű kiállással kellene, inkább kellett volna, válaszolni” – írja levelében.
Hozzáteszi: „Legalább 100.000 magyar — élükön a vezető politikusokkal és a megválasztott parlamenti és önkormányzati képviselőkkel — látványosan igényelhette volna a magyar állampolgárságot. Ekkor a szlovák állami szervek kerültek volna lépéskényszerbe.
Ez az eset szlovák részről egy jól ismert politikai taktika alkalmazása: egy tulajdonképpen jelentéktelen ügyben elvetem a sulykot, legfeljebb hosszú idő után kissé visszavonulok. Közben a másik oldal rengeteg energiát pocsékol arra, hogy engem visszavonulásra késztessen. Addig is telik az idő, és az ellenérdekelt fél véges energiája jelentős részét tulajdonképpen érdektelen témában emészti fel.
Így sem energia, sem idő nem marad arra, hogy a valóban égető dolgokban érjünk el bármilyen eredményt.
Az eset hasonló a románok zászló-cirkuszához. Azt a különbséget azonban meg kell említeni, hogy a székelyek — no nem az RMDSZ — ezt a cirkuszt saját szervezettségük javítására fel tudták használni.
Hol vagyunk mi a katalánokhoz képest?” – fejeződik be ezzel a költői kérdéssel a levél.
Igaz, sem a baszkok, sem a katalánok nem engedik meg maguknak azt a luxust, hogy legyen egy trójai falovon ügető LeboBélájuk!
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”48488″}
