Az összetartozás érzésének erősítése már hagyománya van Tarzcy-emléknapon. Ennek része volt, a legkisebb tarczysok ünnepélyes felavatása. Bauer Edit a „Hetényi leventék és leányleventék” helytörténeti kiállítást nyitotta meg.
Az alapiskola névadója, Tarczy Lajos születésének 207. évfordulója alkalmából megrendezett Tarczy Emléknapon az iskola igazgatónője, Czibor Angelika köszöntötte a megjelenteket, köztük a pápai Tarczy Lajos Általános Iskola küldöttségét, Venczel Csaba igazgató vezetésével, Bauer Edit volt Európa Parlamenti képviselőt, Magyari Ferenc, Hetény és a térség polgármestereit és az iskola egykori pedagógusait.
A községi hivatal kultúrtermében megtartott ünnepség első részében az iskola igazgatója beszédéből megtudhattuk, az iskola 2000 óta viseli Tarczy Lajos nevét. A választásuk nem volt véletlen, hiszen az iskola egykori pedagógusai és vezetése is kutatták a helyi értékeket és úgy gondolták, hogy Tarczy Lajos, községük szülötte, a későbbi jeles pápai tanárember, Petőfi és Jókai tanára, az Önképző kör megalapítója, olyan értékes egyénisége a magyarságnak, aki megérdemli, hogy nevét és szellemiségét megőrizzék az utókor számára, hogy munkásságát részletesen megismerjék, hogy az általa megalapozott értékeket átvegyék, és örökét átadják a gyermekeiknek is.
Az ő személyiségének sokoldalúsága, új módszerei, szemléletessége, modern, sokszor saját készítésű eszközei, tankönyvei mind-mind példaként állnak pedagógusaik előtt, akik igyekeznek a nyomdokait követni. Az anyanyelvi oktatáshoz, a nemzethez való ragaszkodása szintén követendő. Gyermekeket igazi emberies emberekké nevelő hatása pedig az iskolájukon is jelen van.
Iskolaprogramjuk címe is hűen tükrözi a szellemiségéhez való ragaszkodásukat: Korszerűen a régióért.
A korszerű módszerek alkalmazásában az Európai Unió által támogatott projekt is nagy segítségükre volt. Ennek keretében sikerült interaktív táblákat vásárolni, az osztályokat informatikai eszközökkel felszerelni, valamint korszerű tansegédeszközöket beszerezni.
A régiónkért kifejezést ők sajátosan értelmezik. Nemcsak tágabb régiójukkal ismerkednek, hanem kimondottan helyi értékeket keresnek, kutatnak és közvetítenek az utókor számára, nem titkolt szándékkal. Céljuk az, hogy gyermekeikkel megismertetve a múltunk értékeit, olyan községük iránti szeretetet, elődeik iránti tiszteletet alakítsanak ki, ami biztosítja a fiataljaik ragaszkodását szülőfalujukhoz. Az évek során egyre gyarapították felkutatott helyi értékeink tárházát.
Ebben nagy szerepe volt és van Rancsó Andrea történelem szakos pedagógusnak. Az ő irányításával gyermekeik megismerkedtek Tarczy Lajos életével és munkásságával, a helyi népviselettel, foglalkozásokkal, községük nevének változataival történelmük során, a helyi ásatási leletekkel, a hetényi focitörténettel, a helyi színjátszás történetével és idén a hetényi leventék és leányleventék életével.
A sokéves kutatómunka eredménye lesz a tavasszal megjelenő helytörténeti munkafüzetük is, ami szintén a projekt keretében került kiadásra, és ami lehetőséget ad arra, hogy az elkövetkező években hatékonyan taníthassák a helytörténetet, beépíthessék a történelem és biológia órákba, ezzel is korszerűsítve és egyedivé téve a tantárgyak oktatását.
Az évek során nemcsak megismerkedtünk a helyi értékekkel, de gyermekeik Keszeg Ildikó nevelőnő segítségével az iskolai klubban már első osztályos koruktól tanulják a jellegzetesen hetényi kézimunka, az azsúr varrását is.
Iskolai programunk további alappilléreit a szülők, a gyermekek és pedagógusok között végzett felmérés alapján választották meg. Ezek közül az első kettő csakis azért lehetséges, mert kis létszámú osztályaik vannak, ahol lehetőség nyílik minden gyermekre külön odafigyelni, figyelembe venni az egyéni nevelési igényeket, és közvetlen mindennapi kapcsolatot kialakítani gyermek – tanító és szülő között. Ennek köszönhető, hogy a mai vad világban is még mindig sikerül a szigorú iskolai rendtartásunk szabályait betartatni, fegyelmezett, illedelmes új generációt felnevelni.
„Az évek során megtapasztaltuk azt, hogy ugyan fontos a tárgyi tudás, a szép tanulmányi és versenyeredmények, amiknek elérésére büszkék is vagyunk, főleg a matematikai, magyar nyelvi és szavalóversenyek eredményeire, de sokkal fontosabb a gyermeki jellem formálása, az igazi, hatékony nevelés.
A szép oktatási eredményeink mellett leginkább arra vagyunk büszkék, hogy kis iskolánkról olyan gyermekek kerülnek ki a nagyvilágba, akiknek fontos a magyarságuk, hűen őrzik azt, tisztelettudóak, vannak céljaik, talpraesettek, kiigazodnak a modern világban, de ragaszkodnak, és vissza-visszatérnek hozzánk” – zárta ünnepi beszédét az igazgatónő.
Az avatáskor a kis elsősök ajándékot kaptak a legidősebb társaiktól a 9. osztályosoktól. Egy szép szimbólumot, a hetényi iskola gólyás nyakkendőjét, ami azt fejezi ki, hogy ők valamennyien összetartoznak, felelnek egymásért, vigyáznak egymásra, segítik egymás munkáját.
Ezt követte az iskola „Gólyaláb” és a „Kis gólyák” színjátszó csoportjainak fellépése, majd az iskola tanulói hetényi népdalokkal szórakoztatták a jelenlévőket.
Az emléknap második része az iskola előtt, Tarczy Lajos emlékművének koszorúzásával folytatódott, majd Bauer Edit az iskola folyosóján megnyitotta a „Hetényi leventék és leányleventék” helytörténeti kiállítást.
Megnyitójában elmondta: „Az első világégést követően kényszerűen ratifikált trianoni békediktátum minden fronton elszigetelte a külvilágtól Magyarországot. A szerződés katonai vonatkozású rendelkezései a többi fejezethez hasonlóan rendkívül szigorúnak bizonyultak: 35.000 főben maximalizálták a hadsereg létszámát, a tisztikar állományát és a hadkötelezettséget is megtiltották.
Az elcsatolt területek katonai úton történő visszaszerzése azonban a magyar politikai és katonai elit dédelgetett álma maradt, aminek gyakorlati vonatkozásai az 1939. évi kárpátaljai és az 1941. évi délvidéki manőverek során plasztikusan meg is mutatkoztak. Az ország körül nyíltan magyarellenes éllel fonódó kisantant háló azonban néhány esztendő erejéig külpolitikai elszigeteltségre kárhoztatta hazánkat; a kisantant esetleges támadása pedig állandó harckészültséget igényelt.
Mindezekre figyelemmel a mesterségesen elsorvasztott magyar hadsereg „előretolt helyőrségeként” 1921-ben megalakították az országos ifjúsági testnevelési mozgalmat, ismertebb nevén a leventét. A második világégés ideje alatt a leventeintézmény a legnagyobb magyar ifjúsági szervezetnek bizonyult. A nyilas hatalomátvétel után a Szálasi-rezsim a 14-20 év közötti fiatalokkal töltötte fel hungarista légióit, így nem egy levente vett részt a Budapest bevételéért folyó harcokban. A menekülő nyilasok nem kímélték a leventéket. Előfordult, hogy a nyilas parancsnokok agyonlövéssel fenyegették meg, vagy kivégezték a szökni próbáló leventéket, bántalmazták őket.
A hadifogolytáborokba került leventék kálváriája azonban a háború végeztével sem ért véget: az amerikai és brit zónában munkára fogták, a francia övezetben pedig éheztették és az idegenlégióba sorozták be őket. 1945 őszén Pozsony környékén a csehszlovák fegyveresek számos leventét agyonlőttek, a Magyarországra visszatérők nagy részét pedig a Gulág gyűjtőtáboraiba deportálták a szovjet csapatok” – emlékeztetett Bauer Edit.
Ezt követte a tárlatvezetés és a helytörténeti kutatómunka prezentálása a kutató diákok közreműködésével.
Így, karácsony előtt, reménnyel és hittel a szívükben ünnepeltek Hetényben abban a reményben, hogy még nagyon sok éven keresztül lesz lehetőségük Tarczy Lajos születésnapját megülni, örökét továbbadni ezen az iskolán.
Miriák Ferenc, Felvidék.ma
További fényképek a Képgalériánkban ITT>>> tekinthetők meg. {iarelatednews articleid=”46930,37058″}